Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-215

máreziBS 8. 18S0. 2G4 215. országos ülés ságára nézve ma az egyik legnagyobb akadályt képezi. [Helyeslés balfelöl.) Említsem-e még, t. ház, a közigazgatási bizottságról azt, a mi egy tetszetős elvnek tűnt fel akkor, midőn ezen intézmény behozatott, (Halljuk !) a mit, mint vívmányt üdvözöltek mások is, magam is: az adóügyekre való közvetlen befolyást az által, hogy az adófelügyelő bevonatik ezen collegium kebelébe. Hivatkozás történt egy esetre, de legyen szabad illustratióul ugyancsak egy nálunk előfordult esetet felhozni. (Halljuk!) Midőn egy adótétel leírásáról volt szó, mit, mint előadó, az adófelügyelő hozott javaslatba, megcsinálta a végzéstervet, a közigazgatási bizottság elfogadta és arra azt mondta az adófelügyelő, hogy: én pedig appellálom. (Derültség balfelöl.) En kérdeztem tőle, hogy miért tetszik appellálni; s azt felelte, hogy mert nekem az ily ügyeket appellálnom kell. (Derültség balfelöl.) Bocsánatot kérek, t. ház, de valósággal nem lehet komolyan tekinteni, hogy az, a mit mindnyájan óhajtunk, hogy t. i. közvetlenebb befolyás szereztessék az administratió ezen ágára, azon intézkedés által, melyek később hozattak, ezen helyes irány egészen kivetkőztetett jelentőségéből és azon látszólagos befolyás, melyet mindnyájan örömmel üdvözöltünk, teljesen illusoriussá tétetett. (TJgy van] haIfe 181.) Sikerült-e t. ház, a közigazgatási bizottságnak kiegyeztetni, vagy miként akkor — elismerem — én is mondtam, bizonyos harmóniát létrehozni az állami és a municipalis tisztviselők működése köztt? Erre is tudnék példát mondani, t. ház. (Halljuk!) Hiszen méltóztassanak egy pillantást vetni azon ügykezelésre, az ügyek azon nemére, mely pl. az igen fontos és annyiszor hangoztatott közmunkaügyben fennáll. Van-e a törvényhatóságnak, a közigazgatási bizottságnak szakközege olyan, a kivel rendelkezik az administratió ezen ágába tartozó ügyek elintézésénél ? Csak látszik, t. ház, hogy van. Van igenis akkor, ha a ministerium kebelében létező államépítészeti hivatal akarja; és nincs, ha nem akarja. Az alispán hiába szólítja fel, hiába utasítja a legsürgősebb esetekben, pl. egy vizáradás alkalmával. Megy, ha tetszik, nem megy, ha nem tetszik, mert egyenes correlatióba, subaltern helyzetbe azon szakközeg a megyei administratió fejével nincs helyezve. A mire mindnyájan törekedtünk és a mit mindnyáj an óhajtottunk, hogy ne legyen parallel állami és municipalis közigazgatásunk, az legalább ez úton az én impressióm szerint egyáltalában elérve nincs. Kis ok, t. képviselőház, de mégis felemlítem, hogy valóságos idó'pazarlásnak kell tekinteni azt, midőn azon jóindulatú és becsületes jó urak, kik mint államhivatalnokok, kötelezett tagjai a közigazgatási bizottságnak, ott töltik idejöket. Mennyi hasznosabb munkát végezhetnének azon idő alatt, a meddig ott czeruzát faragnak és az ablakon kinéznek. (Derültség) Én tehát, t. ház, a közigazgatási bizottságot, mint ilyet, ily összealkotásban, ily alkalmazásban, mint az most fennáll, teljesen tarthatatlan és a gyakorlat és tapasztalat utján — a magam nézetét és meggyőződését mondom csak ki — teljesen alkalmazhatlan és haszontalan intézménynek tekintem, mint a melyben nagyrészt elvesz a személyes felelősség s mint a mely a közigazgatás gyors menetét tényleg akadályozza. (Elénk helyeslés balfelöl) Már most, t. ház, közigazgatási szervezetünk egy másik hiányáról szólok és ez a szakképzettség hiánya. Nem tehetek róla, t. ház, de én azon naiv felfogásban voltam és ezt bevallom, hogy azt hittem, miszerint ezen kérdés már annyira megérett, a hiányt már annyira érezzük mindnyájan itt is, ott is, a házban és a házon kivül, hogy annak bővebb fejtegetésébe és taglalásába bocsátkozni alig szükséges; és mégis valósággal a sajnálat bizonyos nemével vagyok kénytelen bevallani, hogy találkoztak a házban t. képviselőtársaink közül többen, minap Jókai, tegnap Mocsáry t. képviselőtársunk, kik mindketten vállalkoztak azon, hozzájuk valóban nem méltó szerepre, hogy az elméleti kiképeztetés szükségességét, az elméleti kiképeztetés fontosságát oly kicsinyre becsülik és arról annyira lenézőleg nyilatkoznak. Engedelmet kérek, t. ház, de én Jókai t. képviselő urnák ezen nyilatkozatára csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy ha ő tudná, hogy mi mindent kell tudni egy közigazgatási tisztviselőnek; ha ő azon fáradságot venné magának, hogy tájékozást szerezne azon ügyek fontosságáról, nagy hatásáról és befolyásáról, a melyek a közigazgatási tisztviselők kezére vannak bízva és a melyek ugy az állam legszorosabb értelemben vett érdekeivel, mint az egyes polgárok érdekeivel legszorosabb kapcsolatban állnak: én meg vagyok győződve, hogy azon esetben a t. képviselő ur nehezen koozkáztatta volna azon nyilatkozatot, hog} oly lenézőleg és kicsinylőleg nyilatkozzék a közigazgatási tisztviselők szakképzettségéről. (Elénk helyeslés balfelöl.) Ebben azután találkozik Jókai képviselő ur Mocsáry t. képviselő úrral. Az előbbin nem csodálkozom, mert ő nem azon körökben mozog, foglalkozásai egészen más természetűek, mintsem hogy a politikai életnek ezen mindennapi apró bajaival, a mely azonban azoknak a kis embereknek, a kiket érintenek, nagyon fájnak, foglalkozzék; de sokkal inkább csodálkozom Mocsáry Lajos t. képviselőtársam nyilatkozatán. Mindketten találkoznak abban, hogy oda nem kell szakképzettség s elméleti előképzettség.