Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-217

217. országos Ülős holott ez intézkedés már 2 éves. De szerintem egyáltalában kérdés, vájjon van-e ez eljárásban hibáztatni való. A t. képviselő ur engem okol, hogy a független elemeket a katasternéi mellőzöm, engem, a ki éppen az általa említett választott járási katasteri becslőknek alkalmat adtam, hogy az eddigi munkálatokra nézve nyilatkozzanak. (Ugy van ! a jobboldalon.) Engem vádol a t. képviselő ur, a ki a katasteri enquéte összehívása által a független elemeknek módot akartam nyújtani nézeteik elő'adására; [Helyeslés jobbfelöl) ki ez enquétet összeállítottam nem saját választottaimból, hanem Összehívtam azokat, kik a kerületi bizottságok által az országos bizottságba választattak. (Helyeslés jobbfelöl.) Engem vádol a t. képviselő ur, ki intézkedéseket tettem arra, hogy a járási bizottságok még ez év folytán Összehivassanak, hogy az osztályozási vidékeket megállapítsák és hogy ott, a hol ez nem történt volna, — mert ez ellen is történt felszólalás, — hol a járási becslői állomások a katasteri biztosok kijelölése utján töltettek be, ezen hiányt pótolják és válaszszák meg azon egyéneket, kik iránt bizalommal viseltetnek. (Helyeslés jobb felöl.) Ha nagyobb vádakat nem képes a t. képviselő úr ellenem felhozni, ezt én megvallom, nagyon súlyosnak nem tartom. Azt mondta továbbá a t. képviselő úr, hogy nagyon különös azon eljárás, melyet a minister a catasteri enquéttel szemben követ. Először szembeszáll azzal, azután elfogadja javaslatait. Nem tudom, hol vette a t. képviselő úr informatióját, de annyit tudok, hogy ilyesmit sem az enquéte lefolyásáról kiadott jelentésben, sem azon tudósításokban, melyeket arról akár ellenzéki lapok is közöltek, ki nem olvashat. A kérdések legnagyobb részére azt a választ adta az enquéte, hogy helyesli azon eljárást, melyet követni szándékom. Egyetlen kérdés volt csupán, melyre nézve eleitől fogva az enquéte-étől eltérő nézetben voltam. És e tekintetben hivatkozom a catasteri enquéte több tagjára, ki egyszersmind e háznak tagja. Erre nézve fenntartom nézetemet mai is, mert azt hiszem, hogy az az idő és költség, mely arra fordítandó lett volna, semmi arányban sem áll az általa elérhető ideiglenes eredménynyel. Hogy maga a catasteri enquéte nem nyilatkozhatott e kérdésre nézve, annak oka az, hogy időközben beállott betegségem folytán munkálatát be nem fejezhette és én hiszem, hogy ha az enquéte líjra összehívatik és elébe terjesztetnek majd az adatok, e kérdésre nézve is létre fog jönni közttünk az egyetértés s az ennek alapján benyújtandó törvényjavaslatomból látni fogja a t. képviselő úr, hogy a catasteri munkálat vezeKÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. X. KÖTET. márczins 5- ISSö. go>i tésében niacsen azon kapkodás és rendszertelenség, a melyet felemlített. És ha e tekintetben a katasteri enquéte köztt és közttem esetleg eltérés lenne, a t. képló'házlesz hivatva efelett dönteni, hogy melyik felel meg inkább az állam és az egyesek érdekeinek. A t. képviselő úr hibáztatja azon eljárást, a melyet a bor- és húsfogyasztási adóknak ez évben történt bérbeadásakor követtem. Igaz, hogy első felszólalásomban hivatkoztam arra, hogy több községben szükségesnek tartottam a borés húsfogyasztási adók bérbeadása tekintetében újabb intézkedéseket tenni, mert egyes vidékeken nem feleltek meg a tényleges eredményeknek. Ez azonban nem oly irányban történt, hogy a községek mellőzésével nagyobb árak mellett egyeseknek adatott volna bérbe, hanem, hogy — és e tekintetben hivatkozom a t. háznak és az egyesült ellenzéknek több tagjára, kik ezen eljárásomról tudomással bírtak, hogy az egész eljárásomban arra fektettem a fősúlyt, hogy a szerződések akként köttessenek meg, hogy a községek magok vehessék ezen adót bérbe. Ez volt az eljárás és igy sem azt nem lehet mondani, hogy a községeket e tekintetben félreszorítottam volna sem azt, hogy az összeg veszélyeztetve volna és igy e tekintetben a képviselő úr vádja szintén nem terhel. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő úr felemlítette azt, hogy a pénzügyministerrel szemben bajos számokról beszélni. Én pedig, t. ház, ezt megfordítom és azt mondom, hogy bajos oly felszólalóval szemben, a ki pénzügyi kérdésekkel úgy látszik, nem igen akar foglalkozni, számokról beszélni. (Tetszés jobbfelöl). Kénytelen vagyok t. képviselő úrnak felszólalása következtében megjegyezni, hogy midőn hivatkozott a 190 millió névértékű kötvényekre, a melyeknek kibocsátására Széli Kálmán t. kép viselő úr is hivatkozott, a tényleges kiadásokat 170 millió forinttal említette. Már most a 190 millió névértékről leütötte a 170 millió tényleges kiadást és igy 20 millió frtnyi különbséget hozott ki. (Derültség jobbfelöl!) Hogy t. képviselőház, e két tétel miképen hasonlítható egymással össze, azt a t. háznak Ítéletére bizom. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondja továbbá a t. képviselő úr, hogy marad 20 millió frt és igy az a kérdés, hogy ezen 20 millió forint hová fordittatotf? Arra, monda, hogy időközben, Széli Kálmán pénzügyministersége és az én ministerségem köztt, a kincstári utalványok váltattak be. En kénytelen vagyok megjegyezni, t. ház, hogy nem az a kérdés, hogy a 20 millió hová fordíttatott és hogy nem áll az, hogy az oda fordíttatott volna, a 41