Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-216

290 216. országos ülés márczins 4. 18S0. ket valaki, a ki minden alkalommal támogatja a kormányt, de a ki kijelenti, hogy: szükséges mielőbb reformálni a hiányos, rendgzertelen és czéljainak meg nem felelő direct és indirect adórendszert, oly módon, hogy az adónak aránylagos és egyenletes megosztása lehetővé váljék és hogy az adóbeszedéssel járó már-már tűrhetetlenné vált állapotok megváltoztassanak. No, t, ház, hogy ha a többség kebeléből valaki igy jellemzi azon eljárást, igy jellemzi azon törvényeket, a melyeknek megváltoztatására a minister szót nem talál, akkor valóban nem tudom, hogy minő alapon lehet követelni, hogy mi bizalmatlansági nyilatkozattal ne álljunk elő. (Helyeslés a baloldalon.) Arra, hogy igen t. képviselőtársam még a budgetvitában is hajlandó a mmisteriumnak való bizalom megszavazására, mindazok daczára, a melyek tekintetében, ugy a pénzügyi politikát, mint a gazdasági politikát illetőleg, a ministeriumtól eltér, mert ha ma, t. képviselőtársam nyilatkozott is aira vonatkozólag, hogy akkor a midőn a jelenlegi vámpolitikának alapjait megteremtették, hogy akkor ellenök szavazott ezen javaslatoknak, mégis, ugy látszik, ma ezen vámpolitikát szavazatával támogatja, ma lehetőnek tartja annak körében azou liberális irányzatot, a melynek ö oly buzgó képviselője volt és oly buzgó képviselője ma is ; ez Kautz Gyula t. képviselő ur. (Halljuk!) És én tökéletesen elfogadom a szabad kereskedésről alkotott elméletét, magam is tökéletesen hozzájárulok, de egy feltétel alatt, azon feltétel alatt, hogy ez gyakorlatban nemcsak ott hangoztassák, a hol a gyengébbek elnyomására és minden concurrentia raeggátlására vezethet, hanem alkalmazzuk azt ott is, hol erőseket nyom el. De szabad kereskedésről beszélni akkor és ott, azon Európában, a melyben ma a kormányok nem az általános gazdasági emelkedést tartják mindenekelőtt szemük előtt, hanem egyes osztályokra kivannak támaszkodni, egyes osztályok mesterséges suprematiáját kívánják érvényesíteni és a hol a gazdasági politikát eszközül használják föl: ott a szabad kereskedéssel, mint mentőszerre] a gyöngébbek részére előállni, valóban nem egyéb, mint a bárány szerepét játszani a farkasok köztt. (Helyeslés balfelöl.) Ha a t. képviselő ur e tekintetben megelégszik azon igen minimalis homeopaticus eredményekkel, melyek az Ausztriával közösen folytatott gazdasági politikában, mint a szabad kereskedési elmélet elfogadása jelentkeznek, azon eredményekben, melyek szerinte lehetetlenné tennék, hogy nyers terményeink exportját, ha kell, mesterséges módon is előmozdítsuk, vagy legalább biztosítsuk azon akadályok ellenében, melyeket Németország határainkon felállít; akkor a t. képviselő úrra, ha gr. Apponyi Albert t. barátomnak és nekünk azt hányja szemünkre, hogy aspiratióink, ugy látszik nagyobbak, mint eonceptióink, azt vagyok kénytelen kijelenteni, hogy ha az ő conceptióit aspiratiói mértékével mérjük, azok valóban mindenesetre nagyon szerény mértékre kell, hogy leszálljanak. (Elénk helyeslés a baloldalon); annál inkább, mert nagy csodálkozásomra a t. képviselő ur, a ki — elismerem —• következetes szeret és akar maradni: éppen azon téren, melyen beszédjével mozgott, a gazdasági és az állami theoriák terén, a legélesebb ellentétbe jött magával és azon egyedüli látszólag komoly ellenvetést, melyet az ellenzék javaslataira vonatkozólag tett, a saját magával való meghasonlásnak köszönheti. A t. képviselő ur egyrészről proclamálja a íaisse'' fairé elvét és ennek következményét ugy a szabad kereskedés terén, valamint azon bírálat terén, melyet Apponyi t. barátom javaslatával szemben alkalmazott s beszédje más helyén ismét azt mondja: „különös, hogy az ellenzék azon hibás nézetet vallja, hogy a statuséletben a súlypont az institutiókban és nem az emberekben nyugszik, hegy a keret és ráma a fődolog, a matéria az incidens és hogy bajaink főkép alaki org^nisatióval találhatók." Már engedjen meg a t. képviselő ur, de azon álláspontból, melyet a tudomány és gyakorlat mezején elfog'alni szokott, valóban nem értem, hogy a vita hogyan kívánja azon eszmét kárhoztatni, mely az állam működésének formális jelentőséget tulajdonít mindenekelőtt és mely nem abban látja az ország feladatát, hogy a társadalmi erőket helyettesítse, vagy pótolja, hanem abban, hogy a társadalmi erőket szervezze és czélra vezesse. (Helyeslés a baloldalon). Annál inkább, mert tudom, hogy a t. képviselő ur lesz első, a ki megtagadja azon tételt, hogy az állam teremthetne erőt az emberekben, a ki megtagadja azon tételt, hogy az állam ott fejthetne ki erőt, hol ezt nem tagjaiból, nem a kormányzottakból meríti; mert jól tudom, hogy a képviselő ur lenne' az első, a ki bennünket megczáfolna, ha állítani akarnók, hogy oly feltételeket kell az államnak kitűznie, melyek megoldására a társadalomban elegendő alap nincs. Ha pedig a t. képviselő ur a társadalom irányában bizalmatlan, ha azt hiszi, hogy azon czélok, azon aspiratiók, melyeket zászlónkra irtunk, mi a ház ezen oldalán, megvalósíthatlanok azért, mivel a társadalomban azok megvalósítására elég erkölcsi és anyagi erő nincs; ha a társadalom iránt bizalmatlan a t. képviselő ur, akkor ne kezdje bizalmatlanságát ezen elvek irányában, ne kezdje bizalmatlanságát azon javaslatok tekintetében, melyeket Apponyi t. barátom felhozott, hanem kezdje inkább bizalmatlanságát ott, a hol az