Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-215

200 215. országos ülés márczius 3.1880. Lukács Béla t. barátom által felhozott árverések ezen rendszer mellett meg fognak szűnni s főkép biztosítva lesz az, hogy a magyar föld nem fog uzsorások, idegenek kezébe juttii. Gróf Apponyi Albert képviselő ur talajjavítási bankot akar ; itt e kis könyvben feltalálja. T. ház ! Én azt hiszem, hogy mi, ha pénzügyeink fenyegető állását, általános elszegényedésünket látjuk s azt orvosolni akarjuk, kötelessége mindenkinek azt az anyagot, a melyet hasznosnak vél, összehordani, megfontolásra bocsátani 5 én ezen kis könyvet, melyet, meglehet, tévesen, de a czélra hasznosnak vélve, hoztam önök elé — ajánlom önök figyelmébe. Ne nézzék önök, hogy a nemzet legutolsó napszámosa mutatott rá a forrásra, ne mérlegeljék, mekkora tekintély e kis könyv szerzője — mérlegeljék magát az itt letett rendszert, azt érdeme szerint vegyék pártfogáskuba, vagy ítéljék el, ez nem vár tőlünk semmi áldozatot, csak annyit, hogy ha érdemesnek találjuk, létrejövetelét szellemi támogatásunkkal támogassuk; én azt hiszem, hogy azzal, hogy figyelmüket felhívtam, hazafi kötelességet teljesítettem. Mint beszédem elején kijelentettem, nem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés a szélső halon.) Gulner Gyula: T. ház! Ha én a költségvetési általános vita mai előrehaladott stádiumában, a lí-ik napon bátorságot veszek magamnak arra, hogy igen rövid időre igénybe vegyem a ház türelmét, teszem azt egyedül azon kötelességérzetben, mely mindannyiunké, kik e háznak tagjai vagyunk, hogy igyekezzünk elmondani nézeteinket és meggyőződésünket, tekintet nélkül azon bírálatra, melylyel felszólalásunk, itt e házban egyesek, vagv pártok részéről fogadtatik. (Halljuk! Halljuk!) Egy oly testületben, t. ház, mely kiválólag intellectualis erőkkel van megrakva és a mely hivatásszerűleg foglalkozik az ország sorsának intézésével, az ország valódi érdekeinek gondozásával, meggyőződésem szerint előbb, vagy utóbb, de győznie kell a jobbnak, győznie anynyival inkább, mert a parlamentaris rendszer egyik létjoga, felfogásom szerint éppen azon termékenyítő erőben rejlik, a mely képes meggyőződéssé érlelni a sokszor elszigetelten álló nézeket és meggyőződéseket is. Én, t. ház, a költségvetési vita alkalmával sem a költségvetés számadataira, sem a közgazdasági politikára megjegyzéseket, enunciatiókat tenni nem akarok. Hagyom ezt és hagytam azokra, kik e padokról e téren messze sokkal hivatottabbak; a miért én tulajdonképen felszólalok, t. ház. az főleg a közigazgatási kérdés és hogy azután beszédem végén megmondjam azt is, miért fogadom el a bizalmatlansági szavazatot magában foglaló határozati javaslatot, akár egyiket, akár másikat. (Halljuk!) Én, t. ház, azt hiszem, hogyha tüzetesen egy kérdéssel foglalkozunk, akkor talán nem árt a kérdés helyes megvilágításának, ha igyekszünk először megvilágítani azon állapotot, melyre mind jobbról, mindbalról hangos kifakadások, roszalások emelkednek. Én tehát a t. ház engedelmével először a mostani administratiót kívánom jellemezni s midőn ezt megtettem, akkor, ha a ház kegyes lesz türelmével megajándékozni, el fogom mondani meggyőződésemet, melyet a tapasztalás megérlelt arra is, miként gondolnám én az egész nagy kérdést reorganisálni. (Halljuk!) Előre is. hogy aztán polemizálni e téren ne legyek kénytelen, hármat kívánok megjegyezni. Első az, hogy midőn ily fontos kérdést tüzetesen, komolyan tárg3^al a t. ház, semmitől sem óvakodjék annyira, minthogy jelszavak után induljon. (Helyeslés halfelöl.) Kerüljük a jelszavakat. Azok rendszerint üres frásisokká zsugorodnak össze, mihelyt belsejökbc nézünk. Centralisatió, önkormányzat egy-egy szó mindegyik, de csak jelszó : mindegyiknek értéke attól függ, rait ériünk alatta s miként magyarázzuk azt. A másik, a mit megjegyezni kívánok, az, hogy teljes mértékben méltánylom ugyan a közigazgatási kérdés nag}~ fontosságát, de azt mégsem tudom olyannak tekinteni, hogy annak többé vagy kevésbé szerencsés megoldásától függne az ország minden bajainak elhárítása. (Helyeslés a baloldalon.) Fontos, lényeges, nagy horderejű e kérdés, annak nyoma meglátszik az államélet minden mozzanatán, közelről érdekli ugy a köz-, mint az egyéni szabadságot. Eszköze lehet nagy nemzeti czéloknak, ugy az állameszme megvalósítása, mint egy nemzet culturalis missiójának betöltésénél; de megvallom, hogy azért annak oly feltétlenül átalakító hatást tulajdonítani, mint azt némely t. képviselőtársaim teszik, én a magam részéről nem tulajdoníthatok. Harmadik, a mit előre megjegyezni kívánok, az, hogy bármint igyekezzünk is ezen kérdés elől kitérni, bármily kényelmes legyen is ez, egyesekre, pártokra s magára a törvényhozásra is az, hogy a hallgatás és titkolódzás köpenyébe burkolózzék, ezen kérdést meggyőződésem szerint actuális jelentőségéből kivetkőztetni nem lehet. (Ugy van! baljelöl.) Nem a sajtó, nem egyes képviselők, nem egyes pártok hozzák ezt napirendre, de napirendre hozza a közigazgatás reorganisatiójának felismert szükségérzete. Arra, hogy ily nagy kérdést napirendre tudjon hozni: egy párt, egy képviselő, vagy a sajtónak Qgy vagy több orgánuma, mind csekély. Ha nem volna az országban felismerve a reformok szüksége, akkor a t. ház sem foglalkoznék tizenegy nap óta e kérdéssel és ez az, a mi elvárja ä ház-