Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-217

217 országos ülés inArczins 5 1880. 315 nak, azt mondván: egyéb bajunk nincs? Méltóztassék elhinni, hogy annyira el van tévesztve ezen actio, hogy sokkal természetesebbnek tartottam volna, ha valaki azt mondta volna: uraim, a pénzügyeket nem bírjuk rendezni, a közjogi alappal még 8 évig nem foglalkozhatunk; egy dologgal lehet a bajon segíteni s ez az igazságszolgáltatás reformja. Méltóztassék elhinni, hogy ha bármely magyar embertől azt kérdezik, érzed-e, hogy az igazságszolgáltatás átalakítást szükségei, azt mondja: igen. Fenntarthatlan állapotokra tudnék e tekintetben mutatni. Akárhány embert ismerek, ki inkább lemond igazságos követeléséről, minthogy a perlekedés nagy költségeibe bocsátkozzék. Hogy a személyes szabadság mennyire van biztosítva, nem is kell mondanom. Mindegyik vizsgáló bírónak sziabadságäban áll bármely embert 2, 3, 4, 5 hónapig vizsgálati fogságban tartani és akkor kijelenteni, hogy ártatlan, nem fontolván meg, hogy azon mocskot, melyet a fogság ráhárított, egy tenger nem képes lemosni. (Igaz! a szélső baloldalon.) Ezt tehát, ha zászlójukra tűzték volna, érteném. De közigazgatási igazgatást most felidézni Magyarországon, oly mesterkélt valami, minek sikere ez idő szerint nem lehet. Más dologban is tévedtek a t. képviselő urak. Tisza Kálmán ministereluök ur igen jól megválasztotta a perczet, mikor zászlóját kitűzte. Tudta, hogy az a kérdés csakugyan napirenden van s tudta, hogy az általános választások küszöbön vannak s számíthatott rá, hogy az ország kezdeményét sanctionálni fogja. Önök kitűznek egy zászlót az országgyűlés folyama alatt, olyan házban, melyről tudják, hogy a zászlót felkarolni nem fogja és azon kevés jót, a mi programmjukban van, lejárják a másfél év alatt, a mi még hátra van és mikor a választások jönnek, senki sem fog rá emlékezni, hogy mi itt 13 napon át közigazgatási rendszerekkel foglalkoztunk. Mielőtt áttérnék a cselekvés harmadik részére, {Halljuk!) kötelességemnek tartom igen röviden némely képviselőtársam beszédére egy pár megjegyzést tenni. (Halljuk!) Mindenekelőtt Kautz t. képviselőtársamnak tartozom egy felelettel, ki azt kérdezte, hiszem-e, hogy egy önálló, független Magyarország olcsóbban volna kormányozható, mint a hogy kormányozható a közösügyi rendszer alapján? Nem látom-e be, hogy ugy a külügy, mint a hadügy vezetése egy független Magyarországnak még sokkal többe kerülne? Ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, hogy ezzel a t. képviselő ur elő akarja készíteni magának a talajt, melyen majd a jövőbeli független ministeriumot támogathassa az esetre, ha akkor is magas budgettel állanánk szemben, mondván, hogy ő előre megmondta, hogy a független kormányzat még többe fog kerülni. De ezt nem akarom tenni, komolyan mondom, hogy nagyon téved a t. képviselő ur, mert sokkal kevesebbe kerül egy független Magyarország kormányzata mindkét ágában, még pedig azon egyszerű okból, mert igaz, hogy hadsereget mi is tartanánk, de azt szerveznők tisztán védelmi szempontból, mivel nem játszanék a nagyhatalmasságot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt pedig t. ház, mindenki beláthatja, hogy ha Magyarország honvédelmi szempontból rendezné hadseregét, akkor 250—300 ezer ember volna elegendő. Megkimélnők tehát a felét a pénzben és megnyernök azt munkában, mely most veszendőbe megy és nyernénk még más tekintetben, megkímélve sokat azért, mert nem tartanánk követeket Sziámban, vagy Chinában, a hol a magyar kereskedelemnek és iparnak érdeke nincsen, hanem fejlesztenők azt fokozatosan, a mint fejlődne és terjedne kereskedelmünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Van azonban t. ház, még egy harmadik dolog is, a mit a képviselő ur elfelejtett. Feltéve, hogy ugyanannyit, vagy hogy még löbbet költenénk, mint most, még akkor sem riadnék vissza, mert Magyarország rendelkeznék azon eszközökkel, a melyek az erre szükséges jövedelmi forrásokat megteremtenék. Hiszen ez az átka a közösügyes rendszernek, hogy mig egyfelől rá erőszakolja a nagyhatalmi állást, másrészről elzárja a forrásokat, melyekből az erre szükséges anyagi eszközök megteremthetők. (Ugy van! a szélső baloldalon. Zaj jobb/elől.) Megvallom, t. ház, hogy a türelmetlenkedés ezúttal nem sért meg, természetesnek találom, hogy 13 napi vita után mindenki várja annak bezárását, de mert én türelemmel végig hallgattam másokat, legyenek szívesek engem is meghallgatni. (Halljuk!Halljuk!) Én sem mulattam mindig s igy én sem praetendálom magamnak, hogy önök mulassanak. (Halljuk! Halljuk!) Áttérek most, t. ház, a vita harmadik részére, a melyben a főszerep a ministerelnök urnák jutott. (Halljuk! Halljuk!) Ebben a főszerepet a közigazgatás mellett, az esküdtszék, a gyülekezési jog és egyéb más kérdés vitte. A tárgy sokkal fontosabb, mintsemhogy lemondhatnék arról, hogy erről véleményt mondjak, itt mindenekelőtt egy pár szót kell szentelnem a ministerelnök ur előfutárjának, Dárday Sáudor képviselő urnák, (Derültség a szélső baloldalon) a kinek már csak azért is keveset fogok mondani, mert eleget mondtam már neki másutt. A t. képviselő ur minapi beszédében figyelmeztette Eötvös Károly t. barátomat, hogy nézzen egy kissé a falu tornyán is túl és vizsgálja meg, hogy mi történik az esküdtszéki intézmények körül más országokban. Hát a mi a falu tornyát illeti, én t. elvbarátaira bizom annak megítélését, hogy vájjon Eötvös Károly képviselő ur éppen 40*