Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-207

Q^ 207. országos ülés és nem látniok : kornványférfiaiiik és az őket támogató többség f.itum szerű vaksággal haladnak tovább a közösügyes lejtőn és ma már oda jutottak, hogy a szó teljes értelmében maguk sem tudják, hogy mitévők legyenek. Avagy nem ezt bizonyítja-e az, hogy sem a kormány exposéjában, sem a pénzügyi bizottság jelentésébea nem tudott egyetlen biztos adatot s határozóit segítő módot ajánlani arra, hogy miként lehetne államháztartásunk pénzügyeit rendezni s hazánkat az elnyeléssel fenyegető örvényből kimenteni, íme t. ház, ezek a szomorú eredmények és következmények tehát, a mi pártunknak adtak igazat! (ugy van a szélső ha)oldalon) Nekünk, a kik tizenkét év óta hirdetjük és valljuk országvilág előtt, hogy hazánk külügyi, belügyi, közgazdasági és pénzügyi bajait csak ugy orvosolhatjuk ; nemzetünket, hazánkat boldoggá és nagygyá csak ugy tehetjük, ha Magyarország önálló és független lesz. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És ez most sokkal inkább, mint valaha szent hitünk és meggyőződésünk. S nevezzenek bár önök uraim, továbbra is bennünket ábrándozóknak, nevezzenek bár idealistáknak, hirdessék, hogy prograromjuk, mely Grünwald Béla képviselőtársam nyilatkozata szerint is kell, hogy minden igaz magyar ember szivében meglegyen, mi esüggedeíleiiül küzdünk tovább azon az utón, a melyen eddig haladtunk, azon erős hazafiúi reményben és meggyőződésben, hogy vágyunk nem sokára édes valósággá, küzdelmünk diadallá s győzelemmé változik. És lett legyen bár alkotmányunk a jelenlegi kormány elnök öt évi uralma alatt csak foszlánya annak, mi egykor volt, mi ezen vihartépett zászlót magasra lobogtatjuk, mert azt a népszabadság olyan lobogójának tekiuíjük, mely alatt hazánknak vérrel szerzett szent jogai, a velünk és igazságos ügyünkkel levő Isten segedelmével, győzni fognak. És „elérkezik a szebb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán." Ezen felemelő, ezen bátorító erős hitben, nem fogadom el az elveink legnagyobb ellene, a mostani kormány által előterjesztett költségvetést, hanem pártolom a Helfy képviselőtársam által beadott és általam is aláirt határozati javaslatot. (Elénk helyeslés a szélső balfelől.) Széli Kálmán: T. képviselőház! (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Midőn a folyamatban lévő vita alatt szót emelek én is, nem azért teszem, mintha a legkisebb kedvet érezném magamban bírálatot gyakorolni magáért a birálatért. Ha a helyzetet, melybe közállapotaink és első sorban az ország gazdasági és pénzügyi viszonyai jutottak, nem tekinteném oly komolynak, tartózkodnám a felszólalástól. A fennforgó viszonyok köztt azonban egy eiutasíthatatlan kötelességérzet parancsszavának február 23. 1880. vélek eleget tenni, ha ma, midőn erre az alkalom adva van, a pénzügyi helyzetről őszintén elmondom nézeteimet, bármilyenek legyenek is azok, találkozzanak a t. ház, helyeslésével vagy nem. (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyi kérdés, mely oly hosszú idő óta áll napirenden és csak öt évvel ezelőtt öszszes parlamenti viszonyainkba átalakító erővel behatni volt képes, ma is mélyen belenyúl öszszes közviszonyainkba. E nagy kérdés, mely az államélet összes érdekeit érinti és annak oly sok kérdését egyesíti magában, ma sem vesztette el mindent domináló erejét; s ha én a mai nap feladatához mérten fej;égetéseimnek szűkebb keretet vonok és csak szorosan a budget által viszszatükrözött pénzügyi helyzettel foglalkozom, teszem ezt azért, mert ez utóbbinak kifejtése is kitölti az időt, melyet a t. ház kegyességéből igénybe vennem szabad. De nem mintha nem érezném és nem vallanám, hogy e kérdés nem egyszerűen a pénzügyi rendszabályok kérdése, hanem a maga teljességében felfogva, a budget kereteit messze túlszárnyaló szélesebb körben mozgó probléma, melynek megoldása, minden viszonyok köztt csak úgy sikerülhet, ha az államélet összes tényezőinek közös munkára irányuló folytonos és harmonikus együttműködése biztosítva van (Élénk helyeslés a baloldalon) s ez együttműködés, az állami organismus minden részét felöleli. (Tetszés a baloldalon.) Azok után, mik az ország pénzügyi helyzetének megismertetésére, az önismeretre jutás ideje óta e házban és e házon kivül elmondattak és a különféle munkálatokban összeirattak, részletezni azon fázisokat, melyeken át oda fejlődött a helyzet, a hol ma áll, valóban felesleges. Egy futó tekintet a költségvetés és a számszék és a zárszámadási bizottság oly gonddal összeállított jelentéseinek végeredményeire elégséges arra, hogy tisztán lásson mindenki, a ki látni tud és látni akar. S daczára annak, hogy ez így van, ugy látszik nekem, hogy még ma is szükség van arra, hogy a helyzet képe, a maga teljes tisztaságában állíttassák oda, Azokban, a mik a tisztelt kormánynak pénzügyeink állásáról való felfogását visszatükrözik, igen sok van, a mi reám azt a benyomást teszi, hogy azon törekvésében, hogy önmagát megnyugtassa, vagy talán, hogy bizonyos elfogadott álláspontok és felállított tételek helyességéből azoknak következményeiben is coucessiót tenni ne legyen kénytelen, állandó javulásnak fogad el futólagos sikert; (ügy! van a baloldalon) s az itt-ott még találkozó fényoldaloknak a kellő határokon túl való kiemelése által, a helyzetet nem a számokban, melyekhez szó nem fér, de a conclusiókban önmaga előtt is kedvezőbb színben állítja elő.