Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-205
:.i 205. országos ülés február 20. 1880. mányzatát lehetetlenné tegyem, ha bár tudom is azt, hogy az ország kormány nélkül, a kormány pedig költségvetés nélkül el nem lehet, a tanácskozás tárgyát képező költségvetést általánosságban sem fogadom el, pártolom igy a Helfy Ignáez képviselőtársam által beterjesztett határozati javaslatot. {Helyeslés a szélsb' baloldalon.) Lukács Béla: T. ház! Előre bocsátom azt, hogy én nem fogom a jelen helyzetet azon magas szempontból tárgyalni, melyből azt Kármán Lajos t. képviselőtársam tárgyalta, hanem szorítkozni fogok magára a költségvetésre, a ministeriumnak erre vonatkozó előterjesztésére és igyekezni fogok kitüntetni az ország gazdasági és pénzügyi helyzetét ugy, a mint én azokat amaz előterjesztésekből látom. (Halljuk!) Legyen szabad kikérnem előre a ház türelmét, ha netán felszólalásom esetleg 2 órán túl terjedne, hogy beszédemet azon túl is folytathassam. (Helyeslés.) A tárgyalás alatt levő költségvetés, t. ház, alig különbözik az előbbi évek budgetétől; a. b élkor mányzati kiadások a lehetőségig le vannak szorítva, tán már az okszerűség határán is túl; s ha nézzük a kiadások csoportjait, azok legjelentékenyebb része fix, állandó terhekben nyer kifejezést. Az államadósságokra, a melyekre 1868-ban még csak 50 milliót költöttünk, a 70-es évek elején csak 56 milliót, ezen 1880-ki költségvetésben 97 és V* millió, tehát 40 millióval nagyobb összeg van előirányozva. A közösügyi kiadások a boszniai költségelőirányzattal együtt tesznek 33 és a A milliót, a vasúti subventio kerek számban 11 milliót. Ugy, hogy csak ezen három összeg együttvéve, már 142 milliót tesz és ha a nettó állambevételek összegével csak e három kiadási csoportot állítjuk szembe, azt fogjuk látni, hogy egész államháztartásunk többi részére, összesen csak körülbelől 35 millió forint maradt fenn. Ha nézzük az egyes ministeri tárczák indokolását, azt látjuk, hogy számos intézményünk fejlesztése megakad, hogy számos kiadás elejtetik; és ha tekintjük magát a budgetet, azt látjuk, hogy tulajdonképen legmostohábban éppen azon intézményeinkről történik gondoskodás, a melyek szellemi elöhaladásunkra és az anyagi jólét emelésére lennének hivatva. (Ugy van! a baloldalon.) Közbevetőleg még megemlítem kiadásainknál azt, hogy egy sajátságos gyakorlat honosíttatott meg budgetünkben, értem az átruházási jog bőséges gyakorlását. (Igaz! a baloldalon.) Ezen budgetben is számos tételnél és nagy összegben kéri az átruházási jog megadását a kormány. így például a honvédelmi minister ur, kinek budgetje az átmeneti és rendkívüli kiadásokkal kitesz 6.600,000 frtot, 6 milliónál nagyobb összegre, majdnem egész budgetére kéri az átruházási jog megadását. Ha némely új institutiónál, hol tehát a tapasztalás még nem nyújt elég tájékozást a szükséges kiadások mértékére nézve, indokolva van is kivételesen az átruházási jog, de annak oly bőséges igénybevétele, mint a minőre a kormány ezen költségvetésben felhatalmazást kér, nézetem szerint nincs indokolva s teljesen illuzoriussá teszi ugy a számvevőszék, mint a parlament ellenőrzését. (Ugy van! balfelöl.) A mi a bevételeket illeti, valami örvendetes képet azok sem nyújtanak. Nevezetesen a bevételeknél kénytelenek vagyunk tapasztalni azt, hogy hiányzik a bevételeknek azon természetes, fokozatos emelkedése, mely a nép vagyonosodásának szokott kifejezője lenni. Egyedül a dohány és a posiajövedékeknél mutatkozik némi természetes emelkedés. A hol van is a bevételeknél emelkedés, az nagyrészben az adócsavar eredménye. Néhol azonban már ez is megtagadja szolgálatait, ugy, hogy az adóemelés tulajdonkép adóhátralékká válik. így péld. az egyenes adóknál 1878-ban •— mert hiszen még csak ezen év zárszámadása van előttünk, — a hátralékok szaporodtak 1.112.000 frttal 41 millió frtra, majdnem azon összegre, a mennyit kitettek 1875-ben azon leszámolás megkezdése előtt, melyet a törvény a hátralékokra nézve elrendelt. Az illetékeknél a hátralékok ismét szaporodtak 1 millió 500,000 frttal 23 millióra. Szaporodtak továbbá az államjószágoknál is 728 ezerrel 10 millióra. A mi a budgetet, az előirányzat helyességének szempontjából illeti, erre nézve csak általánosságban kívánom megérinteni azt, hogy az 1880-iki budget nem ugyan úgy, mint a pénzügyminister ur beterjesztette, hanem mint a pénzügyi bizottság, részben a pénzügyminister kezdeményezésére, részben hozzájárulásával reotificálta, kivéve a határvámbevételek és az egyenes adók előirányzatát s talán némely apróbb tételeket, közelebb áll a realitáshoz, mint elődjei. Kifogásolni lehetne ugyan még mindig némely kisebb tételeknek előirányzatát, úgy a bevételeknél, mint a kiadásoknál, de ezekbe bocsátkozni nem akarok. Nem mulaszthatom azonben el, hogy ez alkalommal fel ne hívjam a t. ház figyelmét a határvám nettó-bevételeknek illusorius előirányzatára. Ezen előirányzatot a delegatiók állapítják meg, de megállapítják már évek óta úgy, hogy az teljesen illusorius. Nevezetesen 1877-ben előirányoztatott a határvámból 11 millió tiszta bevétel, a tényleges eredmény kitett 4.700,000-t. 1878-ra előirányoztatott 9 millió, a tényleges eredmény volt 3.800,000. 1879-ben előirányoztatott 12.800,000, az eredményt nem tudom mind a 12 hónapra, de a tiz hónap eredménye, nemcsak, hogy nem mutatott tiszta bevételt, sőt 300,000 frt deficit mutatkozott. Igaz ugyan, hogy az 1880-iki közösügyi költségvetés az előbbi
