Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-207
207. országos ülés február 23. 1880. go. millió frtot nagyjában, mint mindmegannyi állandó terhek vesznek igénybe, együtt ez 267 a millióra rug, ezek levonása után tehát mintegy 18—-18i/« millió lenne az, a mi összes többi szükségleteinkre fenn marad. Es ha még ebből a honvédség közel 6 milliót emészt fel, mily parányi morzsák maradnak összes beligazgatási. igazságügyi, culturalis, gazdasági czélokra és investitiókra rendelkezésünkre. Pedig az összes bevételeket vettem fel. (Elénk helyeslés baloldalon.) Hogy ezen alig 13 millióból, — a rendes bevételekből még ennél is kevesebb marad, alig 9 milliót tesz ez ki -— azután még az újonnan acquirált tartományok ocupationalis költségeire nem igen marad valami, gondolom, belátja mindenki és ezen viszonyok között csakugyan igen jól fogna esni azon boszniai activák érvényesítése, melyeket Bécsben oly nagy buzgalommal könyvelnek. (Derültség.) Olyan háztartási mérleg, mely ilyen eredményt mutat fel, fundamentumáig vau megrendítve. Ily háztartásnál az erők arányának, — melynek megszavazása soha boszulatlan nem marad — már oly mérvű pertubatiója állott be, hogy az a deficit állandóságát fatális kényszerűséggel vonja maga után. (ügy van! a baloldalon.) Gondolja e tehát a t. ház komolyan, hogy ezzel a 30 milliónyi hiánynyal, az ország elé lehessen állani azzal, hogy a rendezés munkája ezért folytonosan halad? Nem én állítom fel igy először a kérdést. Először a t. kormány padjairól intéztetett e kérdés a házhoz, midőn a javaslatba hozandó rendszabályok szüksége és indoka fejtegetve lőn. S igen, én a kormánynyal értek egyet, csak hogy azon nézetével, melynek négy hóval ezelőtt adott kifejezést, mikor még a budget előterjesztésénél a 18 millió forinttal előirányzott hiány leszállítását éppen azzal mutatta be és a javaslatba hozandó rendszabályok szükségét azzal bizonyította, hogy hiszen csak nem teszi föl, hogy 30—33 millió frtig terjedő hiánynyal elő lehet állani? Mi igenis ott állunk t. ház, fájdalom! a hol a t. kormány, a mérlegnek bemutatásakor állani lehetetlennek tartotta. Ezen ominosus 30—32 millió forintnyi hiány igenis bekövetkezett. Előállott önmagától, előállóit a pénzügyi bizottság által előterjesztett számokból, melyeknek logikája — hiában — kérlelhetetlen, S ezen súlyos végeredmény nyel, ezen deficittel, mely négy hónappal azelőtt 18 millió forintban irányoztatott elő, mi áll szemben? Semmi. S itt rejlik a helyzet legnagyobb súlya. Csak uem rég, 1879 tavaszán mondatott: „nincs ok, miért félni attól, hogy pénzügyeink ne rendeztessenek ; hiszen a kormány foglalkozik e kérdéssel és a rendezésnek rendszabályait, a jövő budgettel elő fogja terjeszteni." Ismerem a helyzetnek véghetetlen nehézségeit s azért én valami meglepő csodás dolgokat nem vártam, de azt hittem, hogy ezen határozott kijelentés után, meghozzák majd az előterjesztések a választ arra, mily rendszabályok alapján szándékozik hát a kormány igéretét beváltani ? Az előterjesztés megtörtént és a t. ház, a szállítási adón kivül, a kiegyezésből fennmaradt bevételi többletek elkönyvelése, vagy — mint a petróleum adó — maradványa fekszik csak épségben a t. h talán. A többi ? Hol van a többi ? szólni erről talán felesleges, mert hiszen, alig hogy a tanácskozásnak retortája alá kerültek, afflavit deus et diessopati sünt. (Tetszés a baloldalon.) A pénzügyi helyzet deroutját sok önokozta tévedés, igen sok baj, sok szerencsétlenség idézte elő. Előidézték alkotmányos éveinknek első lustrumában lázas rohamossággal, fejlődési képességünket számba nem vevő, egyoldalú, nem mindig helyes czélokra és helyes módon és nem a helyes egymásután megtartásával, de mindig drágán tett költekezéseink, illetőleg e költekezéseket maguk után vonó beruházásaink úgy, hogy egyedül az, a mibe évenként az épített vasúti hálózat — garaníia és állami vasutakban fekvő tőke kamatterhe képében — az országnak kerül, évi 25—26 millióra rug, mi földadónk jövedelmének Vs-acl részévei egyenlő. A 707o-os Ausztria, ennek aránylag félterhet sem viseli. Ezenkívül intézményeinknek néha nem fokozatos, költséges kifejlesztése, a rendszeres munka hiánya, segélyforrásaink fejlesztésének elhanyagolása és az állami bevételek megfelelő emeléséről annak idején való gondoskodásnak absolut elmulasztása : ezek idézték elő a bajok főokait. Hozzá jött a csapások és rósz conjunkturák egész özöne, európai és speciális magyarországi fatalitásoknak szakadatlan sora, mely az országnak gazdasági és termelési erejét s ez által egész gazdasági szervezetét meggyöngítette. Es midőn, a mindezen okok által előidézett súlyos bajnak orvoslásához erőfeszítéssel hozzáláttunk és megkezdődött és jól előre haladta javulás: megakasztotta azt a legkritikusabb perczbeu, a lábbadozásuak annyira kényes idejében, egy zivatar, (Halljuk!) mely visszalökte pénzügyeinket a javulás útjáról és egy csapással megsemmisítette fáradságos évek nehéz munkájának eredményét, (Ugy van! Ugyvan! a baloldalon.) Sért ez bennünket akkor, mikor az ország az időszeri mi teljesítési képességét, a maximalis határig a források legtöbbjére nézve más igénybe vette; (Ugyoan! a baloldalon) midőn a segélyforrások egy nagy részének felhasználása, éppen az idők súlya által meggátoltatott, midőn más fontos és súlyos kötelezettségek teljesítése, nyugalmat és kímélést és az ország actióerejének teljességét kívánta volna. (Tetszés a baloldalon.) Azok a positiók, melyek e zivatar nyomait hordják magukon, a mi teherlapjainknak aránylag
