Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-207
70 207. országos ülés február 23.1880. igen súlyos részét képezik. Azon e'vi kamatteher, mely az 1878-ban és 1879-ben lefolyt esemémenyek következtében elköltött összegekből származott, kerekszámban átlagos arany árfolyam mellett, papírban közel 37 2 millió frtra tehető. Ha ebhez a közösügyi rendkívüli kiadások kö zött 1880-ra előirányzott occupationalis 27* millió frtot hozzávesszük s félek, hogy itt csak a ezím fog rendkívüli maradni, (Helyeslés a baloldalon) együtt hat millió frtra rug az amaz eseményekből előállott teher. Nem szólok arról, hogy ha amaz acquisitiók beligazgatása rendeztetik és nemcsak a központban, mint most történik, hanem a tartományok minden részében létesítendő organisatió és reformok, az administratió költségét emelik és azon országok bevételei ezeknek fedezésére talán még sem lesznek elégségesek, daczára a praecipiumnak, mit azok a vámokból előre kikaptak! Nem szólok a biztosan bekövetkező beruházások költségeiről, a melyek bizonyos mérvben szükségesek lesznek, ha azon országoknak csak égető szükségletei is kielégíttetni akarnak, a mi amaz összeget csak növelni fogja. De egyet meg kell említenem s ez az a nagy veszteség, mely az állami pénzügyeket az ezen események befolyása alatt, oly rendkívüli mértékben leszállott árfolyam miatt azon emissióknál érte, melyek el nem odázható kiadásaink fedezésére oly nagy terjedelemben váltak szükségesekké. (Ugy van! balfelöl) Biztosan e veszteséget meghatározni nem lehet. Tény az, hogy 1878. július havában, tehát az actió megkezdése előtt, a magyar arauy-rente Parisban 81%%-kal jegyeztetett aranyban és ez árfolyam októberben az aetió hatása alatt, 69'A-re hanyatlott. Az értékesítések átlaga 1878-ban és 1879-ben papírban, 83 és 84% közit történt az összegek legnagyobb részére nézve, a mi átlag 10% értékveszteséget képvisel; 190 millió fri nominális tőkénél pedig — s ennyit tehettek azon összegek, melyek 1878. és 1879-ben előlegek visszafizetésére, az 1879-ik évi hiány fedezésére és az első kibocsátású kincstári utalványok hátralevő részének és a II. kibocsátású kötvények beváltása ozdjából kibocsáttattak — mintegy 19 millió írt tőkeveszteségnek és papírban legalább 17± millió frt évi kamatteher - többletnek felel meg. Együtt 77*—77* millió frt évi terhet képviselnek tehát ezen költségvetésben, amaz események pénzügyi következesei a mai napig. S igy történt, hogy a függő adósság conversiója, bankértékbeii 178 millió frtot, nominális rentösszegben, mii.tégy 208 millió frtot, 12 '/s millió aranyforintot évi kamatteherrel vett igénybe, a mi a schatzbonok kamataihoz képest 3 3 / 10 millió arany forint évi kamattöbletet tesz. Annyi bizonyos, hogy midőn 1875-ben, az aranyrente 807* és a keleti háború közben is 80 8 %oo árfolyamon aranyban értékesíttetett, nem képzelhettem, hogy oly nagy árfolyam-veszteséggel és ilyen nagy kamatteher-többlettel lesz a conversió keresztül vihető. Nekünk tehát, fájdalom, nem sokat használt a tőkéknek ama rendkívüli felhalmozódása, melyet Európaszerte tapasztaltunk, ha csak azt nem tekinti valaki örvendetes dolognak, — a minek én, sem az okoknál fogva, melyek előidézték, sem a hitelmüvelet természeténél fogva nem örülök, — hogy pénztárjegyeink állaga, lebegő adósságunk megszaporodott 15 millióval. A tőkéknek rég nem tapasztalt felhalmozódása, mely minden kereseti forrás hiányával összeesvén, azt a hallatlanul nagy pénzbőséget támasztotta, mely a keleti háború lecsillapulta óta és a mostani nyugpont beállta után, nemcsak a bank kamatlábát szállította le 1879 tavaszán Londonban, Parisban 2 százalékra s európaszerte, de még itt is 4 százalékra csökkentette, a mint csak éppen most készül a monarchia leghatalmasabb takarékpénztára 3 százalékra leszállítani a kamatlábat: a tőkéknek felhalmozódása oly jeleneteket idézett elő, a melyek a bankok történelmében páratlanok, mint pl. az, hogy a franczia bank május 15-től, egy sohasem tapasztalt factumot mutatott, azt, hogy szeptember 25-ig érezkészlete, jegykészletét jelentékenyen meghaladta, ugy hogy augusztusban 115 millió frankkal volt az érczkészlet nagyobb, mint a jegykészlet; az angol bank pedig, az európai tőkék és pénzpiaezok e hatalmas reservoirja, 1879 szeptember havában 7 millió livre sterlinggel nagyobb érczkészlettel bírt, mint • jegyeinek egész összege és az amerikai gabonaimport után is még deczemberben, egy millió livre sterlinget tett ki ezen többlet. Á mi papírjaink is örvendetesen emelkedtek; de fájdalom nem benső, hanem csak külső okok idézték ezt elő; és mire az árfolyam emelkedése beállott — és a legkisebb szemrehányást sem teszem a kormánynak, csak a viszonyok súlyának tulajdonítom — mi az 1878-ik évi nagy emissiók után is 1879-ben, 148 milliót átlag, 86 százalékért papírban értékesítettünk, sőt annak túlnyomó nagy részét, 83—84 százalék árfolyamon papírban. Mindezeket, t. ház, a helyzet képének kiegészítésére elmondani szükségesnek tartottam. De ezek megtörtént dolgok, miken változtatni nem lehet. A kérdés, melyet mindenki önkénytelenül magához intéz: mi folyik hát ezen helyzetből? Megvallom, a szédelgés egy nemének tartanám, ha valaki részletes tervezgetésekkel akarna előállani arra nézve, hogy az egyensúlynak teljes helyreállítását, ugy, a mint azt a törvényhozás annak idejében felfogta —- eszközölni képes. Az 1878. és 1879. évi megterheltetés után, a védelmi kiadások azon anyagi erőinkkel arányban nem álló terhe mellett, a melyet a törvényhozás az európai helyzet súlya alatt, hosszú időre
