Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-219

219. országos ülés márczins 8. 1880. 369 meg a szakministerek által, hogy legyen az eljárás egyforma. Erre nézve újabb intézkedés szükséget nem látom át, mert hiszen a bírói végrehajtásra nézve, úgyis tisztán ki van mondva az eddig kibocsátott ministeri rendelet által, hogy az új vevőre, a le nem járt részletek mennek át, a lejárt részletek csakis a volt birtokost terhelik s a mennyiben a volt birtokos ezt nem tudná megfizetni, a volt birtokos vagyonából ez ki nem telnék, e teher az új birtokosokra is átmegy. Erre nézve tehát világos intézkedések lévén, újabb intézkedés szüksége nem forog fenn. Szintén igy van ez a t. képviselő ur által felemlített második kérdésre nézve is, hogy vajon azok a részletek, a melyekre most halasztás adatik, készpénzzel-e, vagy pedig kötvényekkel fizettessenek-e? Felfogásom szerint e tekintetben is világos az 1868: XXIX. t. ez., mely azt mondja, hogy a le nem járt részletek, kötvényekkel fizetendők, a lejárt részletek csak olyan lejárt részletek maradnak ezután is és ezekre a törvény azon intézkedése nem követeltethetik. Ezeket tartottam szükségesnek megjegye/mi és kérem a t. házat, hogy miután ezen törvényjavaslat által mód nynjtátik arra, hogy mintegy hét millióra menő tartozás behajtassák, — mégpedig a tartozásban levőknek könnyebbségével az által, hogy a lefizetésre halasztás adatik, miután továbbá ez által az államra nézve is biztosítottnak tekinthető az ily tartozások behajthatása, mondom, ezen szempontból kérem a t. házat, — méltóztassék ezen törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem levén feljegyezve, a vitát berekesztem. Miután általánosságban a törvényjavaslat ellen senki sem nyilatkozott, kimondom határozatképen, hogy a t. ház, a pénzügyi bizottság jelentését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás* B. Mednyánszky Árpád jegyző (olvassa a törvényjavaslat czírnét s annak egyes szakaszait, melyek változatlanul elfogadtatnak). Elnök: A törvényjavaslat e szerint végig tárgyaltatván, annak harmadszori felolvasása a holnapi ülésben fog megtörténni. Következik a pénzügyi bizottság jelentése az államkölcsönök tőketörlesztési évi járadékainak fedezéséről. Láng Lajos előadó: T. ház! E törvényjavaslatnál a ház kegyes engedelmével bátor leszek egy kissé hosszabban időzni. (Halljuk!) Itt már elvi fontosságú változtatásokról van szó, a mennyiben oly tételek, a melyek eddig költségvetésünkben csak a kiadások köztt szerepeltek, egyszersmind a bevételek rovatába is felveendők lennének, ugy t. i., hogy azok nem kiadásképen szerepelnek jövőre, hanem érintetKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. X. KÖTET. lenül hagyják államháztartásunk mérlegét. Ezen eljárás ellen talán lehet azon kifogást emelni, hogy ez által állami mérlegünket a valónál kedvezőbb színben tüntetjük fel; ha azonban elfogadjuk, hogy itt oly tételekről van szó, a melyek csakugyan törléseket képeznek és magát az állam mérlegét nem változtatják, ugy hiszem, hogy méltányosnak kell tartanunk az eljárást, de méltányosnak a mi speciális viszonyaink köztt is. (Halljuk! jobb/elöl.) A mi speciális viszonyunk, a mely ezen eljárást indokolja, az, hogy Ausztriában hasonló eljárást követnek, az pedig reánk nézve nem közönyös, hogy Ausztriában milyen eljárást követnek. Nem lehet közönyös azért, mert a pénzpiaezon Magyarország és Ausztria végre is mindig együtt említtetnek és valahányszor egy-egy kölcsön előfordul, szóba jő az osztrák és a magyar költségvetés is s természetesen azok, a kik összehasonlítják a számokat, nem veszik alapul, hogy az osztrák budget berendezése más, a mienk is más, hanem csak a végeredményt tekintik és ha Ausztriában ugyanazon összegben mutatkozik a deficit, mint nálunk, akkor tulaj donképen az osztrák deficit tényleg nagyobb és mégis kedvezőbb megítélésben részesül a pénzpiacz részéről, a mi ránk nézve nem lehet közönyös. Azt, hogy állampapírjaink árfolyama köztt oly végtelen nagy különbség van, nem mondom ugyan, hogy nem lehet egyéb okokra is visszavezetni, de részben mindenesetre ez is oka. Ha szives lesz a t. ház, egy pár pillanatig becses figyelmével megajándékozni, — összehasonlítást akarok tenni azon árfolyamok köztt, melyeket az osztrák és magyar rente a pénzpiaezon elértek. 1879. januárban a 4%-es osztrák járadék 73-an állott, míg a 6%-es magyar 87-en, a mi annyit tesz, hogy az osztrákok csak 18 frt után fizettek egy forint kamatot, mi pedig 14 frt után fizettünk. — Júliusban hasonlóan kedvezőtlen az arány, a mennyiben az osztrákok 19 frt után, mi pedig 15 forint után fizettünk egyet. A jelen 1880. évben az osztrákok 20 és mi 16 frt után fizettünk egy forint kamatot. Hogy e kedvezőtlen viszony fennáll, annak egyik oka, azt hiszem, az, hogy deficiteink színleg nagyobbak, mint az osztrákoké, e körülménynek erre mindenesetre nagy befolyása van. Utalni akarok e tekintetben csak arra, hogy az osztrák budgetben e ezímeken milyen nagy összegek szerepelnek már hosszabb idő óta. — Az első években e czímen 4—5—8 millió szerepelt csak, ma már 16—17 millió és ha mi az eddigi eljárást továbbra is követjük, budgetünk ezzel kedvezőtlenebb lesz a külföld előtt. Ha összeadjuk azon összegeket, melyek az osztrák budgetben a kiegyezés óta e czímen bevételkép szerepeltek, 70 milliót kapunk, mig viszont nálunk 60 millió az, a mit mi a törlés alapján 47