Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-219

368 2l9- országos ülés íaárczias S. 1880. történt és látszik, hogy ezen nyugtalansággal lett megoldva, elég helytelenül. Azt mondtam, hogy a másik hiba a kötelezettség körül nem irása. Ez a legnagyobb baj a gyakorlati életben még máig is. Mert evidens dolog az, hogy ha valakinek egy szőllője van és azon a szőllődézsma-váltság, erre ez rávezettetik, mint tudjuk piros tintával és ha terhek vannak bekeblezve, a törvényből megfejthetjük, hogy ezen váltságtőke minden bekeblezett követelést, mely a szőllőre előbb bekebeleztetett, megelőz. Ez iránt tisztában vagyunk. De a gyakorlati életben más esetek is fordulnak elő. Például: ott van, midőn egyes telkes gazdánál a telekkönyvi jószágtest és a kereszt alatti szőllő, melyre a birtok-lapon rá van irva a szőllődézsma-váltság, csak a telekkönyvi jószágieste adassék el és szőllője nem, hogy a vételárból az levonatik-e vagy sem? Ha eladatik mind a szőllő, mind a telekkönyvi jószágtest, hogy a sorrend megállapításánál a szőllődézsma-váltságot hová számítják? Erre vonatkozólag sem a bíróságok, sem a végrehajtó közegek köztt egyöntetű eljárást nem tapasztaltam. Ezen törvényjavaslat tárgyalásánál különösen azért szólaltam fel, hogy egy kérdést intézzek az igen t. pénzügyminister úrhoz, mely különben nem csak ő hozzá szól, hanem szól a belügyminister úrhoz is és szól az igazságügyministerhez is, mert nem igen tudják azt, hogy a végrehajtás sok esetben hol akad meg. Az illető különböző végrehajtó közegeknél, a kik nem tudják a törvényt és rendeletet, vagy ha rendelet van, az nem egyöntetű; mert a sorrend megállapításánál mi történik? Eleve az adófelügyelő bejelentette a szőllődézsmaváltsági lejárt járadékokat. Mikor a sorrend megállapítási határnap eljő, akkor nem az adóközeg, az adófelügyelő, vagy annak helyettese, hanem a megye tiszti ügyésze, vagy annak helyettese jő oda — és valljuk meg az igazat — az ő szájukból hallottam — azt mondja a vármegye tisztviselője: Mit nekem ez a finánez-historia ? Napidíj sem jár neki, meg ott helyben teszi. A mit az adófelügyelő beterjesztett, arra azt mondja, ezt kérem megállapittatni, nem figyelvén arra, helyes és jogos-e a kimutatás. Tudjuk azt is, hogy elvégre az igazságügyministerimn emberei, a bírák — ezen nem peres ügyben — állapítják meg azt. Az én alázatos kérésem tehát oda terjed, hogy fontolóra véve mindazon vitás kérdéseket, amelyek léteznek, hasson oda a t. minister ur, két ministertársával, hogy egyöntetű eljárást kövessenek és állapítsanak meg, a melynek alapján azután a törvényszéki birák, a kik a sorrendet megállapítják, úgyszintén a tiszti ügyész, illetve j helyettese és az adófelügyelő, illetőleg helyettese egyöntetűen eljárnának. A múlt alkalommal a költségvetés általános tárgyalásánál Prileszky Tádé t. képviselőtársam szintén szólott az adókról, de egyet elfelejtett, a mit neki mindjárt meg is mondtam. Ugyanis, fordult volua csak oda az igazságügyminister úrhoz és mondta volna azt, hogy felkérem a t. igazságügjTninister urat: intézkedjék akként, hogy az államadók ne heverjenek ott a telekhivatalokban, az adópénztárakban éveken át, mert ha egy ingatlan árverésre kerül, a sorrend megállapításánál az árverés előtti három évi adó állapíttatik meg, de az utasítás szerint, a megállapító bíró és az adófelügyelő, továbbá a tiszti ügyész nincs tisztában — és megtörténik az, hogy a sorrend ellen felfolyamodás történik. Akkor a kir. táblánál itt hever egy fél évig az ügy és mikor lemegy, újból megállapíttatik a sorrend. Szóval mind az egyenes adók, mind pedig a szőllődézsma-váltsági követelései az államnak, öt-hat évig ott hevernek. Ha^ezek tudnák az eljárást, akkor ott mindenesetre felfolyamodásnak helye nem volna, az ügyek gyorsabban gombolyittatnának le s az egyes és az állam is gyorsabban megkapná, a mi az övé. Még egyre akarom a t. házat figyelmeztetni. Ezt különben csak azért mondom, mert utoljára a törvénymagyarázatnál a tárgyaláson történteket szokták felhasználni. Midőn a törvény megalkottatott, jogosítva volt minden váltságkötelezett a le nem járt részleteket, tehát a még jövendőben fizetendőket, szőlődézsmaváltsági kötvényekben lefizetni; — a lejárt részleteket készpénzben kellett lefizetnie. Már most miután a lejárt részletek ezen törvényjavaslat által le nem jártakká tétetnek, vagyis még a jövőben fizetendőkké változtatnak át, malmost, miután mégis csak lejártaknak vétetnek, tehát, itt akarom constatálni azt, hogy én ugy éltem ezen törvénynek a rendelkezését, miszerint azon részleteket készpénzben lehet fizetni és kötvényekkel jövőben csakis a még le nem jártakat. Ezt akartam constatálni és mint mondám, felszólalásomnak főczélja az volt, hogy egyöntetű eljárás szabályozására kérjem fel a minister urat. Egyébiránt kijelentem, hogy magát a törvényjavaslatot elfogadom. Gróf Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Vájjon az 1868: XXIX. t. ez. elhamarkodva alkottatott-e, vagy nem, erre nézve nyilatkozni nem szükséges, rég történt ez s a mai vitára befolyással nincs is. Hanem miután ezen törvény végrehajtásánál a következés azt mutatja, hogy nevezetes hiányok vannak, ezen hiányokon segíteni feladata az általam benyújtott törvényjavaslatnak. A t. előttem szóló képviselő ur azt I kívánja, hogy egyöntetű intézkedés állapíttassák