Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-215

215. országos ülés márezins ä. 1880, 25a azokkal, a kik a képzettséget tőlük megtagadják, ugyanazon tanodában, egyetemben s meglehet hasonló szorgalommal s eredménynyel végezték tanulmányaikat, mert nem lettek mindannyian államhivatalnokok, vagy doctorok, ügyvédek, egyetemi tanárok, vagy éppen képviselők, megtagadják tőlük még a képzettség lehetőségét, — miért, azért mert alispánok, szolgabirák s ez vagy azért, mert őket nem a kormány, hanem a megye bizodalma állította arra a pályára, melyen — mert a rendszer rósz — a legjobb akarattal, szorgalommal sem képesek, kivánt eredmény felmutatni, éppen ngy, mint a hogy nem mutathatnának többet fel azok sem, a kik tehetséghiánynyall vádolják. Nem tehetem t. ház, hogy ki ne jelentsem, ezen tekintélyes testület több kíméletre s nagyobb mélíánylatra érdemes, mint a melyekben itt részesül. Jól mondja t. Szilágyi képviselőtársam, mi féltjük nemzetiségünket, mi féltjük önállásunkat a kinevezéstől; nem a jelentől féltjük, de a jövőtől; fényes szónoklata engem legalább ez irányban meg nem nyugtatott, azért a kinevezés ellen vagyok. Ha Magyarország helyzete olyan volna, a mint más államoké, hogy mindig azt tehetné, a mit érdeke kivan ; ba Magyarország kormánya nem hajolna meg bizonyos befolyások súlya alatt, ha Magyarország parlamentje kormányát és magát minden idegen befolyás ellen megvédeni elég erős lenne —• akkor talán a tervezett közigazgatási reformok kár nélkül elfogadhatók lennének — osszpontosíthatnók kormányzatunkat egy ponton; megengedem, jobb is lenne, de sajnos, mi ezen helyzetben nem vagyunk, nekünk hát tanácsos Önkormányzatunkat, mint nemzetiségünk, hazánk egyetlen biztosítékát, mert több irányból félthetjük, nem egy, hanem több intézményekbe tenni le, hogy könnyebben megőrizhessük; tanácsos követni azon előrelátó családfő példáját, a ki vagyonát, hogy azt utódainak biztosítsa, több tárgyba fekteti be, azért én önkormányzatunk összpontosításához hozzá nem járulok, nem járulhatok és inkább tűröm a közigazgatás némely hiányait, hogy sem egy jobb közigazgatásért nemzetiségünk, államiságunk különben is gyenge biztosítékának, önkormányzatunknak még nägyobbmérvtí megcsonkítását megkönnyítsem s bevallom, hogy Szilágyi t. képviselőtársam fényes szónoklata ez irányba engem legalább meg nem nyugtatott. Miután, t. ház, elmondtam azt, a mit a közigazgatási reformra nézve elmondani szükségesnek tartottam, engedje meg a t. ház, hogy egy ennél sokkal fontosabb s több figyelemre méltó tárgygyal röviden foglalkozzam, a mi a költségvetéshez közelebb is áll. Ma már megdöbbentő valóság az, hogy mindazon reményeink, melyekkel pénzügyeink rendezése iránt magunkat kecsegtettük, hosszú időre reménynek marad, de éppen azért, éppen mi, a nemzet képviselői vagyunk azok, a kiknek csüggedni a nemzet jólétének eszközlésében nem szabad — én azt hiszem, t. ház, hogy az állam pénzügyei csak akkor és ugy lesznek rendezhetők, az állam fenntartása csak ugy lesz eszközölhető, ha a polgárok sorsa jobbra fordul. Ne arra fordítsnk hát csak legfőbb figyelmünket, miképen tartsuk fenn az államot, a polgárok áldozata árán is, — de törekedjünk azon is, hogy a polgárok nyomasztó állapotján segítsünk s ha erre módot találunk, meg lesz mentve állami életünk. Itt van, t. ház, a nagy kérdés. Mi módon menthetjük a közeledő végbukástól a polgárokat, l.'ogy ez által megmentsük államéletünket. Eme, t. ház, e kezemben lévő kis könyvben kínálkozik egy mód. Nekem, t. ház, biztos tudomásom van arról, hogy e kis könyv több tekintélyes férfiú kezében megfordult; csodálkozom azon, hogy az ebbe letett mentőeszközöket több figyelemre nem méltatták s ha azt hasznosnak találták, fel nem használták s ha hasznosnak nem találták, nyíltan el nem ítéltek. E kis könyv czíme ez: „Első járadékkal kapcsolatos földhitel- és közgazdasági egylet (mint szövetkezet) alapszabály tervezete". „2. §. A vállalat tárgya: a földtől el nem különíthető, örökös járadékkal kapcsolatos földhitel müvelet útján, a hazai földbirtok terheinek elenyésztetésére, annak javítására és czélszerü művelésére szükséges alapok megteremtése. 3. §. Az egylet czélja: hazai földbirtokhitelének, a tőkegyűjtés rendszeresítésére való felhasználásával, a nemzeti törzs-vagyont új értékekkel gazdagítani s ez által a hazai productió természetszerű és haladványos emelkedésére a biztos alapot letenni". Mit mond ez ? azt, hogy e kis könyvbe foglalt hitelmüvelet, eltérve az eddig fennállott hitel, intézetek rendszerétől, egy új rendszert léptet életbe, mely szerint nem csak vesz kamatokat, nem csak törleszt terheket, hanem a kamatlábhoz és a törlesztési idő arányához képest, a törlesztésre kitűzött határidő lejárta után, a hitelező részére a törlesztett összeget után bizonyos járadékot takarít meg s egy a zálogtárgyhoz a földhöz kötött, örök időre jövedelmező tőkét is alkot. Nem lehet czélom, t. ház, ezen tervezetet teljes valóságában kifejteni, én csak bemutatni kívántam azoknak, kik országos bajainkkal foglalkoznak. Jókai Mór t. képviselőtársam azt mondta, keresi a módozatokat, hogy lehetne pénzügyeinken segíteni. E könyvben, ugy hiszem, megtalálja. Prileszky Tádé képviselőtársam új adóalapot keres: itt megtalálja. 33*