Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-216

288 216. országos ülés márczins 4. 1880. azon tényt, hogy elfogyott az egyik évről a másikra áttett és folyvást öregbedő deficitek és e deficitek kamatai által ismét növekvő deficit fedezéséből azon összeg, melyet Széli Kálmán barátom, mint a kiegyezés eredményét tüntetett fel; s melyre nézve engedjen meg Jókai Mór t. képviselőtársam, de nem ismerhetjük el, hogy akkor, midőn a kiegyezési tárgyalásokról volt szó, ne ismertük volna, hogy akkor Széli Kál­mán, mint pénzügyminister kellőleg ki nem fej­tette és nem indokolta volna. Jókai Mór t. kép­viselő úr azt hiszi, hogy mi azéit járultunk örömmel azon kijelentésekhez, a melyeket Széli Kálmán t. képviselőtársunktól hallottunk, mivel nem ismertük azon pénzügyi előnyöket, a me­lyek a kiegyezésből származtak és a melyeket most előttünk feltárt. Akkor is feltárta azokat és akkor sem mondottuk, hogy azok bármelyi­két meg nem lehetett volna támadni, vagy védel­mezni azon szempontból, hogy e támadás, vagy védelem a monarchia túlsó felének előnyére szol­gál. Ne higyje a t. képviselő úr azt, hogy a 9 millió a monarchia túlsó felének zsebéből és bud­getéből kerül a mi zsebünkbe és budgetünkbe. Ez nem oly eredmény, a melyet mi nyertünk s a monarchia túlsó fele vesztett volna. E 9 mil­lió túlnyomó részben oly eredmény, a mely saját zsebünkből került a mi budgetünkbe és a mely tekintetében a kiegyezési tárgyalások csak annak lehetőségét biztosította, hogy mi önmagunkat adóztattuk meg. Még kevésbbé birta a t. pénzügyminister bebizonyítani és kimutatni azt, hogy azon fel­számításban, a melyet Széli Kálmán t. képviselő úr az államadósságokra és a boszniai vállalat költségeire vonatkozólag a ház elé terjesztett, e költségeket, vagy ezek kamatait kétszerszámította volna fel. Széli Kálmán t. képviselőtársam számításá­nak azon alapjául azon 190 millió frtot vette fel, melyről a pénzügyminister úr beismerte, hogy a pénzügyministersége alatt bocsáttattak ki, azo­kon felül és azokon kivül, melyek Boszniára és a legújabb időben váltak szükségessé. Már most, mi képezi ezen 190 millió frt kölcsönöknek főbb tételeit? Minő czélokra fordíttattak azok? Mindenekelőtt a pénzügyminister ur beszé­déből is látjuk azt, hogy az 1873. évi első ki­bocsátású kincstári utalványokból még 14 millió aranyforintért volt beváltandó, hogy maradtak még kincstári előlegek, a melyeknek beváltásá­ról gondoskodni kell s hogy azonkívül, a má­sodkibocsátású kincstári utalványok convertálása szintén szükséges volt ezen idő alatt és hogy okvetlenül szükségessé vált, az 1879-iki deficit­nek fizetése, melyről ismételt nyilatkozata sze­rint már az 1879. év kezdetén gondoskodott a pénzügyminister ur. Ha ezen tételeket össze­adjuk és ezekhez hozzáadjuk a cursus differen­tiát és az aranyágiót, körülbelül 18 millió frtba kerül azon utalványok beváltása, a melyek a 153 milliós kölcsön első kibocsátásából marad­tak. Ha ehhez hozzáadjuk a kincstári előlegeket, a melyekre a pénzügyminister ur is reflectált és a melyekre körülbelül 6 millió frt volt szük­séges ; és ha a másodkiboesátású kincstári utal­ványok convertálásának összegét körülbelül 106 millió frtra számítjuk, mert a pénzügy­minister szerint, mintegy 206 millió frtba került a 153 milliós kölcsön conversiója és miután ennek első fele jobb áron és jobb feltételek köztt lett convertálva, ezen második felére leg­alább is 106 milliót kell számítani a 206 millió­ból és hozzászámítjuk az 1879. deficitet, az igen t. pénzügyminister ur bevallása, de a kezelési számadások szerint is, 40 millió körül szóló összegre teszszük, azt találjuk, hogy ezek az összegek együtt véve 170 milliót valamivel meg­haladó összegre rúgnak; marad tehát azon 190 milliónyi összegből, melyből le vannak már szá­mítva a bosnyák-vállalatnak a pénzügyminister ur bevallása szerint körülbelül 50 millióra menő költségei, marad körülbelül 20 millió és az a kérdés, hogy ezen 20 millió hova fordittatott. Ha végig nézzük azokat a tételeket, melyeket a pénzügyminister ur felhozott, megtaláljuk. Nem az ő ministersége alatt, mert nemcsak Széli Kálmán képviselő ur ministersége s nemcsak az ő ministersége alatt lettek az első kibocsátású kötvények convertálva, hanem azon időközben is, melyről nem méltóztatott szólani és melyet úgy érintett beszédében, mintha azt csakis a bosnyák-vállalatra fordított kiadások és kölcsö­nök töltenék be pénzügyileg; pedig ezen idő­szak alatt augusztusban és szeptemberben, okvet­lenül folyton folyt az első kibocsátási kötvények conversiója és erre a conversióra múlhatatlanul szükséges volt azon 15, vagy 20 milliónyi összeg, mely a két főösszeg köztti különbséget tünteti fel. Egyébiránt t. ház, mindig igen nehéz péaz­ügyministerrel szemközti számokkal vitatkozni. A számokkal való vitatkozás egyike azon fel­adatoknak, melyek e házban időről időre múl­hatatlanul szükségesek lesznek, melyekre azon­ban nem a ház discussiói közepette, hanem a ház discussióinak eredményeként áll elő a végleges meggyőződés. Nem követelhetem, nem követel­heti bárki a t. háztól, hogy e tekintetben ezen kérdésre nézve most rögtön mondjon biztos íté­letet. De a pénzügyminister ur politikáját és el­járását nem is ezen szempontból támadtuk meg eredetileg és nem is e szempontból kárhoztatjuk ma. Kárhoztatjuk azon törvényjavaslat beterjesz­tése és visszavonása szempontjából, melyet itt észleltünk és tapasztaltunk, kárhoztattuk és kár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom