Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-217
326 217. országos ülés márczins ő. 1880. Ezen határozati javaslat ellen állást foglalt Szilágyi Dezső t. képviselő ur, a ki a tisztviselők kinevezésére vonatkozólag a következőket mondta: „Beismerem, hogy a kinevezés intézménye által oly organismus nyeretik, mely feltűnően alkalmas arra, hogy a központi kormány akarata ezen biztosított állással ellátott, előmenetelre kilátással biró, nyugdíjjal biztosított, a központtól függő, magát a kormánynyal rokonnak érző szakértő elem által megvalósuljon. Beismerem azt is, hogy ezen rendszer inkább alkalmas arra, hogy a szakképzést a hivatalnokoknál előmoz dítsa. Hogy még sem fogadom el ezen álláspontot, ennek oka az, hogy meggyőződésem szerint a jó közigazgatás csupán kinevezett hivatalnokok intézménye által nincs biztosítva és másodszor nem fogadhatom el, mert a kinevezett hivatalnoki rendszer károsan hat." Szilágyi Dezső' (közbeszól) : Kizárólagossága ! Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Erre vissza fogok térni. „Sőt veszedelmes az országra nézve nemcsak az administratio, de politikai tekintetben is." A t. képviselő úr figyelmeztet arra, hogy ott van a „kizárólagos" szó; de méltóztassék megengedni, hogy emlékébe hozzam azon biztosítékokat, melyeket most felemlített s melyek ellen akkor felszólalt. Áz egyik biztosíték, melyet most is követel, az volt, hogy a tisztviselők a kormánytól függetlenekké tétessenek. Erre nézve azt mondja: „ A szolgálati ] ragmatica?! Ugyan kérem, ki fog ebben találni biztosítékot? Hiszen, ha a politikai tisztviselőnek oly független állást biztosítanánk is, miut a minőt bíróságoknak, a minő állást én a közigazgatási hivatalnokra nézve helytelennek, sőt kivihetetlennek tartok: még akkor is állítom, ez komoly garantiául nem szolgálna. További fejtegetésében mondja azt is, hogy nem elég ezen garantia, mert a tisztviselő még is sok tekintetben függvén fellebbvalójától és előmenetelét óhajtván, mindig függő állásban lesz az illeíő kormánytól. Ugyanezt mondta a t. képviselő ur akkor, midőn az autonómia kiterjesztéséről volt szó, mondván: lehet-e erről komolyan szólni, midőn az autonómia mostani körét sem töltik be a megyei elemek? s végül azt mondja: „hogy ezen rendszer a parlamentalismus alapjait és államunk megszilárdulásának életerős tényezőit elvágja, ha ezen szervezet életbe lépne: egy bizonyos idő lefolyása után a nemzet ezen rendszert elvetné, ezen törvényt megváltoztatná és kénytelen lenne visszatérni azon útra, melyen mi haladunk és következetesen haladunk." T. ház! Hogy mily nagyon következetesen halad ezen utón a t. képviselő ur, azt ezekből méltóztatnak látni (Élénk derültség jóbbfdbí) s épp azért én részemről nem hogy rósz néven venném, hogy irántam bizalmatlansággal viseltetik, de sőt inkább szerencsét kívánok azon férfiaknak, a kik iránt ő ma bizalommal viseltetik. (Derültség jobbfelöl.) T. ház! Igen gyakran fel említtetett itt, hogy a közgazdasági kérdés ma azon kérdés, mely leginkább kell, hogy előtérbe álljon és melyre úgy a kormánynak, mint a törvényhozásnak fő gondját kell fordítani. Én, t. ház, elismerem ezen állítás helyességét, de arra kérem azon t. képviselő urakat, kik ezt eddig nem akarták elismerni, méltóztassanak majd figyelembe venni azon előterjesztéseket, melyeket a kormány ezek megoldására teend és azok előterjesztése után mondani véleményt. Ezen előterjesztésekből fogják látni, vájjon ezen kérdések legfontosabbika, a nyerstermények olcsóbb szállítására és kivitelére nézve nem történt-e a kormány részéről intézkedés. Én reménylem, az ellenkezőről győzhetem meg a törvényhozást és biztosíthatom, hogy erről rövid idő alatt előterjesztések fognak tétetni a t. háznak. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Felemlittetett az is, hogy vannak olyanok, a kik nem bánják az ingatlanok nagymérvű eladását, mely történik, mert ha az egyik eladja, megveszi a másik és az csak olyan adófizető polgára a hazának, mint amaz. Én, t. ház, ezen nézetet nem vallottam és nem tehetsm magamévá, mert igenis nagy bajnak tartom a magyar elem nagymérvű pusztulását, melyet tapasztalok. De, t. ház, ha a közigazgatási bajokról szólunk, azt hiszem, méltányos, hogy megállapítsuk azok okait is s én, t. ház, egyrészről elismerem azt, hogy az állam által támasztott nagy igények okozzák azt, hogy kénytelen nagy követeléseket támasztani a polgárok iránt és hogy nem képes másrészt azon befektetéseket megtenni, melyeket tennie kellene gazdasági viszonyaink emelésére. De midőn ezt teljes készséggel elismerem, kénytelen vagyok bevallani, hogy ez nem a bajnak egyedüli oka, hanem a baj oka saját életmódunkban is rejlik, társadalmi viszonyainkban igen nagy baj rejlik, melyet nem lehet gyorsan orvosolni s melynek orvoslása nem lehet a kormány feladata. De van e bajnak egy harmadik oka is, az, hogy politikai kérdéseinkkel miként foglalkozunk. Mily szokást vettünk fel azok elintézésére? Méltóztassék szétnézni a törvényhatóságok termeiben. Addig, mig nagy politikai kérdés van felszínen, addig mig tisztújítás van, telve, zsúfolva vannak, (ügy van! a jobboldalon.) Ha ezek elzajlottak, lehetnek a napirenden a legfontosabb kérdések, az egyeseket és a vidéket érdeklő anyagi kérdések megoldása: s ezek elintézésénél, kik vesznek részt? Majdnem kizárólag a
