Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-215
256 215. országos filé csak annyira ment, mint tegnapi felszólalásában mutatta, hogy azt hiszi, miszerint itt újra csak ezen czélból 600 fizetéses hivatalnok felállításáról van szó. És most, t. ház, elértem oda, a hol tulajdonképen a vita tengelye forog, (Halljuk !) akkor, midőn azt állítom, hogy a közigazgatási szervezetünkben alkalmazottak nélkülözik azon garautiákat, melyek szükségesek arra, hogy a tisztviselők kellő mérvben függetlenek legyenek úgy felülről, mint alulról; szembe kell nézni azzal a kérdéssel, kinevezés-e vagy választás. (Halljuk! Halljuk!) Előbb azonban még egy előleges kérdést kell eldönteni és ez az, hogy a választás életfogytiglani, vagy eyklusra terjedő legyen-e. Induljunk ki a régi gyakorlatból, hogy mint volt a régi megyénél — és induljunk ki úgy, a mint most van az 1870:XLII. törvény szerint rendezett megyénél. És mit találunk? Találjuk azt, hogy a tisztviselő nem független, — bár egyikben-másikban egyénileg mindig megvan bizonyos garantiája a függetlenségnek, de nem lehet teljesen független. Miért ? Azért, mert felülről minden tisztviselő elbocsátása a minister kezében vau letéve, nem lehet független alulról a mai rendszer mellett, mert bármiképen vélekedjünk is, de azok is emberek, t. ház. Méltóztassék elhinni, én a legnagyobb tisztelettel hajlok meg Magyarország közigazgatási tisztviselői kara előtt, de ne követeljünk tőlük emberfeletti dolgot, [ügy van! ügy van! a baloldalon.) Az az ember, családapa, t, ház, a ki tudja, hogy 1—2—.3 év múlva, az ő sorsa ismét egy bizonyos befolyásos egyénnek kezébe lesz letéve, — ismétlem ne követeljünk emberfeletti dolgot — nem lehet teljesen független és a törvényes intézkedéseknek oly szigorú végrehajtója, mint a milyennek egy jó administratióban lennie kell. (ügy van! ügy van! baloldalon)) Már most, t. ház, még azt is bátor vagyok mondani azokra, a miket Mocsáry Lajos t. képviselő ur mondott, hogy ő éppeu az időleges választási rendszerben látja a közigazgatás helyes menetének egyik előnyét, mert — mint magát kifejezte — a választás alkalmas eszköz arra is, hogy az, a ki időközben képtelennek bizonyult, a választáskor kiejtessék. Hát nem látja-e be a t. képviselő ur, hogy ez azután nagyon könnyen ürügyül is szolgálhat arra, hogy egy alkalmas, de különben az illető körökre nézve alkalmatlan, jó tisztviselőt állásából elmozdítsanak. (Ügy van! ügy van! a baloldalon.) Hát ki lesz azután az ily eselekvényért felelős? És nem fogja-e megsinyleni az administratió érdeke és nem fogja-e megsinyleni éppen a választóközönség, mely alkalmazott olyat a jónak helyére, a ki annak még csak saruját sem oldhatja meg. T. ház! Egy dologgal múlhatatlanul le kell számolnunk és ez márezius 8. 1880. az, a mit Mocsáry képviselő ur mondott, hogy miért nem vállalkoznak ma oly emberek a közigazgatási functiók teljesítésére, mint régen. A t. képviselő ur e kérdést akként ütötte el, hogy azért nem, mert az officium nem nobile. Legyen szabad mindenekelőtt megjegyeznem, hogy egy oly állásról, a melynek hivatása az állam akaratának érvényesítése és az administratió érdekeinek és egyesek jogainak megóvása, azt mondani, hogy nem nobile, nem lehet. (Helyeslés balfeWl.) Tudom, hogy a t. képviselő ur a nobile szónak más értelmet adott akkor, midőn említette és hogy más értelmet ad annak akkor, midőn azt az illetőkre kell vonatkoztatni, a kikre az mégis vonatkozik. E ténynyel számoljunk le, t. ház. Ennek oka felfogásom szerint Magyarország közgazdasági válságában és abban, hogy Magyarországban, bármiként akarjuk is azt megteremteni, nincsen rendezett középosztály. Fáj, t. ház, hogy ezt ki kell mondanom, de a tapasztalat ezt mutatja és ha még ma nem is, de néhány év megfogja önöket is arról győzni, hogy a tisztviselői állás ma már nem ambitió tárgya, hanem, hogy az szakszerű foglalkozás, életmód és életczéí. (Igaz! balfelöl.) Fáj, mondom, t. ház, Magyarország képviselőházában ezt kimondanom, de ezt nem lehet tagadni, ha csak, mint a struczmadár, nem akarjuk fejünket a homokban elrejteni, hogy a veszély elől meneküljünk és ideje-korán nem akarjuk megszerezni a kellő biztosítékokat. Ez lehet egy szép, magasztos és nemes felhevülés eredménye, de ez e gy gyakorlati politikának czélja soha sem lehet. (Helyeslés balfelöl.) Nincs meg ezen elem, de van egy másik és ez azon leskelődő, hogy úgy mondjam, szellemi proletariátus, a mely várja, hogy majd 1 — 2 év múlva megürül egy segédszolgabirói, vagy számvevői, vagy nem tudom én miféle állomás, a hová saját cliqujei által majd becsúszik. Ez a veszélyes elem, a mely minden fennálló hatalmat piszkál és mindenütt izgat, mig ő maga alkalmazást nem nyer. Hogy ha ezen állomások állandósítva lesznek, hogy ha ők meg fognak győződni arról, hogy jobb lesz nem aspirálni egy kivihetetlen czélra, pl. a szolgabírói állomásra : ezen elem el fog tűnni és az egyik el fog menni asztalosnak, a másik pedig gépésznek. (Élénk helyeslés bal/elől.) Határozott meggyőződésem, t. ház és én nem hallottam argumentumot, a mely ezen meggyőződésemben megingatott volna, hogy a, tisztviselői állomásokat állandósítani kell. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nincs ez elől kitérés éppen a közigazgatás sokoldalúsága és azon igények miatt, a melyek a közigazgatáshoz fűződnek; továbbá oly elemnek hiánya, a melynek létezését szeretném Magyarországon és a melyet tovább fenntartani óhajtanék, nélkülözhetlenné, kikerülhetetlenné teszi,
