Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-217

320 2!7- országos ülés márczüii 5. 1880. viselő ur hivatkozott, Aradutegyében történt. De itt meg kell vallanom, hogy a t. képviselő ur talán tévedésből hivatkozott ez esetre, mert az az árverés, mire hivatkozott és a mely a „Budapesti Közlöny "-ben kihirdettetett, nem adó­tartozás czímén, hanem a kincstári ügyész, mint pergondnok követelésére történt; itt tehát egy tisztán a kincstári ügyésznek megitélt magán természetű követeléséről vau szó. Ez tehát nem tartozik ezen kategóriába. T. ház! Az ellenzéki sajtóban egész sora jelent meg az adóvégrehajtás körül történt visz­szaélésekről és zsarolásokról szóló panaszoknak. Ha a t. képviselő ur ezek közöl a legkirivúbbakat, a legfontosabbakat választotta ki és az általa idézet­tek ilyenek, akkor a baj nem olyan nagy, mint a milyen szinben festeni kívánta. Biztosíthatom a t. képviselő urat és a t. házat, hogy azért, mert én most egy év óta a ministeri széket foglalom el, nem lett belőlem oly kérlelhetetlen adóvégre­hajtó, hogy csakis a fiscalis érdekeket tartsam szem előtt és hogy az adózók érdekei és a vi­szonyok iránt figyelemmel, méltányossággal ne viseltetném. {Helyeslés a jobboldalon.) Ellenkezőleg, valahányszor módom és al­kalmam van érintkezni egyes tisztviselőkkel, mindig azon utasítást adtam és adom, hogy két irányban gyakorolják befolyásukat; egyik az, hogy ne tévesszék szem elől az állam érdekét, de másrészről vegyék számba az egyesek viszo­nyait és hogy a méltányosság tekinteteit figyel­men kivül ne hagyják. {Helyeslés a jobboldalon.) Bátor leszek ez alkalommal Bujanovits és Szilágyi Dezső képviselőtársaimnak több állítá­saira együttesen reílectálni, először azonban meg­jegyzést akarok tenni Bujanovics Sándor egy észrevételére. Bujanovics képviselő ur ugyanis azt mondta, hogy mikép lehetne arra számítani, hogy a pénz­ügyminister megtartsa az általa felállított irány­elveket akkor, midőn a költségvetés előterjesz­tése alkalmával eltért az általa felállított pro­gramadói. Nevezetesen azt mondotta, hogy az egyenes adókat emelni nem akarja s mégis a kereseti adóról szóló törvényjavaslattal állott elő, a mely voltaképen nem egyéb, mint egyenes adó. Ha méltóztatik akár múlt évi, akár idei felszólalásomat elolvasni, azt fogja találni benne, hogy én fősúlyt fektetek ugyan jövedelmeink fokozásánál az indirect adókra , de sohasem mondtam azt, hogy az egyenes adókat esetlég­szintén ne lehetne emelni és itt a kereseti adó­ban éppen találom az egyenes adóknak oly ne­mét, mely az emelést megtűri, megtűri pedig azért, mert az 1873: VIII. t. ez. szerint fel­állított keresetadót túlmagasnak tartom, mert az egy neme a progressiv adónak, mig másrészt az 5 a melyet az 1875: XXIX. t. ez., mely a ke­resetadóra nézve két-három négy forintos kathe­goriát állít fel, nem tartom oly magasnak, hogy az emelést igazsággal meg ne tűrné. Ezt annyi­val inkább indítványozhatni véltem, mert ezen magasabb adótételt, mely e czímen fizettetni fogna, fizetnék azok, kik egy más adónemtől, t. i. a fényűzési adóktól, a melyről a törvényjavaslatot egyidejűleg terjesztettem elő, menekülni fognak. De úgy Bujanovics, mint tegnapi felszóla­lásában Pulszky Ágost képviselő ur szememre hányták azt, hogy hiú reményeket akartam ébreszteni, midőn múlt évben szólottam a had­ügyi költségek leszállításáról; s azt hiszik, hogy ennek fölemlítésével zavarba és ellenmondásba hoznak engem. T. ház! Azt, a mit a múlt évben mondot­tam, azt vallom ma is. Azt mondottam: igenis, törekedni fogok arra, hogy a hadügyi költségek lehetőleg leszállittassanak és szavamat be is vál­tottam, mert leszállítás, a mennyire lehetséges volt, csakugyan történt is. De különösen, a mit az idén mondottam, azt most is csak megerő­sítem. Ugyanis felelvén egyik képviselő urnák, a ki azt állította, hogy a deficit most a pénzügyi bizottság előterjesztése szerint 27 millióra van előirányozva, de több lesz, mert vannak egyes kiadások, nevezetesen hadügyi kiadások, melyek ezt nevelni fogják, azt jelentettem ki, hogy mi­vel a deficitben már benne foglaltatnak ugy a rendes hadügyi, mint az occupationális kiadások, ezek együttvéve nem fognak szükségkép emel­kedni ; sőt ha eshetőleg a hadügyi költségvetés egyes részletei emeltetnének is, maga az emelés nem lesz olyan, hogy az egyensúlyba hozható ne lenne. Mert teljes meggyőződésem ma is az, a mi volt akkor, hogy az occupationális költségeket 8 millió erejéig állandóan viselni nem szükséges. Ezeket igy összevéve, állításomat teljesen fenn­tartom. Pulszky képviselő úr azt hozta fel, hogy a bizalmatlanság a pénzügyminister ur irányában nemcsak azért van meg benne, mert a pénzügy­minister ugy járt el, a mint történt az általa előterjesztett javaslatokkal, hanem a pénzügy­minister azon eljárásánál fogva is, melyet a pénz­ügyi administratio körében követ. Figyelemmel kisértem a t. képviselő ur felszólalását és csak örülhetek azon, hogy nagyobb vádakat s igaz­ságosabb szemrehányásokat nem hozhatott fel; s megvallom, örvendenék, ha pénzűgyministerségem alatt nagyobb szemrehányásokat nem érdemelnék. Felemlítette a t. képviselő ur, hogy mellőztem a katasternél az autonóm közegek igénybevételét, holott azt a törvény elrendeli, de elfelejtette, hogy azon intézkedésért, ha ugyanaz egyáltalában hi­báztatható, engem nem lehet okolni, a ki múlt év deczemberében vettem át a pénzügyi tárczát,

Next

/
Oldalképek
Tartalom