Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-218

342 218. országos ülés márczins 6.1880. elhatározása elleni merényletet, mert ez a föl­fogás igen sokszor kényszeríthetné a parlamentet, mely a kormánynak általános politikáját helyesli, hogy e miatt fogadjon el olyat, a mit pedig nem helyesel. De különösen az újabb időből mindenki tudja, hogy Angliában elfogadott parlamentalis elv, hogy éppen az adó és pénzügyi törvények, ministeri kérdés tárgyává sohasem tétetnek. Nem áll tehát az, hogy parlamentalis szokás szerint az lett volna a következés, a mit abból a t. képviselő ur kivonni akart. Most, t. képviselőház, áttérek a közigaz­gatás kérdésére. (Élénk felkiáltások halfelöl Halljuk!) S itt legelsőbben megjegyzem, hogy Gulner és Pulszky t. képviselőtársaim maguk hozták elő, hogy e tekintetben nézeteik — külö­nösen Gulner képviselő ur fejtette ki ezt — 1876 óta tetemesen megváltoztak. Szilágyi Dezső képviselő ur nem tette ezt s őt ez irány­ban régi beszéde felolvasásával illette t. barátom, a pénzügyminister. Én, t. képviselőház, távol vagyok attól, hogy akármelyikét ezen képviselő uraknak azért, hogy 1876. óta a szerzett tapasztalok alapján nézetüket megváltoztatták, gáncsolni kívánnám. Engedje meg t. barátom, (Szónok a pénzügymini>terhez fordul) ha azt mondom, hogy abban az egyben, hogy ezért gáncsolta, igazság­talan volt Szilágyi Dezső képviselő ur iránt, mert képviselőnek, pláne ellenzéki képviselőnek, lehet szerzett tapasztalatok alapján a legtisztább hazsfiui szándékkal megváltoztatni nézeteit, ez irányban a proscriptió csak a kormányt éri. (Elénk derültség jobbfelöl.) Ha a kormány, vagy az, ki kormányra jut, győződik meg róla, hogy némely dologban másként áll az igazság, mint a hogyan hite szerint állott azelőtt 10 évvel, akkor ez elv­tagadás, ez a bársonyszékben maradhatás miatti elvfeladás, szerencse, hogy nem hazaárulás. (Élénk derültség a jobboldalon.) De másnak ezt lehet és szabad teljes joggal tenni; mást ezért megtámadás nem érhet. Külömben egyéni nézetem szerint, midőn egyfelől figyelmeztetek azon igaz­ságtalanságra, a mely abban rejlik, hogy a ház tagjai egy részének lehessen minden pirulás, vagy elvtagadás nélkül a szerzett tapasztalatok alap­ján megváltoztatni meggyőződésüket, ellenben ez a ház másik részére nézve mindig, mint elv­tagadás, mint önérdek sugallta tény állittassék oda: (Elénk helyeslés a jobboldalon) mondom, én egész komolysággal azt a nézetet vallom, hogy igenis mindenkinek, a ki a politikában szerepet játszani haszonnal akar, nem csak lehet, hanem kötelessége is, ha a tapasztalatok jobbról és másról győzték meg, ezt nyíltan és őszintén bevallani, (Helyeslés a jobboldalon) csak­hogy ezt kölcsönösen respectálni kell egymásban s azt, a mi az egyik félnél hazafiúi meggyőződés, nem szabad a másik félnél, mint elvtagadást odaállítani. (Helyeslés a jobboldalon.) S még egyet. (Halljuk!) Gulner képviselő ur a 48-as ellenzékkel szemben azt állította fel — s azt hiszem, ebben igaza van — hogy ha azt mondják, hogy a megye, mihelyt változik a íendszer, azonnal megsemmisül, ezzel kimondották a megyei insti­tutióra a halálos ítéletet, mert institutió, mely módosulni nem tud, — a világ módosulván — fenn nem állhat. Mondom, én ebben igazat adok neki. De aztán vájjon csak a megyére áll-e ez ? Nem áll-e ez a politika összes kérdéseire nézve? Vájjon nem kell-e a politikának, midőn körülötte a világon minden módosul, hasonlóan módosulni? S ha valaki azt mondja: „Követtem 10 évvel ezelőtt ezt a politikát, ezt tartottam jónak a magyar állam szempontjából; de mert 10 év alatt minden megválto­zott, most mást tartok követendőnek", ez, uraim, ismét elvtagadás, elvföladás, hazaárulás? Pedig higyjék el uraim, hogy az államokról is áll az, hogy a melyik állam institutióival azok összegében és politikai irányával nem tudja magát a világ­politikába beletalálni és magát ezzel azonosítani, azon állam elpusztulása csak idő kérdése. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De lássuk, t. képviselőház, közelebbről, hogy miután előrebocsáttatik, hogy fel kell hagyni az üres jelszavakkal, mi tehát az, a mivel megkínál­nak bennünket a közigazgatás terén? (ELalljuk!) Szilágyi Dezső képviselő ur azt mondja: az átalakulás legyen fokozatos ; azt mondja: induljon ki a létezőből és ne egy faj, hanem az ország összes lakóinak javára létesíttessék; azt mondja: legyen figyelemmel a pénzügyi helyzetre — a mint ő mondja, azon nyomorúságos pénzügyi helyzetre, melybe az országot a Tisza-kormány taszította; azt mondja: legyenek szakértő bizott­sági szervek, szabályoztassék a rendőrség álla­milag, figyelemmel a vidék ismeretére és a vidéki érdekekre; legyen közigazgatási bíróság. Monda még többeket is; azokkal majd később foglal­kozom. T. képviselőház! Méltóztassék nekem meg­engedni, ki az, a ki azt el nem fogadhatja, hogy legyen közigazgatási reform s hogy az legyen fokozatos ? Ki az, a ki el nem fogadhatja, hogy ez a reform a létezőből induljon ki és hogy az ne egy fajnak a javára, hanem az ország összes lakúinak javára intéztessék? Ki az, a ki el nem fogad­hatja, hogy legyenek szakértő közigazgatási köze­gek? s ki az, a ki el nem fogadhatja, hogy a rend­őrség íszabályoztassék államilag, de tekintettel a vidék ismeretére és a vidék érdekeire (Élénk derültség a jobboldalon.) s ki ki el nem fogadhatja, hogy legyen közigazgatási bíróság? Senki. (Elénk derültség a jobboldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom