Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-216

216. országos ülés ségnek és meghajolnia kell egy és más meggyőződésnek. Hangzanak azért, mivel itt tárgyaltainak először és itt adatik végleges forma azon törvényeknek, melyek a közös ministeriumok hatalmának, mondhatnám korlátlanságát állapítják meg; és itt adatik forma azon törvényeknek, melyek jogokat eonfiscálnak, vagy legalább is korlátolnak a nélkül, hogy megadatnék az azoknak megfelelő parlamenti biztosíték. (Tetszés a baloldalon.) Ugyan hol tárgyaltatott először a védelmi adóról, hol tárgy altatott ä hadsereg létszámának megállapításáról szóló törvény és hol lett megállapítva azon szigorú ut, melyről lehetetlenné vált a törvényhozásoknak letérni a nélkül, hogy ezért a védrendszerre vonatkozó megállapodásokban azután kárpótlást nyerjenek azon jogokra nézve, melyekről itt 10 évre lemondottak? [Tetszés a baloldalon.) A magyar országgyűlés járt most elől mindezen kérdésekben, még pedig a kormány kezdeményezésére. Az ily téren való clőhaladás, ez a szellem az, mely a magyar hegemónia elleni panaszokat felébresztette Bécsben és ez okozza azután, az ott már most nem egyes képviselők, hanem egész pártok nyilatkozatában kifejezést nyerő azon irányt, mely csak ugy magyarázható, hogy alapul vétetik az a számítás, mely szerint Magyarország el fog ezentúl is térni a dualisticus alkotmánytól és igy Magyarországra uézve bekövetkezhetik azon kor, a melyet előbb remélni, vagy legalább kimondani senki sem mert, holott most nem egyszer mondják ki Bécsben, hogy t. i. Magyarország még valaha közösen tanácskozó testületben is fog helyet foglalni. Mondom, az ide czélzó panaszoknak ez az irány szolgált alapjául. Olyankor emelkednek Bécsben a magyar hegemónia ellen panaszok, midőn minden téren, nemcsak a kiegyezési kérdésekben, hanem az anyagi érdekek azon terén is, a hol nem kiegyezéskedésekről, de egy harmadik irányban való együttműködésről van szó, napról napra azt tapasztaltuk és tapasztaljuk még ma is, hogy kénytelenek meghátrálni azok, a kik a magyar érdekeket előmozdítani kívánják és hogy :<• magyar érdekeknek annak idején kellőleg meg nem védett tere, folytonosan szűkebb korlátok közé szorul azon biztosíték alapján, melyet a vám szerződés, melyet a kiegyezés által kétségtelenül megállapított érdekek a monarchia túlsó felében találtak és találnak folyvást és a mikor kényszerülünk védelem nélkül maradni és ez inkább azoknak nyujtatik, a kik amúgy is erősebbek. Egyébiránt, ha ezen irányban azt látjuk, hogy azon coinpromissumban a jog és erő között, a melyre Éber Nándor képviselő úr hivatkozott . hogy ezen compromissumban nekünk inárczius 4. 1880. ű>gy maradt meg egyszerűen a jog szava, de az erőt kormányunk egyáltalában nem kívánja, vagy nem tudja. Más irányban ismét azt tapasztaljuk, hogy ott, a hol éppen a compromissum tere van, hol a compromissum a politikai mérleg egyensúlyban tartására múlhatatlanul szükséges, az a ministerium által a legridegebben visszautasíttatott. Minden belügyi kérdésben, minden kérdésben, mely a pártok köztt felmerül, minden kérdésben, mely az administratióra, a pénzügyre, a kormány és a kormányzottak köztti viszonyra vonatkoznak, egyátalában nem a jog mértéke az, melylyel a kormány mér s nem^a compromissum tere az, melyre a kormány, Éber képviselő úr tanácsát követve, lépni kész volna, hanem az ellenkező. Mindenütt az erőnek az utolsó pontig való kíméletlen kihasználása a jelszó. Ez képezi a rendszer alapját. T. ház! Szabad legyen ez alkalommal egyszersmind azon kérdésre is reflectálnom, — mielőtt az administrativ mozzanatokra áttérnék, melyből a budget-vita kiindult, mely habár háttérbe szorult az utolsó napok vitái következtében, mégis tagadhatatlanul a budgct vitának egyik fő alapját, de egyszersmind azon állásnak, melyet benne mi elfoglalunk, egyik okát képezi, — ez a budget és a pénzügyi rendezés kérdéseElismertük igenis — és ezen elismerésünket, gondolom a vita folyamán nem tagadta senki — elismertük mondom, hogy a budget számai, úgy a mint az ma előttünk fekszik, reálisak. De ez elismerés, egyáltalában nem vezethet bennünket arra, hogy a pénzügyminister úr politikájának realitását is elismerjük; mert ezen a budget számaiban mutatkozó realitás, először a pénzügyi bizottság; munkálatának eredmény"' és másodszór a pénzügyi bizottság munkálkodását pedig, csak azon hosszú évek során folytatott küzdelmek és harczok tették lehetségessé, melyek a budget ezen realitásától való eltérést sokkal merészebb dolognak tüntették fel, minthogy a minister is bele mert volna vágni. A pénzügyminister úr ugyan megkísértette az attól való eltérést, de a pénzügyi bizottság érezte, hogy annak évek hosszá sorára való hivatkozás szólana ellene és leterelte a ministert azon útról, a melyen megindult. Ha azonban a számok interpretatiójáról van szó, már ott engedjen meg a t. pénzügyi bizottsági előadó úr és a t. pénzügyminister úr, de ki kell mondanom, hogy a vitában egyáltalában nem láttuk megczáfolva azokat, miket Széli Kálmán t. barátom felhozott; és egyáltalában nem láttuk a maguk helyes talajára állítva azon tényeket, a melyeket a minister úr beszédében egészen téves világításban tüntetett elő. Nem czáfolta meg senki