Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-217
217. országos ülés márczius 5. 1880. 323 legyek. Hogy pedig a t. háznak, ezen törvényjavaslatok visszavonása daczára is van-e irántam és a pénzügyi kormányzat iránt bizalma, az iránt legközelebb lesz alkalma nyilatkoznia és azt hiszem, felesleges is felemlíteni a t. képviselő urnák, hogy ezen szavazat előtt kétségkívül meg fogok hajolni és tudni fogom kötelességemet. De, t. ház, azok, miket a t. képviselő ur ezen törvényjavaslatra nézve mondott, felfogásom szerint nem egyebek, mint azokaak ismétlése, miket előtte gr. Apponyi Albert elmondott és minthogy azokra már előbb válaszoltam, nem akarok reájok kiterjeszkedni; csak egyre nézve kívánok nyilatkozni, hogy eltekintve a kérdés elvi oldalától, mert elismertem és elismerem, hogy a ház előtt fekvő javaslatok és az eredetileg benyújtott javaslatok közti principialis különbség van, mi volt a ezélja azon javaslatnak és a mostan benyújtott javaslatnak? Az, hogy miután oly nagy deficittel küzdünk évről évre, rendes normális kiadásainkat szabadítsuk meg a törlesztések évi terhétől. Tudom én, hogy ez által nem teremtünk új jövedelmi forrásokat; nem is ugy akarom a dolgot tekinteni, de teljeséé indokoltnak tartom azon eljárást, a mely nem új, de másutt is honos, hogy ezen törlesztéseket fedezzük új kölcsönök felvétele által és ezeket rendes bevételeink közé vegyük be. És ezen czél el van érve azon javaslatok által is, melyek most a t. ház asztalán feküsznek. De igazságtalannak és méltánytalannak tartom azon összehasonlítást, melyet az eredetileg általam beterjesztett és a pénzügyi bizottság által benyújtott költségvetés köztt tesznek. Mert különbség van a köztt, hogy mennyi lenne a deficit akkor, ha a törlesztések folytattatnak, ugy , mint eddig és mennyi lenne a deficit mindkét esetben, ha a törlesztések beszüntetésére más intézkedéseket teszünk? Az első esetben, t. ház, ha t. i. a törlesztések folytattatnak ugy, mint eddig, az általam benyújtott költségvetésnek deficit - eredménye 21 millió, a pénzügyi bizottság által benyújtott költségvetés eredménye 27 millió deficit; a második esetben pedig 13 és 9 millió; de mindkét esetben nem 9 millió a kettő közötti különbség, hanem 6 millió, melyből 2 millió 600,000 fit a jövedelem leszállításából ered. Az, t. ház, hogy a pénzügyi bizottságban a kormány eredeti előterjesztése változáson ment keresztül, nem első eset Nem is hivatkozom azon eljárásokra, midőn a pénzügyi bizottság oly hatalmas volt, hogy mint egy második kormány állott a kormány mellett, de hivatkozom a legutóbbi évekre, az 1877. évre, midőn szintén 2 milliónyi különbség volt a pénzügyi bizottság és a kormány előterjesztése köztt a bevételnél s a deficit végeredményében 3 millió volt a különbség a kormány által előirányzott deficit és a pénzügyi bizottság által megállapított deficit köztt. Ez tehát semmiképen sem új eljárás, hanem igenis szokásban volt ennek előtte is. {Igaz! Ugy van! jobb/elől.) A t. képviselő ur hivatkozik arra, hogy a pénzügyminister által előterjesztett többi javaslat csakis számszerű felvétele a kiegyezések eredményének, részint az utóbbi kiegyezés, részint a 67-iki kiegyezés eredményének és ezek közé számítja a hadmentességi díjat is, melyet az 1867. törvény elvben kimondott. De hát, t. ház, ha ez nem egyéb, mint ezen eredmények egyszerű beállítása a költségvetési előirányzatba, miért nem történt meg ezen intézkedés 13 év óta? Mégis kellett oly akadálynak lenni, mely ezen intézkedés életbe léptetését gátolta. Ha most ezen akadályt elhárítottuk, én nem ismerhetem el, hogy ez annyira tisztán szám szerint való beállítása volna ezen eredményeknek. {Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Azt mondj cl, a t. képviselő ur, hivatkozva az előtte szólott Széli Kálmán képviselő ur állítására, hogy a helyzet mennyire romlott és mennyire rosszabb a mostani költségvetés, mint az előbbeni zárszámadások eredménye. Először is megjegyzem, t. ház, hogy itt nem az a főkérdés, a mire későbben vissza fogok térni, rosszabb-e a helyzet, mint előbb volt és hogy kinek van igazsága, Széli Kálmánnak-e, vagy nekem. De mondom, még ezen összehasonlításra is vissza kívánok térni és megteszem majd az össehasonlítást az 1874. évi és az 1877. év eredményei köztt. Itt mindenek előtt egy sokoldalról hangoztatott állítást vagyok kénytelen rectificálni. A képviselő urak azt mondják, hogy nem lehet a status quo alapján összehasonlítani az 1877-iki és a mostani helyzetet, hanem tekintetbe kell venni, hogy most némelyek szerint 10, mások szerint 30 millióval növekedtek bevételeink. Ezért — mondják ők — sokkal rosszabb a helyzet, de a kiadások növekedésére itt nem reflectálnak. Az összehasonlítást csakis a statusquo alapján tehetem, mert a kiadások egy része, mint nevezetesen a conversióból eredt költség oly financiális, minden politikai tekintettől elvont intézkedés folyománya, a melynek következményével számolni kell mindenkinek, ki a pénzügyi rendezést kezébe veszi. Az összehasonlítás csakis a statusquo alapján tehető, mert a másik csakis suppositio, mert csak suppositio azt mondani, hogy ennyivel növekedtek bevételeink, ba tehát kiadásaink nem növekedtek volna, csak ennyi volna a deficit. Ezt a számítást én részemről nem fogadhatom eb 41*
