Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-214
214. országos üléí hogy a birtokos osztály mikép tűri, hogy deportáltassák és kiforgattatik az ősi birtokból s nem tesz meg mindent arra nézve, hogy ez állapotnak utjába álljon. Bármerre fordul az országban az ember, mindenütt azt látja, hogy a nép teljes lélekből megunta ezt a mostani sáfárkodást; de ha azt kérdi az ember, hogy miért nem teszi meg ellene azt, a mit lehet, miért nem használja a kezénél levő eszközöket, nevezetesen a választás alkalmával, miért nem választ oly képviselőket, a kik a kormány szekerét nem tolják, mindenütt csak arra a feleletre talál, hogy a közönség nem mer véteni, a tényleges hatalomnak ; nem mer neki véteni, mert ezer meg ezer ember existentiája függ a kormánytól. Sőt nem csak egyes emberek, hanem egész vidékek, megyék, országrészek vannak abban a helyzetben, hogy a kormánynak a kedvét keresik, kedvében járnak, attól várják sorsuknak javulását, egy kis vasúttól, vagy ha egyébben nem, egy kis 'elekkönyvvel, vagy más csekély hivatalos helyiséggel. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház! mindenekelőtt szükségesnek tartom azt, hogy a nemzet e súlyos állapotból kiemeltessék, szükségesnek tartom azt, hogy e nemzet ezen lidércznyomástól megszabaduljon. És azért én részemről hozzájárulok minden módhoz és eszközhöz, a mely offerálja magát. Azért elfogadom a bizalmatlansági nyilatkozatot minden formájában, a melyben beterjesztetett és első sorban elfogadom azon határozati javaslatot, a melyet Helfy Ignácz t. barátom terjesztett be. [Elénk hosszan tartó helyeslés a szélső baloldalon.) Éber Nándor: T. ház! Én nem vagyok nagy barátja azon általános költségvetési vitáknak, a mint azok nálunk meghonosultak, a melyekben minden lehető tárgy felhozatik, taglaltatik s elemeztetik. Emlékeztet ez engem némileg az általános söprésekre, a melyek sok port vernek fel, de ritkán szolgálnak arra, hogy tisztább legyen a helyiség. Azonban ez alkalommal egyikünk sem kerülheti ki; fel van vetve a bizalmi kérdés és a mint igen t. barátom Kautz Gyula megjegyezte, ez tárcza-vita inkább, mint budget-vita. Én, némileg elfogadom ezen eszmét, csak megbővítem. Nem tárcza-vita, hanem valóban pártalakulási vita; annak lehet ezt véleményem szerint nevezni. Minthogy a kérdés felvettetett, beszéljünk mindenekelőtt a bizalmi kérdésről és a pártalakulással kapcsolatban levő programúiról. Szilágyi igen t. képviselő ur, azzal vádolt bennünket, hogy mi a miuisterelnök iránti bizalmunkat sem indokoltuk. Én sajnálom, hogy éppen ezen formában vetette fel a kérdést, mert ez szükségképen személyes térre vezeti a kérdést. Mert ha egyrészről azt követelik tőlünk, hogy inárczins 2. 1880. 937 megmondjuk, miért van bizalmunk a miuisterelnök ur vezetéséhez, meg kell némileg azt is mondanunk, hogy miért nem lehet bizalmunk az önök vezetéséhez. T. ház, mindenekelőtt egy előleges megjegyzést akarok tenni a bizalmi kérdést illetőleg. Általában Szilágyi Dezső képviselő ur felvetette azt, hogy miért nem állította fel a bizalmi kérdést a kormány. A ministerelnök ugyan megfelelt rá, de én más szempontból tekintem a kérdést. A mennyire én ismerem a parlamentaris gyakorlatot, alig emlékszem egy esetre, a hol a kormány maga felvetette volna a bizalmi kérdést. Ezen bizalmi kérdésnek magában való felvetése, már egy magában gyanú lenne a ministerelnök részéről, hogy vájjon saját pártja támogatja-e, vagy nem ? Én tehát a bizalmi kérdésnek természete folytán, csak annak találhatom helyét, hogy a bizalmi kérdés azok által vettessék fel, a kik azt hiszik, hogy a ministerelnök nem birja a többség bizalmát. Tehát miért bizunk mégis a ministerelnökben? Bocsánatot kérek, én nem vagyok azon szerencsés helyzetben, mint Szilágyi Dezső képviselő ur, hogy én valakinek nevében szóljak, én a magam nevében szólok és megmondom, miért bizom én. (Halljuk!) Bizom azért, mert figyelemmel követtem a ministerelnök ur pályáját 12 év óta; ez sokak által^ felhozatott, mint éppen bizalmatlansági indok. Én ellenkező nézetben vagyok. A ministerelnök ur 7 éveu át ama padokon, az ellenzéken, védelmezett oly politikát, melyíyel gyakran voltam azon helyzetben, hogy ellenkező véleményt mondjak. Hét év múlva azon meggyőződésre jött, hogy az adott viszonyok köztt azon változások következtében, a melyek világszerte történtek, nekünk a viszonyokkal számítanunk kell és ezt nyíltan kimondotta és rá állott azon alapra, a melyen a Deák-párt állott, tökéletesen identificálta magát azon alappal, egy pillanatig sem ingadozott, hanem azon alapon működött, azon alapon haladott. Véleményem szerint az, a mi vádképen neki szemére vettetett, hogy megváltoztatta meggyőződését, nem alapos; mert azon politikus, a ki nem tud a viszonyokkal számítani, a ki nem tudja látni, a mi körülötte történik, az meddő politikus marad egész életében. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) De bizom én más okból is; bizom, mert láttam a ministerelnök fejlődését a mióta ott ült, mint pártvezér s mióta itt ül. Midőn a parlamentaris kormány nálunk úgyszólván kezdődött, annak működéséről voltak ugyan általános eszmék, de kellő tapasztalás még nem szereztetett, akkor elég természetes volt, hogy egy pártvezér csak az o szempontjából, egyoldalúkig, sokszor szűkkeblűén tekintse a dolgot; de azt tapasztaltam,