Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-216
216. országos ülés márezius 4. 1880. ű>C}| sokkal közelebb fekszik önmagához, kezdje inkább bizalmatlanságát azon positiv javaslatoknál, melyeket financiális állapotaink javulása tekintetében — és ő azt állította beszéde végén, hogy nem is nagyon nehezen keresztülvihető gyanánt javasoltatott a többség részéről — és kezdje bizalmatlanságát a ministeriumnál, hol a takarékoskodás, hol a társadalom részéről való működésre történt utalás, mint azon egyedüli módszerre, melylyel deficitünket sanálhatjuk, melylyel financiális állapotaink további romlását megakadályozhatjuk. {Elénk helyeslés balfelŐl). Egyébiránt, egyben találkozom a t. képviselő úrral s itt is csak azt sajnálom, hogy következtetéseim merő ellentétben állanak praemissáival. Ez az egy az, hogy elméletileg kárhoztatunk oly kormányt és eljárást, mely kormány és mely eljárás nem törekszik arra, hogy a társadalmat vezesse, hogy a társadalomnak erőt kölcsönözzön; nem törekszik arra, hogy az előrelátás tekintetében és az irányok kitűzése tekintetében előtte járjon azon tömegnek, mely nélküle fejetlen marad, mely nélküle közös czélra össze nem gyűjthető, mely azonban, ha élén öntudatos egyén és szervezet íll, mulhatlanul sikerre, a feladatokkal való diadalmas megküzdésre vezet. Csak bogy itt ismét eltérnek utaänk. 0 megmarad ezen elméleti tétel mellett. Én a tételt alkalmazni kívánom a kormányra. S midőn alkalmazom a kormányra, azt látom, hogy nemcsak pénzügyi téren, mint említettem, nemcsak gazdasági téren, mint Apponyi t. barátom említette s nemcsak azon intézkedések terén, melyek a jogi és admiuistrativ téren szükségesek, hogy a gazdasági erők helyes együttműködése lehetővé tétessék, hanem minden téren .nem hogy a társadalmat vezetni, nem hogy irányozni iparkodnék, hanem ezzel a legszélsőbb ellentétbe helyezi magát és minden igyekezetét, a helyett, hogy erőt és súlyt kölcsönözne, egyszerűen elnyomja. Csupán egy pár kérdésre akarok mellékesen reflectálni. Egy nagy mozgalom kezdetett meg az országban pár esztendővel ezelőtt azon czím alatt, melyet némi tekintetben csalékonynak voltam kénytelen akkor is tekinteni, de a melyet az ország felkarolt és a melynek alapján nagy társadalmi kezdeményezések is történtek, t. i. a kisbirtokosok hitelének állandó megállapítása. E tekintetben a kormány lassankint egy törvényiavaslatot is adott be, de mire vonatkozólag? Pusztán egy intézet formális szervezetére vonatkozólag; de arról azután, hogy ha felállíttatik ezen intézet, a körülmények olyanná váljanak, hogy az ily intézet helyesen és áldásdúsan működhessék, erre vonatkozólag a kormány részéről nem történt semmi kezdeményezés. És épp a t. ministerelnök ur, a ki annyit, szokta emlegetni a gyakorlati életet és a gyakorlati élettel való j foglalkozást és annak szükségét, hogy előkészítő és támogató rendszabályokkal biztosittassék bármely nagy irányzat, mert különben az sikertelen marad és kompromittáltatik, épp csodálkozom, hogy a t. miuisterelnök ur sem ismerte fel, hogy e tekintetben egyáltalában nem elegendő egy ily intézetet bárminő szervezettel és kerettel meg állapítani s nem elegendő egyáltalában a figyelmet ez irányban kielégítni azzal, hogy az intézet meg van alapítva, a nélkül, hogy működésének hatályossá tétele is megszereztessék. Pedig t. ház, a ki ez országban gyakorlatilag ismén a kisbirtok körülményeit, a ki gyakorlatilag ismeri a kisbirtok hitelé ;iek feltételét, az kénytelen lesz elismerni egyúttal, hogy ma is minden intézet — és minden kormány-segély nélkül, sokkal jobban állna ezen ügy és sokkal jobban volna sikeres megoldásra vezethető, bogy ha azon támogató intézkedések megtörténtek volna a kormány részérő], a melyek e tekintetben a hitelnek lehetségessé tételére mulhatlanul szükségesek. De itt az alap egyáltalában hiányzik. A t. igazságügyminister ur tudni fogja, hogy mire czélzok. Ismerve az ország telekkönyvének állapotát, tudni fogja igen jól, hogy a legnagyobb baj a hitel tekintetében az, a mi miatt a takarékpénztárakat sem vehette kellő mértékben a kishitel igénybe épp azért, mert a telekkönyvek a legnagyobb rendetlenségben vannak. Igen kevés megye, igen kevés község lesz, a hol kivételt ne képezne az, hogy az actualis tulajdonosnak nevén van az illető fold. Azt hiszem, hogy nagyítás nélkül mondhatni, az ország kisbirtokosainak nagyobb részénél, vagy azok nevén, a kiktől örökölték, vagy a kiktől vették, van az illető telekkönyvben. A t. igazságügyminister ur igen jól fogja ismerni azon akadályokat, melyek a jelenlegi telekkönyvi rendtartás és jelenlegi illetékrendszerünk mellett lehetetlenné teszik, hogy a jelenlegi tulajdonosok nevére az illető birtokok átírassanak; a melyek lehetetlenné teszik annyi citatió, annyi tárgyalás, annyi illetékfizetéssel ama, legtöbb esetben kisbirtok értékét magát felemésztő eljárást s e tekintetben azt hiszem, hogy azon törvényhozási intézkedés mellé, a melyet gr. Apponyi Albert képviselőtársam felemlített, a gazdasági regeneratió tekintetében, ez a telekkönyveknek oly rendezése, a mely a kisbirtokosokra vonatkozólag megnyugtató legyen s egyszerémind biztosítsa azt, hogy jövőre vonatkozólag is, a telekkönyv folyvást nyilván tartassák és a birtokok a tulajdonosok nevére legyenek irva, egyike az első és halaszthatlan czéloknak. (Helyeslés balfelöl.) De, t. ház, a vita ezen stádiumában nem kívánom a t. ház figyelmét egyes mellékes és elismerem, hogy apró javaslatokkal elfoglalni, a melyeknek helye és tüzetes megvitatása talán az 37 ; ^
