Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-214
240 214. országos ülés vételbe, semmi méltányosságban nem részesülünk. Ismételik ugyanazt, a mit előbb mondtak, a nélkül, hogy az ellenérveknek legkisebb hatása lenne. És ez engem egyik más oldalára vezet a parlamenti diseussiónak. Hogy olyan discussió lehető legyen, nem mondom, hogy eapacitatió legyen, de kell egy bizonyos méltányosságot az ellenféllel szemben elismerni. Lehet az egyik oldalról egy kis túlzás, lehet a másik oldalon is, —• a mint önök őszintén megvallom — igen ritkán engednek meg. Önök oda állítják gyakran a praemissákat, az állításokat, mint axiómákat, a melyek bizonyításra nem is szorulnak, hivatkozom pl. Hoffmann Pál képviselő ur beszédére, e ki minapi beszédében ezt a virtuositásig vitte. {Igaz! jobb/elöl!) Előhozta egymásután azon pontozatokat, melyek az önök határozati javaslatában le vannak fektetve. Ezek pedig a praemissák és petitumok, melyeket be kell bizonyítani. A t. képviselő ur előveszi egymásután: először a pénzügyet. A pénzügyek rosszak, úgymond, de ezt egy szóval sem indokolja, kivéve azt mondja, hogy 30 millióval több a jövedelem most, mint volt ezelőtt. Azt. hogy mi áll ott evvel szemben az 1874. és 75-ös években, azon nagy terheket, melyek a nagy kölesönök folytán az országra nehezedtek, a mint a vasúti garantiák nagy mérvben kezdtek szaporodni, azt ő mellőzi, hanem egyszerűen arra a conelusióra jön, hogy a financiális gazdálkodás rosszabb, mint volt. Átmegy azután azon második állítására, hogy a kormány az anyagi téren nem tett semmit, de ismét egy árva szóval sem indokolja azt, hogy hol mulasztott és hol tehetett volna. Azt mondta, hogy csökkentette az alkotmányosságot. Felhozta Dr. Fuchsnak mellékesen elmondott mondatát bizonyítékául annak, hogy Magyarország alkotmányossága elsülyedt. Beszél azután arról, hogy a mmisíerelnök ur egészen odahagyta a dualismus alapját, hogy ő ahhoz hűtelen lett,' mert ő folytonosan engedett. De nem hoz fel erre egyetlenegy bizonyítékot sem. A t. képviselő ur sokat beszél a könyvek különféle olvasásáról és megrótta azt, a mit Kautz Gyula t. barátom mondott. Hát én megvallom, szeretném tudni, hogy mily könyvben találta meg ezen okoskodási rendszert, a mely abból áll, hogy egy csomó praemissát oda állítsunk / s azokból levonjunk bizonyos consequentiát. Én csak egy könyvre gondolhatok. Ezen könyv a Voltaire ,,Candide"-;a, a hol Dr. Panglos a következőkép bizonyítja, hogy Tondertron Kunigunda kisasszony a legszebb leány a világon, (Derültség. Halljuk!) Azzal kezdi, hogy Európa legszebb része a világnak, Németország legszebb része Európának és Németországnak legszebb része a b. Tondertron kastélya. Minthogy pedig a kastélyban a legszebb leány Kunigunda kisiiiárczius 2. 1880. asszony, igy tehát Ő a világ legszebb leánya. {Élénk derültség a jobboldalon). De, t. képviselőház, áttérek egy másik tárgyra, vagyis inkább a tárgynak másik oldalára, a programmra. (Halljuk!) Mindenekelőtt kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nekem a nagy, az általános programmok szerinti pártalakulások iránt nagy kétségeim vannak. Engem az némileg emlékeztet arra, mintha valaki államokat akarna alakítani Rousseau contrasocial szerint. Megfelel az, kétséget sem szenved, a tiszta ész követelményeinek. (Ellentmondás a baloldalon.) Tehát még annak sem felel meg. De én legalább nem tudom, hogy állam azon a hasison valaha alakult volna. Nézetem szerint a historicusnak kell lenni az elemnek, melyből a pártok keletkeznek és kifejlődnek. Ez kifejezést nyer az által, hogy bizonyos érdekek bizonyos nézetek csoportosulnak egy nagy kérdésben és ezt karolják föl, mint tették Angolországban különféle fractioi a liberális pártnak a wighekkel és alkották azon nagy liberális pártot, mely 30 évig vitte a kormányzatot Angolországban, vagy egyesülnek egyes czélok kivitelére, mint egyesült a Deákpárt a kiegyezés keresztülvitelére, mint egyesült a szabadelvű párt a kiegyezés keresztülvitelére és a pénzügyi zavarokból való kibontakozásra. De általános pártprogrammok véleményem szerint, ily pártalakulásokra a jelenlegi viszonyok között nehezen vezethetnek. Meglehetett és volt is, mikor a nagy harcz folyt a két rendszer között, az absolut és az alkotmányos rendszer között, a régi jogok köztt és azok köztt, a kik az egyenlőség mellett voltak. Akkor igen természetes volt az ily csoportosulás. De hiszen ezen elvi viták nálunk már rég el vannak döntve. Ezen nagy elvekre ma már valamit basirozni nem lehet. De vegyük magát azoa praegnans kérdést, mely fel vettetett, t. i. az önkormányzat és az állami közigazgatás kérdése. Hiszen ezen kérdés is nálunk elvileg el van döntve. Véleményem szerint gyakorlatilag eldöntetett ezen kérdés azon tizennyolcz év alatt, hogy a nemzet a buroeraticus rendszer alatt élt s egy új generatio, új viszonyok keletkeztek, melyek folytán visszatérés a régihez már nem lehetséges. S törvényileg eldöntetett ezen kérdés akkor, mikor 1867-ben azon közigazgatási rendszert burocratiájával, minden feiebbezéseivel együtt átvettük és alkalmaztuk Mert — méltóztassanak megengedni, nem abban van a különbség az önkormányzat és az állami közigazgatás köztt, hogy kinevezik-e a tisztviselőket, vagy választják. Ez egy módozat, a mely az én véleményem szerint egészen másodrendű szerepet játszik; hanem abban áll, vájjon az állam avatkozzék-e be
