Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-214

22o 214. országos ülés hogy mióta a minist srelnök ur e padokra át jött, egész látköre tágult és a párt-vezérből lett államférfiú. (Helyeslés a jobboldalon.) 0 megértette azt, a mit nézetem szerint mindenkinek meg kell értenie, a ki ezen országot vezetni akarja, hogy t i. nálunk az egész politika alapja csak a compromissum lehet. Compromissum alapján élt a nemzet 800 évig és él még ma is. Szükségesebb ezen compromissum ma, mint valaha, mert méltóztassanak körültekinteni és megnézni azon Dagy népeket és nemzetcsoportokat, melyek körülöttünk vannak, azok megváltoztatták aránylagos erőviszonyaikat. Magyarország, a mely oly sok nemzeti töredék között fennállhatott, azon módon, a mint a függetlenségi párt most is kívánja, a mostani körülmények között fenn nem állhat. Ugron Gábor: Szerbia igen ? Majoros István: Hát Oláhország? (Halljuk! Halljuk!) Éber Nándor: Oláhország igen, mert egy nemzetiségből áll; de méltóztassanak elhinni, hogy vannak viszonyok, a melyekre kiterjeszkedni messze vezetne. (Halljuk! Halljuk!) Nem könnyű feladat ez, mert a kompromissum tulaj donképen senkit sem elégít ki, sem az egyik, sem a másik oldalt és annak, a ki erre a térre áll, el kell készülve lennie arra, hogy megtámadtatik mindkét oldalról ; és számítania kell arra, hogy ha volt népszerűsége, azt bizonyosan elveszti. A ministerelnök ur ezzel ugyancsak nem gondol; mert hiszen Önök azt mondják, hogy alig van gyűlöltebb ember az egész országban. Én tehát abban, hogy követte meggyőződését és feláldozta népszerűségét, nem hibát találok, hanem azt látom, hogy öntudatosan jár el és nem ingattatik meg semmiféle melléktekintetek által. (Helyeslés jobbfélöl.) Én tehát a ministerelnök úrban látok fejlődést és mint mondám, látom, hogy a pártvezérből államférfiú lett. Méltóztassanak azon felszólalásokat, melyeket a ministeri székből nehéz kérdésekben tett, összehasonlítani azokkal, a melyeket az ellenzéki padokról tett és látni fogják a haladást. (Nagy derültség bal- és szélső balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Azt mondják önök, hogy tönkre tette az országot. (Igaz! balfelöl.) Méltóztassanak csak összehasonlítani az ország állását az egész világgal szemben, mint volt 1875-ben, azzal a mint van most. Ez előtt, t. ház, nem szabad szemet hunyni, mert az előtt, a mit az egész világ lát, szemet hunyni nagy igaztalanság volna, (ügy van! jobbjelöl) Hogy állottunk akkor, mikor a jelenlegi ministerium a tárczákat átveíte? Állottunk isoláltan, minden határozott politika nélkül, ugy, hogy senki sem tudta, hogy ha holnap egy kriJSÍS következik be, hová vetjük súlyunkat? És márczins 2. 1S80. az előbbi tapasztalatok után ítélve, (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk!) mindenki azt következtette, hogy foguuk ingadozni jobbra is, balra is és az események közttünk elhaladnak. (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk.) Méltóztassanak ma egész Európában szétnézni s meg fognak róla győződni, hogy mindenki tudja, hogy az osztrákmagyar monarchia mit akar. (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Elnök: T. ház! Kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a háznak ezen oldaláról (baloldalra mutatva) igen nehéz vádak emeltettek a ministerelnök ur és a kormánypárt ellen, a melyeket szó nélkül meghallgattak és igy a legkevesebb, a mit a t. képviselő uraktól a méltányosság, vagy, ha ugy tetszik, a lovagiasság szempontjából meg lehel várni, az, hogy az ellenkező nézetben levő képviselő urakat csendben kihallgatni méltóztassanak. (Elénk helyeslés.) Éber Nándor: 1875-ben megindult a keleti krizis. Önök csak Boszniáról beszélnek, holott az egész világ jól tudja, hogy ezen 4 év nehéz krizis volt egész Európában. E krizis ránk nézve nem volt a legkedvezőbb, vagy legkönnyebb. Éppen abban az irányban, melytől leginkább lehetett tartani, oly fordulatot vettek a dolgok, hogy mi egy hónapról a másikra nem tudtuk, hogy milyen nehézségek, összeütközések elébe kerülünk ; a nélkül, hogy bárkire számíthatunk Európában, a ki mellettünk lenne. Ezen krízisből nemcsak hogy kivergődtünk, hanem most már tudja mindenki, hogy milyenek lesznek a viszonyok, hogy ha ily más krizis bekövetkeznék és ezen krízisben Ausztria-Magyarország, a melynek létképességéről még ezelőtt öt évvel kételkedtek, most határozott tényező. És ha ezt valaki el akarná tagadni, ez épp annyi lenne, mint a mikor a campoformiói békekötésbe be akarták tenni, hogy a franczia köztársaságot elismeri I. Ferencz császár, a mire Napóleon azt mondta, a franczia köztársaság ugy áll ott, hogy azt még a vak is látja. Természetes, hogy egy ily krízist nem lehet áldozat nélkül átélni. Meg kellett nekünk is az áldozatokat hozni, pénzügyi áldozatokat és másokat. Azt követelni, hogy egy nemzet, a mely oly közelről volt érdekelve mindazáltal, a mi történt, áldozatok nélkül kivergődhessen, azt ugy hiszem, csak idealista képzelheti. De még ezen áldozatokra nézve is hát hogy állunk? Súlyosodtak pénzügyi viszonyaink —az nem szenved kérdést — de másrészt tekintsünk vissza, hogy pénzügyileg hogy állottunk? Azt fogjuk látni, hogy pénzügyileg egész másképen állunk, mint állottunk 1875-ben. Midőn 1875-ben a 150 milliós kölcsön visszafizetése fejünk felett lebegett; azt lehetett mondani, hogy csak idő kérdése, rövid idő kérdésének látszott, hogy