Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-218

218. országos ülés márczins 6. 1880, 341 a sajtótörvény aunyiban módosíttatott, hogy egyfelől szigoriisittatván a büntetés, a szomszéd fejedelmeknek, a szomszéd államok élén álló személyeknek nem tettleges, hanem hírlapi mgetámadóira nézve kimondatott, hogy ha sajtó utján ezen bűntény, vagy ezen vétség elkövettetik, annak elbírálása nem vétetik el a sajtóbiróságtól, de a sajtó bíróság tagjai nem sorshúzás által fognak összeállittatni, hanem hivatalos közegek által specifice kijelöltem. Azt gondolom t. ház, hogy ezen intézkedéssel, melyet nagyon igazolt azon szükség, melylyel az Olaszországban birt, ha tisztán elméleti szabadsági nézetből indulunk ki: az, a mi az én törekvésemben reactiónak neveztetik, a midőn én nem politikai sajtó vétségekre, hanem csupán a magán becsületre akarok más eljárást és ezt is nem hivatalos közegek által kijelölt juryre, hanem állandó független bíróságra akarom bizni: a reactió, vagy liberalismus szempontjából a versenyt bőségesen kiállja. (Élénk helyeslés jobhfelöl.) De ha már ezen themánál vagyok, engedje meg a t. ház, hogy csak egy pár szót említsek fel abból, a mit azon alkalommal azon nagy olasz államférfiú mondott. (Halljuk!) Méltóztatnak igen jól tudni, hogy a

r helyzete neki is nehéz volt ezen kérdésben. 0 azt mondta, „később annál inkább megtámadhatnák a kormányt, ha ebben nem tenné kötelességét, mert egy liberális ministerium volt, vagy legalább olyan, mely magát liberálisnak nevezte, mely semmit sem tett ezen vétségek megakadályozására s ez által okává lett a később bekövetkezett reactiónak". Tessék a t. képviselő urnák — nagyon illik reánk — ezt a mi helyzetünkre applicálni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Meg kell még jegyeznem azt, t. ház, hogy az egyik t. képviselő ur szembe állít kormánynak régi nyilatkozatait, azt mondotta, hogy már a kormány padjain is nem az ügyek rendezéséről, de a rohamos sülyedés megakadályozásáról van szó. Első izben is meg kell jegyeznem, hogy ezt a kormány padjairól, tudtommal senki sem mondotta. Elismertük mi mindig a bajokat, a helyzet komolyságát, de soha sem és most sem a kibontakozás lehetetlenségét, de ez már •— ugy látszik — a dolog természeténél fogva van igy. Emlékeztetem a t. házat, hogy 1865 óta, valahányszor a budget-vitánál az illető pénzügyminister nyilatkozatot tett, őszintén elismerve a nehézségeket és bajokat, mindannyiszor azt mondották önök: hogyan lehessen abban bizni, hogy ezen kormány czélhoz vezet, midőn maga is beismeri, hogy milyen borzasztó állapotok léteznek. Jött a következő év és jött az új budget. Ekkor már azt mondták, a múlt évben ime azt ígérte a kormány, hogy rövid idő alatt ki fog vezetni a bajból és még most sem veze{ tett ki. Ugyanaz a beszéd, a mely, midőn j elmondatott, ugy tekintetett —- s ezt a ház naplói igazolják, mint beismerése a kormány részéről annak, hogy nem tud a bajon segíteni; a jövő évben ugy escomptiroztatott szemben az akkori budgettel, mintha a kormány isten tudja miféle vérmes és minden bajt leküzdő ígéretet tett volna. Nem mondom, hogy ezen eljárás nagyon helyes, de mindenesetre az önök részéről megszokott és azért bámulatra nem ragadó eljárás. (Derültség a jobboldalon.) És hogy ebben igazam van, legjobban bizonyítja Pulszky t. képviselő ur, a ki, hogy rám olvashassa, hogy ígéreteket tettem, egy 1873. évi beszédemre hivatkozott, a hol azt mondtam, az ő állítása szerint, mert nem olvastam el azóta, hogy egy esztendő, vagy legfelebb két esztendő alatt ki kell bontakozni a bajokból. Ezt tehát t. ház semmiesetre sem mondottam, semmiesetre sem tettem ezt az Ígéretet sem 1875-ben, a midőn azon annyit emlegetett beszédemet a ház kebelében tartottam, sem ministerré létemkor, hanem legfelebb tettem 1873-ban, midőn én nem ígérhettem, legfelebb kívánságot fejezhettem ki, mert oly helyzetben, hogy ígéretet tegyek, nem is voltam. (Ugy van! jobbfelöl) Arról t. ház, hogy csak ketten vagyunk a pénzügyminister úrral, a kik nem vesztettük el a bizalmat, a kik remélünk, nem szólok; megfelelt rá a pénzügyminister ur és én nem irigylem azokat, a kiknek örömet okozna, ha csak ketten volnánk, a kik remélni tudunk az ország jövőjében; de arról biztosíthatom, hogy ha igy volna, ezt nem vádnak tekinteném, ezt nevezném magamra nézve a legnagyobb dicséretnek, mert csak az, a ki hazája jövőjében bizalmát soha el nem veszti, itt csak^ az lesz képes a haza ügyének használni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) S én biztosíthatom Szilágyi Dezső képviselő urat, — hogy az ő szép kifejezésével éljek — hogy ezen hitem, ezen bizalmam az, a mit „az idő vas keze elfújni" nem tud. (Elénk tartós derültség jobb/elöl.) Azon támadásról is kell egy pár szót szólanom, a melylyel azon szempontból érintetett, közvetlenül t. barátom a pénzügyminister, közvetve természetesen az egész kormány, hogy ime visszavonta törvényjavaslatát, a mi másutt mindenütt a világon annyit tesz: helyéről elmenni. Én bátor leszek, t. ház, egy pár szóval figyelmeztetni az angol gyakorlatra. Angliában igenis vannak egyes fontos törvényjavaslatok, melyekkel győz, vagy bukik a kormány, de minden törvényjavaslat, még ha leszavaztatik is, nem involválja ezt. Sőt Angliában úgy tekintenék, ha egy ministerium minden törvényjavaslathoz helyzetét kötné, mint a parlament szabad