Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-207

207. országos ülés felbruár 83. 1880. 07 E felfogást én viszonyaink köztt aggályosnak tartom. A dolgoknak ilyetén feltüntetéséhez szoktatott szem, végre láterejének tisztaságát és élét el veszítheti; az ezen felfogáshoz szoktatott elme nem lesz az irány kijelölésében és az eszközök megválasztásában mindig olyan határozott és a dolgok megkülönböztetésében olyan rigorotus, mint ezt a helyzet komolysága megkívánja. (Ugy van! a baloldalon.) S én nem tehetek róla, elismerésemnek egyébként való kifejezése mellett, nem bírom felmenteni magam előtt a pénzügyi bizottság jelentését sem az alól, hogy a hang, a szellem, mely előterjesztéséből szól, nem áll összhangban a helyzettel ; a eonclustio, melyben összefoglalja véleményét, éppen nem meríti ki azt, mit a helyzet komolyságának valódi ismerete önkényt felkelt az emberben. Az a pár sor, melybe a bizottság véleményét a helyzetről összefoglalja, azon néhány passus, hol a helyzet aránylagos javulásáról beszél, hogy t. i. „meg van téve a költségvetésben, a mi ma megtehető és az annak, hogy évről évre javítsuk a helyzetet és csökkentsük a hiányokat, teljesen megfelel", nézetem szerint igen érdemleges rectificatiót igényel. Helyes-e tehát ez a conclusio ? ez a kérdés. Az én nézetem, t. ház, e conclusiótól lényegesen eltér. Ha a diagnosis még korántsem orvoslás, a helytelen diagnosis, mely a betegség fölszinén marad s vizsgálataiban mélyebbre hatni nem tud, vagy nem akar, egyenesen kizárja az orvoslás lehetőségét. (Helyeslés a baloldalon.) S én azt hiszem, hogy a felállított diagnosis nem helyes. Én e budgetben javulást és haladást nem, de visszaesést, még pedig jelentékeny visszaesést látok. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ennek bebizonyításával tartozom. (Halljuk! Halljuk.) A pénzügyi bizottság — s ennek mérlegéhez tartom magamat — huszonhét és fél millió forintban mutatja be 1880-ra a háztartás hiányát; de nem mulasztja el hozzá tenni, hogy nincs belefoglalva ez összegbe, a költségeknek egy egész sorozata, melyek a Dunaszabályozás körül, az alsó Tiszán és Szeged körül teendő munkálatokra ez évben még szükségesek lesznek. Ezen pótkölíségekkel együtt, melyek a pénzügyi bizottság appreciatiója szerint is milliókra mennek, 30 milliót meghaladó összegben fejezi ki magát az 18fc0-iki esztendő háztartási hiánya. Nagyjában helyesnek tartom a pénzügyi bizottság számítását. Azon 4—5 millióra menő rectificatió után, melyet a pénzügyi bizottság, a fedezeti részen a pénzügyminister úrral egyetértőleg tett, azt eléggé gondosnak és alaposnak ismerem és fogadom el. Meg kell azonban jegyeznem, hogy, a mint az ország gazdasági helyzete ma áll, a bevételek némelyike 1880-ra, a valószínűség maximális határáig van emelve. Elismerem, hogy jobb viszonyok köztt, többet is hozhatnak és fognak is hozni, ma azonban ez aligha lehető. Viszont az évről évre forduló normális kiadások köztt több tétel, ÍX mini 113" malis határra van leszorítva s igy a budget ragékonyságára alig lehet számítani, a mi pedig azért baj, mert akis eltérések már számbavehető különbséget okoznak. S ki kell emelnem a mérleg jellemzésére azt, hogy a kiadások köztt van egy tétel — és éppen a legnagyobb — mely hivatalos kijelentés szerint, a felvett összegben csak átmenetileg szerepel, melyre nézve ki van mondva, hogy — azon 4—5 milliónyi megtakarítások, melyek ott történtek —- és a hadügyi kiadások, ezek —• csak kivételkép voltak ez évre eszközölhetők. És hogy az ez évre tett, több millióra rugó megtakarításokra, jövőben számítani nem lehet. El lehetünk tehát rá készülve, hogy e czímen a nélkül, hogy újabb tételek jussanak a hadügyi költségvetésbe, jövőben több milliónyi többlettel fogunk szemben állni. Ezen kivül, ha szigorúan akarjuk a mérleget bírálni, nem szabad felednünk, hogy két millióra rugó oly tétel van a bevételek köztt, a mely nem képez normális bevételt, hanem vagyonfogy asztást, mert az államjószágok eladásából származik. (Ugy van!a baloldalon.) Ezzel együtt már előirányzott hiány 29 és fél mliiióra rug, a szabályozási munkák költségeit pedig 2 és fél millióra téve fel, jó lélekkel legalább 32 millióra tehető az, mit, beleszámítva a rendkívüli vizi munkákat, 1880-ban normális jövedelmeinkből fedezni nem tudunk. A háztartásban, t. ház, néha. el nem kerülhető, hogy a kiadások terhe és a jövedelmi források köztt az arány meg ne zavartassék. Kérdés, vájjon baj-e ez és mennyire baj, azon okoktól függ, melyek ezt előidézték és azon körülmények szerint ítélendő meg, a melyek között előállott. És éppen ez az. t. ház, a mi mérlegünknek ezen eredményéi komoly és aggasző színben tünteti fel előttem. A mi deficitünk nem csak azért mondható igen terhesnek, mert aránytalanul nagy, tiszta jövedelmeinkhez képest — hiszen felér azoknak legalább is 16%-jávai — hanem azért is, mert oly súlyosító körülmények köztt jelenik meg, melyek a helyzet komolyságát nagy mértékben fokozzák. E körülmények elseje az, hogy ezen 27 és fél millió, illetőleg 30 millió forintnyi hiány, azon igen jeleutékeny emelkedés után állott elő, melyet jövedelmeink az 1875-től 1877-ig terjedő "időben felmutatna!-:. 1874-től 1877-rő az ország tuiajdonképi állami 9*