Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-207

207. országos ülés február 2á. 1880. 6i oly kiadásból, melyet közösügyi költségekre, illetőleg katonai ezélokra fordítunk; lehet-e t. ház azt vagyonnak venni, a mit mi közösügyi katonai ezélokra fordítunk, akkor midőn ily közösügyi kiadások, az igaz, hogy rendkívüli kiadásoknak neveztetnek, de mindig előfordulnak. {Igaz!Igaz! balfelöl.) Előfordulnak péld. ma Uchatius-ágyúk, holnap a katonaság jobb élelmezése czíme alatt s későbben a kapitányok lóval való ellátása czímén. {ügy van! balfelöl.) Ezen kiadásokat, t. ház, egy oly mérlegben, mely szigorúan meg akarja Ítélni a helyzetet, activ vagyonúi felvenni egyátalában nem lehet. Helyeslés balfelöl.) A t. zárszámadási bizottság arról sem mond semmit, hogy 28 millió forintot tesznek a Dunaszabályozás, a fiumei kikötőnek, a kó'utaknak és más efféléknek költségei, hanem felveszi ezeket activ vagyonnak. Hát hiszen ezen költségeket teljesíteni kell mindenkor azért, hogy az adófizető polgárok adóképességét, ha nem növelheti, legalább fenn'tartsa. {Igaz! Ugy van! bal/elől.) Hiszen, t. ház, a teendőknek és teljesítendőknek egész sora áll elő, melyeket gróf Apponyi t. képviselőtársam tegnapelőtt oly szépen és tüzetesen fejtegetett, ezek nem lesznek elkerülhetők, ezek szükségesek, hogy ez állam fennmaradhasson s a polgárok adóképessége meg ne semmisüljön, de leltári vagyont ezen kiadások nem képezhetnek. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Jön egy másik nagy tétel: Az állam ingatlanai 449 millió értékben. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, t. ház, de merem állítani, hogy ez egy képzeleti érték. Ez egy önkényes számításon alapul s ebben az országban, bármily nemű pénzügyi politika követtessék, bár mennyire rendezettek legyenek a pénzügyek, a magyar állam ingatlanai, bárminemű pénzügyi operatió alkalmával, soha sem lesznek értékesíthetők ily nagyságban. Azonban a zárszámadási bizottság még tovább megy és azt mondja: Van még az államnak egy aetivája és pedig 281 millió forint állami követelések és cselekvő hátralékok. Ez áll a vasutaknak eddig kifizetett subveiitiókból, melyek visszafizetésére soha sem számíthatni; áll be uem hajtott állami adókból, illetékekbői, be nem hajtott bélyegesonkitási büntetésekből s más ilynemű állami követ élésekből, melyek oly nagy mértékben szaporodnak, hogy ezeket ma-holnap le kell írni. Activum gyanánt tehát nem lehet, legalább nem a mondott összegben e tételt sem szemben passivárakkal, értékesítketőül felvenni. És van, t. ház, még egy tetemes tétel a zárszámadási bizottság activái között, mely tétel nem képvisel kevesebbet, mint 79 millió forintot. Ez pedig áll az állam birtokában levő termesztmények, anyagok és szerek értéke. Hát ezeket a szereket és anyagokat, képezik azon hivatalbeli asztalok és egyéb hivatali felszerelések, a melyek minden állami hivatalban vannak, a melyek nélkül kormányozni uem lehet, ezen anyagok és szerek az állam birtokában levő állam épületek is, a melyek nélkül meglenni nem lehet, kozttiik foglaltatik ezen épület is, melyben a t. ház van elhelyezve, a melyet oly activ vagyonnak, melyből adósságunkat kifizethessük, nevezni csak nem lehet. Mindezek tehát oly értékek, a melyek bilancz készítésnél, még államoknál is oly esetben, melyben van Magyarország pénzügyi helyzete ma, saját értékük szerint volnának megítélendők s így a kimutatott összegben realisálható értéknek, nem tekinthetők, különösen pedig nem tekinthetők szemben azon nagy államadóssággal, mel}

r ezen névlegesen kimutatott értéknek is kétszeregét teszi. Nagy kérdés tehát, t. ház, hogy a tőkeadósság ily nagy összege mellett és az azután járó kamatnak ily tetemes súlya alatt, folytathatja-e még az ország tovább az adósságcsiuálást a nélkül. hogy e mellett az állam teljesen tönkre ne menjen ? És ezen hiánynyal szemben, t. ház, minő orvoslásra nyújt kilátást nekünk a t. kormány eddigi nyilatkozataiban ? És itt kénytelen vagyok a t. pénzügyminister urnák az 1879. évi budget beterjesztésekor elmondott beszédére is visszatérni, mert hiszen e két budget az 1879- s az 1880-ikival, szemben a pénzügyminister úrra nézve a beterjesztés dolgában egyet képez. A pénzügyminister 1878-ban, midőn első budgetjét beterjesztette, a hadügyi kiadásokat tartotta olyanoknak, melyek a véderő-törvény revisiója alkalmával szóba jöhetnek, hogy azoknak tételei — saját szavai szerint — ne legyenek oly nagyok, hogy az alatt az állam összeroskadjon. Én akkor bátor voltam a t. pénzügyminister urat figyelmeztetni, hogy azok után, a miket e tekintetben Lajthán túl akkoriban már tapasztaltunk, ezen merész ígérete alig lesz teljesíthető. És csakugyan, t. ház, midőn a múlt évben a véderő-törvény tárgyaltatott, a melybe;! fekszik éppen alapja annak, hogy a hadügyi költség oly tetemes, kérdem, volt-e a pénzügyminister urnák csak egy szava a véderő törvény tárgyalásánál, adott ígéretének beváltására? Nem volt, nemcsak nem volt, hanem az idei budget beterjesztésénél, mintegy szemrehányólag mondta a háznak, hogy azért oly nagy a költségtöbblet, mert megszavaztuk a katonabeszállásolási törvényt. Van egy más mentőgondoíata, egy kedvenez ideája a pénzügyminister urnák, a melytől sok megtakarítást vár s melyet futólag már Lukács Béla t. barátom is felemlített, t. i. a vasutak csoportosítása. Ez, t. ház, helyes, ennek mielőbb meg keli történni, de ugy látszik, ezen idea nem megy tál a szándéknyilvánításon, sőt azt tapasz-