Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-216

292 216. országos ülés márczins 4. 1880. egyes tárczák tárgyalásánál lesz alkalmas. Csupán egy kérdésre vonatkozólag kivánok még nyilatkozni, azon egy kérdésre nézve, a melynél leginkább és legerősebben tűnik ki az, hogy vájjon a kormány társadalouiirányzó feladatának megfelel e, vagy sem? (Halljuk!) Évek előtt, itt e házban a megyei törvény első megvitatása alkalmával 1870-ben, két fényes szónoklattal találkoztunk. Az egyik tartatott azon irányban, hogy a páriám entáriö alkotmány s a ministeri felelősségre való utalás, az administrativ kérdésekben is egyátalán biztosítékokat nyújtani nem képes; mert a parlamentaris élet lényegileg pártéletre és párturalomra vezet s másrészt, a régi megyékkel szemben azon intézkedések szükségére történt utalás, a melyek az önkormányzati rendszer átalakításában foglaltatnak. Ezzel szemközti felhozatott, hogy elméletileg, a szigorú logika szerint ezen tételek talán igazak volnának, de nem igazak egy miatt. Nem igazak, mert az emberi természetet hagyják figyelmen kivül; nem igazak, mert a politikában van egy faktor, melyre mindig s minden körülmények köztt számítani kell, különben a politikai élet jóhiszeme teljesen megszűnik és ezen factor a politikai ehnrakter. A politikai charakter, mely nem engedi, hogy azon elvek, melyek egy párt, vagy egy államférfiú részéről felállíttatnak, más értelemben s más mértékben alkalmaztassanak, mint a melyben elfogadtattak, mint a melyben hirdettettek. A politikai charakter, a mely kényszerítő erővel hat oda, hogy a nemzetben létező erőkkel számoljosi mindenki, a ki a kormányon ül és óvakodjék attól, nehogy az ország részeinek egyikét kíméletlen elnyomással és erőinek másrészre való kíméletlen felhasználásával oly positióba juttassa, a melyben aspiratióik érvény esíthetése végett, az ország érdekeivel szemben kell állást foglalnia. Azon időben a t. ház, ezen okoskodási menetet teljesen elfogadta, ezen okoskodási menetnek teljesen igazat adott s midőn egy pár esztendő multán, ismét a t. ministerelnök ur a megyei szervezetnek módosítását előterjesztette, magam is ezen elmélet alapján ismételve felszólaltam és elfogadtam a közigazgatási bizottságok eszméjét, mint a mely bizottságokban azt hittük, hogy együtt fognak működni az autonóm és kinevezett elemek, a melyek lehetővé fogják tenni a kormányzatig és közigazgatási két parallel működésének egybe "való összeioglalását és másrészt kijelentettem akkor, hogy nem a kineve zéít, hanem a választást kivánom egyelőre a megyei tisztviselők alkalmazása módjául elfogadtatni és ezt indokoltam is-, indokoltam pedig azzal, hogy minden választás pártéletre vezet ugyan, de a parlamentáris élet mellett félő, hogy a kinevezés egy párt kizárólagos uralmára vezet, a megyei választások pedig legalább, ha párturalomra vezetnek is, különböző pártok uralmára vezetnek a különböző megyékben. Az elet megtaníthatta 75 óta a képviselőházat és megtanított engem, hogy ugy az egyik, a mérsékletre alapított theoria, mint ä másik, az egyes megyékben való választás általi ellensúlyozásra alapított theoria merőben hamis és téves. Ezen kormány működése megmutatta, hogy nem számíthatunk kíméletre ott, a hol az erők egymást ismerik és a hol a ministeriuin erejének ismeretében nem idegenkedik attól, hogy az ország egy igen tetemes részét és az ország közvéleményének igen tetemes és fontos factorait oly irányba terelje, a melylyel nemcsak politikailag ellentétben állanak, hanem a mely ellenkezik azon alaptörvényekkel is, a melyekre a ministerium működését fektette. De a ministerium működése még mást is bizonyít előttem. Bizonyítja azt, hogy ne higyjük, hogy ily irányzatok, ily törekvések mellett lehetséges, hogy a különböző pártkormányzatok egymás mellett megélhessenek. Mindazon ellensúlyozó tekintetek és rendszabályok elsöpörtettek a ministeriumnak és közegeinek eljárása által. Hol törvényes, hol törvénytelen eszközökkel bebizonyította a ministerium, hogy lehet minden megyében és tud is magának ad hoc többséget teremteni és hogy tud oly kombinatiót létesíteni, hogy kormányzatának csápjai, minden megyébe benyúljanak. Vájjon ezen időleges választások, legalább ott, a hol a kormány azt érdemesnek találta, nem vezettek-e azon eredményre, hogy a kormány az országgyűlési választásoknál teljes erejével ne győzzön. Midőn ezt látjuk t. ház, kettőről kell meggyőződnünk ; először arról, a mit örömmel constatálok, mint az eddigi vita és az ellenzék küzdelmének eredményét, hogy t. i. minden oldalról múlhatatlanul szükségesnek ismertetett el az administratio szervezetének újra alkotása. A többség padjairól Dárday Sándor, Tibád Antal és gr. Bethlen Andor képviselő urak részéről történt felszólalások, mind arra mutatnak, hogy az administratio jelen állapotát nemcsak tűrhetetlennek tartják, sőt nem is hisznek egyebet, mint azt, hogy gyors segélyre van szükség. És mindazon felszólalások, melyek a függetlenségi párt padjairól hangzottak, bár nézetem szerint téves utón —• szintén mind e meggyőződésnek adtak kifejezést. Ez tehát figyelemre méltó eredmény, olyan, mit egyesek többször, névszerint ez országgyűlés elején is hangoztattak; például a ház t. elnöke is azon beszédben, melyet választóihoz Pozsonyban tartott, azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy közigazgatásunknak az eddiginél sokkal gyökeresebb reformja, egyike azon feladatoknak, melyek megoldását az ország ezen országgyűléstől várja.