Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-205

205. országos ülés február 20. 1880. 21 1 ehet-e ez másként adott viszonyaink között? szerintem egyáltalán nem. Mert nem én állítom elsőben, de az egész ország parancsolja, sőt magának a kormánypártnak egyik tekintélyes s az óta a párt kebeléből ki is lépett tagja jelentette ki a múlt esztendei költségvetési vita alkalmával közigazgatási állapotaink minden bírálat alatti állását; nem én állítom, az általános közvélemény hirdeti törvénykezési eljárásunk lassúságát, költségességét s bizonytalanságát; nem én állítom, hanem az időközönkénti adóemelések s a minduntalan igénybe vett kölesönök igazolják pénzügyeink kétségbe ejtő állását; és végre nem én állítom, de a bevégzett tények bizonyítják külügyi viszonyainknak a nemzet határozottan nyilvánított akaratának ellenére történt rendezését. Nohát, tisztelt ház, ily körülmények között csoda-e, ha a polgárok lelkéből lassanként kihal a közügyek iránti érdeklődés s annak helyét a méla aphathia foglalja el? csoda-e, ha az amúgy is a fejlődős korában levő kereskedelmünk s iparunk virágzásnak nem indulhat? — s csoda-e ha maga a mezőgazdaság is (a melyre pedig az ország első sorban van utalva), a pangás örvénye elé sodortatik. Hiszen kétségtelen igazság az, hogy egyedül azon ország polgárai érdeklődnek a közügyek iránt, a melyben a kormány intézkedéseit a köz java lengi át; s hogy csakis ott fejlődhetnek virágzókká a mezőgazdaság, az ipar s a kereskedelem, tehát a nemzeti közgazdászat, a hol még egyrészről jó létnek örvendvén a fogyasztó-közönség, azért: hogy adófizetői kötelességének megfelelhessen, nem kénytelen kiadásait megszorítani, addig másrészről a productiv munka is bizton számíthat elégséges s olcsó kamat mellett beszerezhető hitelre s nincs igy kárhoztatva arra, hogy kedvezőtlen viszonyok beálltával magától —• a jövedelem forrásától — is megválni legyen kénytelen. Pedig akármiként törekedjék is a kormány az általam jelzett miseriákat takargatni, tényleg fennállanak azok, innen kiindulva tekintettel arra, hogy a deus ex machina-féle kisegítő eszközök időszaka korunkban már lejárt, ha a kormány a polgárokkal! egyetértésben s azok lelkesedésének fölébresztésével, nem gondoskodik egészségesebb s az ország tünkre tett anyagi érdekeinek megjavítását elősegítő eszközökről, nagyon tartok attól: hogy az egykori extra Hungáriám non est vita-féle közmondás, az intra Hungáriám non est vita valóságává alakulaud át. Tudom én jól, hogy a kiegyezési alapon — miként ezt már fennebb is megjegyeztem, — az ország hebyzetén lényegesen javítani egy| általán lehetlen, k'jvetkeaoleg nem is azért váj dalom én a kormányt, mert fennállásának lej folyt 5 éve alatt, paradicsommá nem változtatta ! át az örök természet áldásaival dúsan elhalnaoj zoít, az előző kormányok jogtipró eljárása által | azonban kizsarolt országot; de vádolom, sőt el is Ítélem azon oknál fogva, mert a hatalom megtartásának indokából nem bírt elegendő bátorsággal kijelentejű a Fölség előtt, „hogy az országnak a kiegyezési viszonyok között szükségkép tönkre mennie kellvén, ütött a rendszer változtatás- végső órája"; s mert kormányzatának kezdetén adott ígéretének szembeszökő megtörésével, még azt sem eszközölte ki az ország részére, mit a sokszor idézett törvényezikk engedelme mellett s az abban kitűzött 10 évi határidő lejártával, kieszközölnie nem csak jogában, de kötelességében is állott és a minek keresztülviteléhez bőséges alkalma is volt. Az önálló magyar bankot s az önálló vámterületet értein itt t. ház, a melyek létesítésének újabbi 10 évre lett elodázása, nem csak hibája, de megboesáthatlan bűne is a kormánynak azért: mert ezek nélkül az ország pénzügyeinek rendbehozásáról beszélni valóságos ábránd. Ha ezenfelül fontolóra vesszük azon tényállásokat, hogy a kormány programmját és czélját alakulásának idejében, a pénzügyi helyzet javítása képezte s ennek ellenére még is az időszakonként fölemelt adókon felül, a conversióra s a beruházásokra fordított 230.000,000 frt beszámításával 500.000,000 forinttal szaporította a nemzet tartozását; s hogy a nemzet oly sok vér- és pénzáldozatát igénylő boszniai és herczegovinai hadjáratot, az ország közvéleményének és saját szabadkozásának daczára, vétójával nemcsak meg nem akadályozta, de sőt a katonai körök uszályhordozójaként elősegíteni is törekedvén, egy előre ki nem számítható bonyodalomnak vitte elé a nemzetet; hogy végre a fennen hirdetett belügyi reformok helyett, csak is retrográd irányú törvényjavaslatokkal állt elő; s az ország önrendelkezési jogát megbénító delegátiók hatáskörét kiszélesítette : világos leszen előttünk egyrészről az, hogy a kormány nem váltotta be a nemzetnek tett igéretét; másrészről pedig az: hogy a kormány azok bizalmával is visszaélt, kik a benne helyezett bizalomtól indíttatva, körüle csoportosulni kötelességüknek ismerték volt. T. ház! Folytathatnám ugyan továbbra is a jelenlegi kormány aegisc alatt az országon ütött sebek lajstromát, de mert az általam eddig felhozottak egymagukban is elégségesek szavazatom indokolására, legyen szabad egyszerűen kijelentenem: hogy én a kormány iránt bizalommal nem viseltethetem; következve, hogy kor-