Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-207

6f 207. országos ülés táljuk, hogy mikor van az átvételre alkalom, altkor a t. k ny visszautasítja az önkényt ajánlkozó alkalmat arra, hogy a subventionált vasutakat átvegye és okul azt hozza fel, hogj' ezen nagy fontosságú kérdést, nem lehet ineidentaliter elintézni? (Halljuk!) így, alkalom volt a kassa-oderbergi vasút kérdésének tárgyalásakor, egy nagy vasutat átvenni, de a t. kormány előbb a bajban levő vasutat rendbe hozta, hogy azt azután minél drágábban lehessen csak megvenni. {ügy van! a baloldalon.) Addig, mig az illető vasutak nem jutottak kedvezőbb situatiókba, ez a kérdés nem volt a t. kormánynál napirenden. Ma, midőn már csak nagyobb áldozattal lehet a kérdést megoldani, ma talán meg fogja kezdeni ezen kérdés megoldását. Hanem, t. ház, egyet tapasztalunk és ez az, hogy minden budget-vita alkalmával, mindig sűrűn megjelennek inspirált közlemények hírlapjainkban, melyek azt mondják, hogy most már a t. kormány komolyan hozzáfog a vasutak csoportosításának kérdéséhez, de azért évek óta a csoportosításra nézve nem történik semmi. Ezek a hírlapi közlemények azután joggal juttatják az ember emlékezetébe ama lembergi hírlapi sürgönyöket, melyek a delegatiók ülésszakainak megkezdésekor, rendesen jelentik, hogy Oroszország csapatmozgósításokat eszközöl a határszélen, a melyekről azonban legkevesebbet tudnak az ottlakók. {Ugy van! a haloldalon) És mert a vasút ügyében, t. ház, ilyen a kormányzat, e mellett t rmészetesen nem javulhat a tariffakérdés sem. A tariffa kérdése pedig nálunk Magyarországban, az én vélekedésem szerint is, mondom nálunk, a hol mezőgazdasági viszonyainknál fogva, az olcsó fuvarbérkérdése nagy kérdés, mondom a tariffa-kérdés bir nálunk oly fontossággal, mint maga a vámkérdés. Minden csak azt bizonyítja, t, ház, hogy a t. kormány egyéni érdekek és bizonyos vasúti clique-ek uralma miatt, nem mer ezen kérdéssel komolyan foglalkozni. Én már 1876-ban voltam bátor a t. közlekedési minister urat arra kérni, hogy ha másképen nem lehetséges ezen kérdésnek sürgős megoldása, folyjon be hatalmi eszközökkel. A t. minister ur azt válaszolta, hogy azon esetben is, ha ezt Magyarország érdeke ugy kívánná is, hatalmi befolyással nem intézheti el, mert Magyarország jogállam, a hol ilyen nem történhet. Én tehát kérdem a t. pénz ügymmister úrtól, emlékezik-e még a ministerelnök űrnek 1875. február 3-án mondott beszédének erre vonatkozó passusára? Mit mond ő a hatalmi beavatkozásra nézve azon programúiban, melyet a vasutakra nézve felállított? Mit tett azóta Németország v mit tett Ausztria? Tudjuk, hogy mit tettek. És mi mit tettünk ? Úgyszólván semmi mást, mint azt, hogy február 23, 1880. átvettünk két vasutat, melyek maguk kérték, hogy vegyük át, mert saját üzletüket sem voltak képesek folytatni. {Igazi Ugy van! balfelb'l) De van a t. kormánynak egy universalis másik gyógymódja Magyarország állami pénzügyi rendezésére és ez áll a folytonos új adótörvények beterjesztésében és a létező adó-nemek fokozásában. És ezen universalis gyógymód ezéloztatik és kívántatik újabban behozatni akkor, midőn az ország a meglévő adókat sem képes már elviselni ; akkor midőn egyes megyékben közel ezerre megy az ingatlanok elleni végrehajtás adóhátralékok miatt, a mely végrehajtások csak azért nem effectuáltatnak, mert nincs a ki azon ingatlanokat megvegye. Terveztetik az adók felemelése akkor, midőn az ipar és kereskedés pang s a mezőgazdaság csekély jövedelmet hoz, midőn vannak esetek, hogy a bérlők elhagyják földjeiket s a tulajdonosnak nincs módja a földet sajátjából tovább míveltetni, Ily viszonyok köztt adószaporításra csak • azon állam gondolhat, mely csak adóstatus, mely rabló gazdaságot folytat. {Ugy van! balfelöl.) De a helyes politikának a jövőbe is kell tekinteni. Ilyet tehet ama győztes hadvezér, ki az ellenség viráuyain requirál, hogy éhező hadseregét eltartsa, de szemben az adófizető polgárokkal állam ezt nem teheti, mert ezt tiltja a humanismus és a józan politika. {Ugy van! bal felöl.) Azonban, t. ház, ha ezen új adók behozatnak is, az állandó deficzitet a pénzügyminister ur saját bevallása szerint is nem fogják elenyésztetni, mert ezekre" is áll az, a mit a pénzügyminister ur a jelenlegi adók fokozatos emelésére nézve mond, midőn azt állítja, hogy a jövedelmeknek évről-évre való fokozatos emelkedése nem jöhet számításba, mert, a mint a bevételek szaporodnak, ugy szaporodnak a szükségletek is. Vannak az államháztartásnak, különösen a közgazdaság terén oly szükségletei, hol a kiadásokat nemcsak nem lehet tovább megszorítani, hanem esetleg még fokozni kell. Mit bizonyít ez, t. ház? Azt, hogy maga a t. pénzügyminister ur is beismeri, hogy azon apró új adó, hogy a jelenlegi adó fokozatos felemelése, folyton újabb igényekkel fog szemben állni és a létező cronicus deficit enyhítésére befolyni egyáltalán nem fognak. Pénzügyi helyzetünk tehát, t. ház, ma épp oly súlyos, ha nem súlyosabb, mint ezelőtt 1—2 évvel. S én azt hiszem, nagy hibát követne el a törvényhozás, ha pénzügyi bajainkon, bár mi szigorú intézkedések igénybevételével is, nem segíteni. E feladat megoldása a kormányt és a többséget illeti s én azt hiszem, hogy lehet ma még a bajon segíteni, a nélkül, hogy alkotmányos állapotaink legkevésbbé is csorbulást