Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-216

274 216. országos ülés márczins 4. 18SG, melynek tagja vagyok, vájjon miért ellenzik s miért aggodalmaskodnak olyan nagyon azou indítvány miatt, melylyel Szilágyi képviselő ur előállott? Hát azért, mert azon indítvány, miként előbb jeleztem, compromissum, mert azon indítvány nem az önkormányzat utján halad, mert azon indítvány nem öleli fel azon feltételeket, melyeket az önkormányzat feltételez, mert azon indítvány mellőzi a magyar történelem útmutatását, történelmi fejlődését az önkormányzati és közigazgatási iustitutiónak. És, t. ház, az ezen padokon ülők nézhetik-e nyugodtan azt, hogy midőn „közigazgatásunk javítása" jelszó alatt indítványok adatnak be, ezekkel azon önkormányzati intézmény tátnadtatik meg, mely önkormányzati intézmény a magyar történelembe!!, a magyar közjognak, a magyar alkotmánynak kiegészítő részét képezi? Nem a képviselőház, nem a törvényhozás factorai egyedül biztosítékai a magyar alkotmányosságnak; a magyar alkotmányosságnak kiegészítő és pedig határozólag kiegészítő része azou önkormányzat, mely a megyei muuicipium körében fekszik, (ügy van! a szélső balfelttl.) És azt kérdem, hogy vájjon a megyei munieipium körében ősi intézményeken alapuló önkormányzat mily okot adott arra, hogy a képviselő urak új reformeszmékkel, új reformindítványokkal annak alapos fölforgatását czélozzák? Vájjon a magyar önkormányzat.akár a múltban, akár a jelenben szolgáltatott-e arra érveket, hogy önök állami közigazgatás czímén ez intézményt felforgatni akarják fenekestől? Erre kérek választ; mert azt gondolom, hogy minden politikai haladásnak, minden politikai intézménynek egyik kiindulási pontja az, vájjon megfelel-e a fennálló szükségnek, megfelel-e a fennálló, a mai kultúra kívánalmainak; és azt kérdem, mivel indokolják azt, hogy az a megyei intézmény nem felel meg a mai kultúra igényeinek, hogy az nem felel meg a mai közigazgatás szükségleteinek? Erre kérek választ. Gondolják meg jól a t. képviselő urak, hogy egyes elvont eszméknek, — hogy igy fejezzem ki magamat. — hamis felállításával, nagy tényeket kimozdítani helyökből sohasem lehet. Állami közigazgatás ! Ezt emlegetik. Hát tekintsük meg, hogy mi az az állami közigazgatás? Az állami közigazgatás a törvényhozás által hozott törvényeknek a közéletre való alkalmazása, annak végrehajtása; és kérdem én, vájjon ezen tényre mikor adtak jogot a municipiumok; az önkormányzat közegei miképen mutatták, hogy helyüket képtelenek betölteni, hogy hivatásuknak nem képesek megfelelni ? Erre kérek választ. A múltból akarnak hozni fel példát? Ezt nem tehetik. Hiszen 12 évi gyakorlatunk vau e téren. Magyarországnak több rendbeli ministerei voltak és pedig olyanok, kiket a magyar önkormányzat iránt elfogultsággal vádolni nem lehet. Ám álljanak elő ők. Élő tanúi lehetnek a magyar önkormányzati intézménynek. Mondják meg, váljon mi tapasztalásuk van arról, hogy képesek voltak-e az állami közigazgatást végrehajtani a megyei intézmény utján, vájjon mi tapasztalatuk van arra nézve, hogy a megyei önkormányzat nem felelne meg akár a jelen knlturai igényeknek, akár Magyarország közszükségletének? Vagy, t. képviselőház, az elvek, a doctrinák terén talán oly dolgokat látunk felmerülni, a mik ez intézménynek életképtelenségét mutatják ki. Én is utána néztem azon doctrináknak és szívesen időztem azon nagy férfiak elmebeli productumainál, a kik különösen e téren is foglalkoznak és azt tanulmányaik tárgyává tették. Itt van Gneiszt, az európai és világhírű tudós, ki korunkban a közigazgatás nagy eszméjével foglalkozik. Itt van Steiu, az osztrák tudós, a ki hasonlólag ezzel foglalkozik. Vájjon e férfiak egész okoskodásuknak tárházát mire alapítják? Arra talán, hogy ők a közigazgatásban a centralistikus irányt az önkormányzat felé emeljék? Nem. íme engedelmükkel Steinnak az önkormányzatra vonatkozó néhány szavát felemlítem. (Halljuk!) Azt mondja: „az önkormányzat az első alak, a melyben a szabad igazgatásnak eszméje, mint az állampolgárok szervezetének és jogosított részvételének a végrehajtásban általában és különösen a közigazgatási teendőkben valósuláshoz jut és ezen önkormányzati testek, mindnyájának szervezete azon elven alapszik, hogy az egyesnek végrehajtási functióknál való közreműködés megengedtessék." S alább: „Ez elv valósítása az által történik, hogy ezen önkormányzati testek közegei, a kebelükhöz tartozók által választatnak és hogy az ekkép megválasztott képviselők azon joggal birnak, hogy a testület akaratját meghatározhatják és végre is hajthatják." Hivatkozhatnám Európa minden e kérdéssel foglalkozó tudósára és bebizonyíthatnám, hogy az önkormányzatot mindnyájan az állami kormányzás alapjának tartják. De csak Lieberre hivatko zom, a ki igy nyilatkozik az önkormányzatról: „Az intézményeken nyugvó önkormányzat, az önbizalom megtestesítése és az önuralom közös elismerése; az önkormányzat ily önuralom, egyedül az, mely szabadságot és rendet párosít." S ezen jeles férfiak, összes működésükben mindnyájan hathatós érvekkel igyekeznek bebizonyítani azt, hogy az európai cultura és civilisatiónak ma éppen az a követelménye, hogy a hol centralisatió van, ennek megszüntetésével az önkormányzatra menjünk át. S a hires tudós, midőn bámulattal áll meg az angol önkormányzat előtt s midőn irigyelve emlegeti, hogy azt Németországra nem lehet alkalmazni, igyekszik a módokat megjelölni, miként lehetne a német közigazgatást, a centralisatióból az önkormányzatra átvezetni. S ezen