Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-216
216. országos ülés márczims 4. 1880. 289 hoztatjuk még sokkal inkább azon védelem szempontjából, miben ő maga részesítette ezt az eljárást; részesítette azon védelem szempontjából, melyet Lukács Béla t. barátom és más ez oldalról felszólalt képviselők ellenében felhoztak. Vagy mit mondjunk oly pénzűgyminister felfogásáról, ki, midőn Lukács Béla t. barátommal gúnyolódik, hogy a deficitet helyesen jósolta meg vele szemközti, azt mondja: hiszen nekem igen könnyű lett volna az igen t. képviselő ur jóslatainak helytelenségét bebizonyítani; ha nem vettem volna tekintetbe a gazdasági helyzetet, könnyű lett volna azt a másfél millió frtot behajtani, a melyre az igen t. képviselő ur czélzott. Hiszi ezt még azon pillanatban is, midőn a közös hadügyminister előterjesztésében a delegatiók előtt világosan kijelenti, hogy a kevesebb szükséglet, melylyel az idén a költségvetés beterjesztetett, csak oly megtakarítások következtében áll elő, melyek egyedül csak az 1880-ik évben válnak lehetővé. alkossunk magunknak. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Egyébiránt, t. ház, nem csak a pénzügyminister ur beszédében elmondottak azok, a mikre mi ítéletünket alapítjuk. Alapítjuk mi Ítéletünket azon eljárásra, melyet nemcsak a pénzügyi politikának nagy vonásokban való kijelölésére vonatkozólag tapasztaltunk, hanem a melyeket a pénzügyi administratió mindennapi menetére nézve és a körül történő intézkedéseiben minden nap észlelünk. Lehet-e annál szomorúbb látvány az igazgatás körében, mint minőt a katíisteri törvény végrehajtása elénk tár, (Igaz! a baloldalon) mindazon bizonytalanságok, mindazon kapkodások, melyeket éppen az utolsó másfél év óta, a pénzügyministeriumbau tapasztalunk és az enquéttevel való szembeszállás s azután az enquéte egyes tételeinek elfogadása a nélkül, hogy maga a rendszer azokhoz szabatnék? mit mondjunk azon eljárásról, melyet a jelenlegi pénzügyminister alatt tapasztaltunk fokozott mérvben, mely a katasteri törvény végrehajtásában nyomról nyomra eltér a törvény által megszabott eljárástól, módozattól oly irányban, hogy következetesen kiszorította az önkormányzati ellenőrző elemek minden részvételét ez^n mindenkit egyáltalában érintő ügyben és a ministerium competentiájának tartotta fenn oly kérdések elintézését, a melyeket a törvény nem a ministeriumhoz, hanem az országos földadó bizottsághoz, mely pedig autonóm elemekből alkottatott, rendeli felebbezni. És, t. ház, talán nagy bizalommal tölthetnek el azon tapasztalatok, melyeket az adókivetés és az adónak behajtása körül tapasztalunk? Vagy talán azon licitatiók, melyeket a megyékben a bor- és husadónak bérbeadására nézve tapasztalunk, a melyek eltérnek attól az eddigi gyakorlattól, hogy mindig figyelemmel voltak arra, hogy a községek magok kezeljék a borfogyasztási adót. Most azért, hogy nagy jövedelem tüntettessék fel, hogy nagyobb jövedelem mutatkozzék, mint a múlt évi költségvetésben, mi azonban magát a jövő évi kiadásokban nagyon meg fogja bőszülni, azokat az adókat most kiadta oly idegeneknek, kik a községeket zsarolni fogják és az adókat pontosan fizetni mégis képtelenek lesznek. (Ügy van ! a baloldalon.) Egyébiránt nem Ítélem el a pénzügyminister urnák e tekintetben követett politikáját, e tekintetben követett eljárását. Elitéli a többség maga. Egy oly képviselő úrra hivatkozom, a kit a pénzügyminister ur bizalom dolgában bizonyosan nem fog gyanúsnak tekinteni, aki a pénzügyi bizottságban is* részt vett és a ki részt vett azon tanácskozásokban is,a melyeknek eredménye a többségi vélemény, a ki minden alkalommal azon véleményben volt, a melyre ma is emlékeztetett benniin37 Továbbá a hadügyminister a delegatióban ismételve nyilatkozott az iránt, hogy a boszniai megszálló csapatok létszámának s ennek következtében a költségeknek is leszállítására nézve, egyáltalában nem tehet ígéreteket, sőt igen könnyen előállhat annak a lehetősége, hogy bizonyos pontig, azokat még szaporítani keli. Mikor tehát igy ellentétben látjuk a pénzügyminister nyilatkozatait azokkal, melyeket vaíókul kénytelenek vagyunk elfogadni s a melyek előít úgy is tudjuk, hogy mikor annak ideje elérkezik, meg fog hajolni, akkor a t. pénzügyminister ur ezen védelmének komolyságáról egyáltalában igen különös felfogást kell hogy KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. X. KÖTET. De kérdezem, igen t. minister ur, lehet-e ministernek ily védelemmel előállania? Lehet-e azt mondani, hogy azért, hogy egy elméleti tételének igazságát bebizonyítsa, neki a körülményeket ignorálni lehetett volna, melyek figyelembe vétele ministeri kötelességei köztt a legelső s a mely kötelesség ellen ha vét, akkor egyenesen megérdemelte volna, hogy a legsúlyosabb megrovás érje, hogy vád alá helyeztessék. E kötelességszegés lehetőségét Lukács Béla tisztelt képviselőtársam nem is feltételezte, annak lehetőségét, csak a minister ur saját szavai igazolják. Mit mondjunk azon pénzügyministerről, a ki a múltról nem is szólva, a jövőre vonatkozólag ismételve és ismételve hangsúlyozza: hogy a hadügyi költségekre és a boszniai occupatio költségeire vonatkozólag azt hiszi,—ha kell fel fogom olvasni a pénzügyminister ur nyilatkozatait, — azt hiszi, hogy az oceupatio hadügyi költségei nem fognak emelkedni, sőt inkább azok csökkenésére lehet számítani.
