Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-205

20S. országos ülés február 20. 1880. 10 alakultak szárnyai alatt s nevében több forradalom jött létre. Hogy a közvélemény kifejlődhessék s valódi nyilvánulásban juthasson a közhatalom birtokosai elé, határozott szabadságra van szükség. Ha viharos korszakokban, az úgynevezett providentialis férfiak, mindenkor eszélyesen tudtak volna élni a szabadsággal s ha felismerték volna, hogy a gyakorlati kormányzás nem a rideg bölcsészeti elvek kíméletlen alkalmazása által valósítható meg; és ha a tribünök, a népeknek nem csak souverain hatalmát és jogait, hanem kötelességeit is hangoztatták volna; ha viszont a népek, mindenkor kellő bölcsességgel és türelemmel birtak volna arra, hogy olykor ne compromittálják a szabadságot s ne alkalmazzák mindjárt az erkölcsi guillotine-t, mihelyt vágyaik rögtön nem teljesülnek: nagyobb lenne a közjólét s az erkölcsi érzet haladása, kisebb a nép tragoediák száma. T. ház! Nekem, ki azt tartom, hogy a ki politikai ellenfelét megbeesteleníti, az lealacsonyítja Magyarországot; nekem, ki minden vallást, minden politikai, társadalmi és bölcsészeti irányt tisztelek, jogom van, hogy ez ünnepélyes pillanatban beszédemet még némi reflexiókkal, jelszavakkal és óhajtásokkal is befejezzem. (Halljuk!) Említettem volt, hogy az új alkotmányos aera alatt kétségbevonhatlanul sok üdvös alkotás jött létre. Legalább a mink van, azt biztosan birjuk. De tagadni nem lehet azt sem, hogy ezen időszak alatt kormányok, pártok és törvényhozás által egyaránt, sok hiba és mulasztás is követtetett el. A végzet által reánk mért sok szerencsétlenségre és csapásra való méltányos tekintet azonban szelídítse ítéletünk szigorát. A nemzetek t. ház, sokat megbocsátanak azoknak, bármik legyenek is hibáik és tévedéseik, kik egész szívvel, lélekkel hazájuk érdekeit, nagyravágyásait és hagyományait képviselik. En teljesen át vagyok hatva azon evangéliumi hittől, hogy alkotmányunk helyreállítása óta, a közélet szerepvivőinek cselekedeteit mindenkor csak a legnemesebb intentiók vezérelték. Mint sokszor történik az emberi dolgokban, ugy itt is több ízben a véletlen tette tönkre a legalaposabb előrelátásokat. Zokon főleg azt lehet venni, hogy miért helyezte vezérlő félfiainkat a gondviselés annyi tehetséggel, annyi önmegtagadással és jó igyekezettel az erkölcstelenség a romlás századába. A hibákat bevallani nem szégyen, ha jóvátételökre erő és akarat van. Több hibát azonban elkövetnünk már nem Bzabad. Mert különben beteljesedik Eötvös József ezen profécziai mondása: „a rósz, a mit tevénk, mint a vigyázatlanul tett adósság, kamatai által növekedik, mig érte eleget tenni nem áll hatalmunkban." De óvakodjunk az elkövetett hibákkal magát a népet vádolni, mely saját lelkiismeretét elárulni, nemzeti hagyományait megtagadni és jellemét megváltoztatni nem tudta soha s mely, még anyagi érdekeit is mindenkor szívesen alárendelé a czivilizaczió és a morál nagy elveinek. A magyar nép rendkívüli mértékben birja mind ama erényeket, melyek egy népet boldoggá és nagygyá tesznek. Birja a nyugalom és fejlődés két legnagyobb biztosítékát: a szabadság iránti odaadó érzéket és a törvény iránti szigorú tiszteletet. Keressük ez erényeket t. ház! Keressük a jót mindnyájunk számára s idézzük föl olykor bennső előszeretettel az ősök nagy tetteit, hogy azok emlékéből, a létért való küzdelemhez erőt, vigaszt és buzdítást meríthessünk. És emeljük ez eszméket, örökségkép még a jövő nemzedékek számára is, mind meg annyi politikai kánonokká. Minő más alakbán fog akkor minden feltűnni! Az igazság diadalmaskodni, a becsületesség hódítani s a nagyságglória fényben úszni fog. Őrizzük meg tehát uraim kegyelettel e hitet! Ne tegyük a parlamenti politikát törpe dicsvágyak zsákmányává, vagy rövidlátó érdekek szolgájává. A magyar birodalom fiatal állami élete az ily kísérleteket nem birja el. A mai korban t. ház, a munka és a szakképzettség a legjobb útlevél az ambitio számára. A kormányzásra hivatott és képesített államférfiak már ma, nem szoktak, mint egy fölfegyverkezett Minerva, Jupiter agyából kiugrani. Elébb hasznossá kell tenni magát az embernek, hogy kitűnő lehessen. Csak az önhilség képzeli, hogy csupa nagyravágyással, vagy üres deklamatiókkal, a hirnév és hatalom dicsőségét ki lehet érdemelni. Olyan időben élünk, mikor senkinek sem szabad pihennie. Teljesítse tehát mindegyik a kötelességét; terjessze mindenki azon propagandát, mely előtt minden cselszövény, önérdek és erőhatalom megsemmisül, — a polgári élet két legfeimségesebb áldásának, az igazságnak és szabadságnak propagandáját s ekkor senki és semmi sem lesz felesleges. És akkor, uraim, ezen, a természet mindn jótéteményeivel megáldott ország, a Széchenyiek,