Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-216

288 216. országos ülés márczins 4. 1880. azon tényt, hogy elfogyott az egyik évről a másikra áttett és folyvást öregbedő deficitek és e deficitek kamatai által ismét növekvő deficit fedezéséből azon összeg, melyet Széli Kálmán barátom, mint a kiegyezés eredményét tüntetett fel; s melyre nézve engedjen meg Jókai Mór t. képviselőtársam, de nem ismerhetjük el, hogy akkor, midőn a kiegyezési tárgyalásokról volt szó, ne ismertük volna, hogy akkor Széli Kálmán, mint pénzügyminister kellőleg ki nem fejtette és nem indokolta volna. Jókai Mór t. képviselő úr azt hiszi, hogy mi azéit járultunk örömmel azon kijelentésekhez, a melyeket Széli Kálmán t. képviselőtársunktól hallottunk, mivel nem ismertük azon pénzügyi előnyöket, a melyek a kiegyezésből származtak és a melyeket most előttünk feltárt. Akkor is feltárta azokat és akkor sem mondottuk, hogy azok bármelyikét meg nem lehetett volna támadni, vagy védelmezni azon szempontból, hogy e támadás, vagy védelem a monarchia túlsó felének előnyére szolgál. Ne higyje a t. képviselő úr azt, hogy a 9 millió a monarchia túlsó felének zsebéből és budgetéből kerül a mi zsebünkbe és budgetünkbe. Ez nem oly eredmény, a melyet mi nyertünk s a monarchia túlsó fele vesztett volna. E 9 millió túlnyomó részben oly eredmény, a mely saját zsebünkből került a mi budgetünkbe és a mely tekintetében a kiegyezési tárgyalások csak annak lehetőségét biztosította, hogy mi önmagunkat adóztattuk meg. Még kevésbbé birta a t. pénzügyminister bebizonyítani és kimutatni azt, hogy azon felszámításban, a melyet Széli Kálmán t. képviselő úr az államadósságokra és a boszniai vállalat költségeire vonatkozólag a ház elé terjesztett, e költségeket, vagy ezek kamatait kétszerszámította volna fel. Széli Kálmán t. képviselőtársam számításának azon alapjául azon 190 millió frtot vette fel, melyről a pénzügyminister úr beismerte, hogy a pénzügyministersége alatt bocsáttattak ki, azokon felül és azokon kivül, melyek Boszniára és a legújabb időben váltak szükségessé. Már most, mi képezi ezen 190 millió frt kölcsönöknek főbb tételeit? Minő czélokra fordíttattak azok? Mindenekelőtt a pénzügyminister ur beszédéből is látjuk azt, hogy az 1873. évi első kibocsátású kincstári utalványokból még 14 millió aranyforintért volt beváltandó, hogy maradtak még kincstári előlegek, a melyeknek beváltásáról gondoskodni kell s hogy azonkívül, a másodkibocsátású kincstári utalványok convertálása szintén szükséges volt ezen idő alatt és hogy okvetlenül szükségessé vált, az 1879-iki deficitnek fizetése, melyről ismételt nyilatkozata szerint már az 1879. év kezdetén gondoskodott a pénzügyminister ur. Ha ezen tételeket összeadjuk és ezekhez hozzáadjuk a cursus differentiát és az aranyágiót, körülbelül 18 millió frtba kerül azon utalványok beváltása, a melyek a 153 milliós kölcsön első kibocsátásából maradtak. Ha ehhez hozzáadjuk a kincstári előlegeket, a melyekre a pénzügyminister ur is reflectált és a melyekre körülbelül 6 millió frt volt szükséges ; és ha a másodkiboesátású kincstári utalványok convertálásának összegét körülbelül 106 millió frtra számítjuk, mert a pénzügyminister szerint, mintegy 206 millió frtba került a 153 milliós kölcsön conversiója és miután ennek első fele jobb áron és jobb feltételek köztt lett convertálva, ezen második felére legalább is 106 milliót kell számítani a 206 millióból és hozzászámítjuk az 1879. deficitet, az igen t. pénzügyminister ur bevallása, de a kezelési számadások szerint is, 40 millió körül szóló összegre teszszük, azt találjuk, hogy ezek az összegek együtt véve 170 milliót valamivel meghaladó összegre rúgnak; marad tehát azon 190 milliónyi összegből, melyből le vannak már számítva a bosnyák-vállalatnak a pénzügyminister ur bevallása szerint körülbelül 50 millióra menő költségei, marad körülbelül 20 millió és az a kérdés, hogy ezen 20 millió hova fordittatott. Ha végig nézzük azokat a tételeket, melyeket a pénzügyminister ur felhozott, megtaláljuk. Nem az ő ministersége alatt, mert nemcsak Széli Kálmán képviselő ur ministersége s nemcsak az ő ministersége alatt lettek az első kibocsátású kötvények convertálva, hanem azon időközben is, melyről nem méltóztatott szólani és melyet úgy érintett beszédében, mintha azt csakis a bosnyák-vállalatra fordított kiadások és kölcsönök töltenék be pénzügyileg; pedig ezen időszak alatt augusztusban és szeptemberben, okvetlenül folyton folyt az első kibocsátási kötvények conversiója és erre a conversióra múlhatatlanul szükséges volt azon 15, vagy 20 milliónyi összeg, mely a két főösszeg köztti különbséget tünteti fel. Egyébiránt t. ház, mindig igen nehéz péazügyministerrel szemközti számokkal vitatkozni. A számokkal való vitatkozás egyike azon feladatoknak, melyek e házban időről időre múlhatatlanul szükségesek lesznek, melyekre azonban nem a ház discussiói közepette, hanem a ház discussióinak eredményeként áll elő a végleges meggyőződés. Nem követelhetem, nem követelheti bárki a t. háztól, hogy e tekintetben ezen kérdésre nézve most rögtön mondjon biztos ítéletet. De a pénzügyminister ur politikáját és eljárását nem is ezen szempontból támadtuk meg eredetileg és nem is e szempontból kárhoztatjuk ma. Kárhoztatjuk azon törvényjavaslat beterjesztése és visszavonása szempontjából, melyet itt észleltünk és tapasztaltunk, kárhoztattuk és kár-