Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-214

214. országos ülés máreziss 2. 1880. 241 egyáltalában, kivévén a legszorosabb értelemben vett állami ügyet. S itt nemcsak az administratióra kell gondolni, hanem kell gondolni arra is, vájjon épittessen-e vasutakat az állam, kezébe vegye-e vagy subventionálja-e a vasutakat, állítson-e fel közhasznú intézeteket, segélyezzen-e intézeteket, vagy nem. Ebben rejlik a kérdés lényege. Ezen elvi kérdés practice és törvényileg, lehet mondani, nálunk mindazon szervezések által, melyek azóta történtek, el van döntve. De hogyan van eldöntve? El van döntve egy compromissum utján. Ezen a téren is, mint minden egyéb téren, mi ott látjuk magunkat, hogy egy compromissumra kellett lépnünk s én e téren is ezt üdvös eljárásnak tartom. Ha tekintetbe vesszük, hogy mi volt véleménye az országnak e két rendszer iránt, mikor alkotmányos aeráuk megkezdődött és összehasonlítjuk azzal, a mi most létezik, megfogják látni, hogy e tekintetben mennyire közeledtek a vélemények. Ha holnap felvetik az elvi kérdést, az egész harcz megindul, de ne csináljanak maguknak ilJusiót. A kérdés, hogy a compromissumra rá megy-e ma nagy része az országnak és vájjon nem képezik-e a többséget azok, kik a municipális rendszer és az önkormányzat felé hajlanak. Hogy az, a ki ilyen kérdést egész mereven veszi kezébe, keresztülviketie, nagyon kétlem. Őszintén megvallva, habár nem akarok csak mellékesen reflectálni Szilágyi Dezső t. képviselő ur tegnapi beszédére, volt abban egy eszme, a mely helyes s ez az, mely a compromissum eszméjét felkarolja. Ezt én magam is egészséges eszmének tartom. De bocsánatot kérek, az ily compromissumok nagyon nehezen reducálhatók rendszerre. Mert az ily compromissumok fenntartása, tökéletesen attól függ, milyen lesz lassanként az áramlat egyik, vagy másik irányban. S azon tekintetben nem hiszem, hogy a ministerelnök ur korholást érdemelne azért, hogy ezen kérdés iránt magát tájékozni akarja. {Helyeslés jobbfelöí.) Mert ha gyakorlatilag akarjuk keresztül vinni a kérdést, nem kell élére állítani és harczot idézni elő, mi senkinek sem lesz kívánsága, hanem csakis ezen practicus módot kell választani. Kétségkívül szükséges e tájékozás, különösen nálunk, hol a viszonyok oly tetemesen eltérnek egymástól a különböző részeken, hogy ha az egyik dolog az egyik helyen a legjobb, a másik helyen ugyanaz csak kárt okoz. A compromissumot, melyet én látok — nem tudom, helyesen fogtam-e fel, — a compromissumot 8 sem akarja megzavarni, ő is fejleszteni akarja. Ezt mi is akarjuk, mi is e téren állunk ugy, hogy e tekintetben közttünk elvileg különbség nem lesz. Lehet különbség a mértékre nézve, lehet különbség a módozatra nézve. így például ApKÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. X. KÖTET. ponyi t. barátom, ki az egész tervezetében, melyet az államnak a nemzetgazdaságra és a kereskedelemre való befolyásáról elmondott, talán nagyon is maga előtt tartotta a Visnu istenség arczképét, mely némely helyeken csak egy fővel, de több helyen 10—12 fővel és ugyanannyi karral és lábbal vau ellátva s azt hitte a t. képviselő ur, hogy az állam is lehet ilyen erős istenség, mely a közgazdasági és földmívelési ügyeknek minden terébe bele markolhat. De méltóztassanak megengedni, ez csak a mérték kérdése; mi sem mondjuk, hogy fakírok akarunk maradni és semmit sem tenni. (Igaz! Igaz! jobb felöl.) Nem is történt, mert hiszen bajainknak éppen az az oka, hogy annyit vállaltunk az államra abból, a mit másutt egyesek tesznek, hogy majdnem összerogyunk. Tehát, mint mondám az elvre nézve nincs különbség. Az előadott programm tehát vélekedésem szerint nem olyau, hogy az ürt, mely közttiink eddig létezett nagyon megtágítsa; de őszinté;i megvallom, hogy megvártam volna, hogy programmjukban megjelölték volna a sorrendet. Nem vártam én semmi új arkanumokaí, semmi új eszméket; hisz pénzügyi dolgokban, épp ugy, mint a diplomatiaiakban és katonaiakban az eleusi mysteriumoknak nincs többé helyük. Pénzügyileg a nagyon nagy ügyesség és találékonyság — ebben talán nekünk is van tapasztalatunk — nagyon gyakran azt idézi elő, hogy 2—2 nem 5, hanem 3 lesz. Én tehát ezt nem mint szemrehányást hozom fel, hanem megvártam volna, hogy a t. képviselő úr az ő közigazgatási programmjában legalább egy vázlatát adta volna elő azon modornak, hogy ezen különféle eszméket, melyek arra nézve felhozattak és megvitattattak s melyeken kívül nem fogunk találni arcauumakat, mily egymásutánban és mily rendszerben akarják behozni s e tekintetben őszintén megvallom — tudom nem lesznek velem egy véleményen — én ennek nyomát, csak a pénzügyminister előterjesztésében láttam és pedig azon oknál fogva, mert láttam, hogy megérti, hogy itt két feladat van: egyik pénzügyeink állandó javítása, a mi csakis évek során át történhetik; másik a megélhetés. Az elsőre nézve ő hivatkozott az indirect adórendszer átalakítására. Ez nem új eszme; akárhányan voltak, magam is azok közé tartoztam, a kik ezt 10 év előtt előhozták. Most — mint minden ily eszmének — ismét megjött ideje és én azt hiszem, hogy midőn láttuk, hogy minden más államban, nem beszélek előhaladott államokról, mint pl. Anglia, Amerika, Francziaország, a hol az adórendszernek egész zöme az indirect adókon fekszik, nálunk, lehet mondani, csekély eredményt hoztunk létre. Kapunk általában véve 12 milliót abból a nagy fogyasztási adóból, a melyből Muszka31