Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-217

322 217, országos Ölés hová a t. képviselő úr mondotta, mert én már a múlt felszólalásom alkalmával reflectáltam azon idő alatti működésre, a mely pénzügyministeri elődöm és hivatalba lépésem köztt létezett és mert én semmiféle hitelműveletet sem hagytam figyelmen kivül. És ha a t. képviselő úr meg akar győződni, hogy ezen pénz nem veszett el és hogy hol van, akkor arra kérem a t. képviselő urat, legyen szives az aranyjáradék értékesítésére vonatkozó jelentésemet elolvasni, a hol ezen öszszegnek is nyomára fog akadni. Helfy t. képviselő úr mai felszólalásában hivatkozott arra, hogy mondott a pénzügyminister olyat, a melyet nem lehet elhallgatni, mert az alkotmányossággal meg nem egyeztethető; hogy én nevezetesen hivatkoztam arra, hogy a boszniai occupatiót és annak következményeit, mint tényt kell elfogadni s hogy az eseményeket magokat megakadályozni nem lehetett volna, mert a monarchia érdeke ezt megkívánja. Eat állítom most is. Megkívánja pedig részint azért, mert nem tűrhettük azt, hogy szomszédunkban a polgárháború tovább is dúljon; mert a monarchia saját érdeke megkívánja azt, hogy befolyásunkat a keleti kérdés megoldásával érvényesíthessük, mert a monarchia érdeke miatt nem engedhette meg azt, hogy egy hatalom határainkon körül az Adriáig terjtszkedjék; mert megkívánják saját érdekeink is, hogy a keleti kérdés megoldásánál, a nyugati hatalmak' al egyetértőleg járjunk el. Ezek voltak azon érdekek, melyek amaz actiót reánk parancsolták. Ebbeli nyilatkozatomban alkotmányunk megsértését nem vagyok képes látni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Áttérek most Pulszky képviselő úr szomszédjára, Szilágyi Dezső t. képviselő úrra, a ki azt mondta, ő nem érti, hogy lehet az, hogy a pénzügyminister többször hivatkozott arra, hogy azon időközben, mióta ő a költségvetést beterjesztette, egész a pénzügyi bizottság tárgyalásáig, hazánk anyagi állapotában változás állott volna be. Szilágyi Dezső: Gazdasági válság! Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Én mindig anyagi hanyatlásról beszéltem. Én arra hivatkoztam mindig és merem állítani most is, hogy csak az mondhatja, hogy változás e tekintetben nem állott be, a kinek nem volt alkalma akár a közügyekkel, akár a mezőgazdasági viszonyokkal foglalkozni, mert akár a közügyek terén, akár az egyes magán gazdasági viszonyok terén bőven tapasztalhatta mindenki, hogy roszabbra fordult a helyzet augusztustól mostanáig és igy a különbség, mely a költségvetésben előáll, az által, hogy a jövedelem 2.600,000 írttal leszáílittatott, teljesen indokolt azon állással szemben, melyben az ország siárezins 5. 1880. augusztusban volt De a t. képviselő ur azt mondja: Mindenki átlátja, mily komoly a helyzet, mily nehéz a pénzügyi bajokból kibontakozni; csak két ember van, ki a bizalmat el nem vesztette és reményeket ébreszt az országbau. Ez a két ember a ministerelnök és a pénzügyminister. Én, t. ház, bátor vagyok megjegyezni, hogy, azt hiszem, mégis több embernek kell lenni, ki ezt a nézetet osztja, mert ha csak ketten volnánk, nem képezhetnénk többséget e házban. (Derültség a lözépen.) De, t. ház, hivatkozott a t. képviselő ur azon válaszra, melyet én május 3-án Falk Miksa képviselő urnák adtam. És én köszönettel tartozom neki, hogy ezen válasz ismétlésére alkalmat adott. Mert mit mondtam én akkor a hozzám intézett interpellátióra adott válaszban? Azt mondtam, hogy azon kincstári utalványok beváltása, melyek augusztus elején járnak le, május 1-én biztosítva volt, ugy hogy az államjószágok, melyek addig le voltak kötve, felszabadultak és nem volt szükség a felhatalmazás azon módjához nyúlni, hogy domanialis kölcsön felvétele által, az államjószágok újabban hosszabb időre legyenek lekötve. Ez volt két eredmény, melyet a t. háznak ezen válaszban jeleztem. Hogy e két eredmény nagy fordulatot jelez pénzügyeinkben, azt tagadni nem lehet és arra, mint kedvező eredményre, azt hiszem, ma is lehet hivatkozni. (Helyeslés a középen.) De kijelentem ma is, mint kijelentettem több alkalommal, hogy bizom a nemzet erejében és jövőjében. Bizom abban, hogy daczára, hogy nagyok a bajok és elismerem, hogy súlyosak, e nemzet nem fogja tétlenül ölbe rakva kezeit, megengedni, hogy a hullámok fejem fölött összecsapjanak, hanem összetett erővel fog közreműködni a baj orvoslására. Bizom továbbá abban, hogy, ha sikerülni fog, a feladat egyik részét, a lebegő adósságok eonvertálását, keresetül vinni, sikerülni fog egyesült akarattal és erővel a másik feladatot is teljesíteni és pénzügyi bójáinkból való kibontakozásban nyomról nyomra előhaladni. Mert ha az iránt bizalmam nem volna, a t. képviselő ur tehetne fel rólam annyi hazafiságot, hogy e bizalom nélkül e helyen nem maradnék. (Elénk éljenzés a jobboldalon.) A t. képviselő ur hivatkozott a földtehermentesítési kötvényekről szóló törvényjavaslatok visszavonására és azt mondta, hogy, miután ezen javaslatok már a bizottságban sem fogadtattak el, ez által jelét adta a többség az irántam való bizalmatlanságnak és tanácsot is adott az iránt, hogy ennek^ folytán mi tévő legyek. Én a t. képviselő urat kérem, ne méltóztassék nekem ez iránt tanácsot adni, fogom tudni, saját meggyőződésem szerint, mitévő