Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-205

Jg 205. országos ülés génius szövetkezése a tudománnyal, a haladással, a szabadsággal, a jóléttel. Ez a pártok egyesülése azon összhangban, melyet Magyarország sorsa és legitim érdekei idéznek elő. Küzdelem, ha akarjuk és pedig magasztos küzdelem, mely nem halált, hanem életet, nem romokat, hanem eszméket hagy a csatatéren. Küzdelem, melyben csak győzők szerepelnek. E küzdelem ki fogja békéltetni a nemzetet a parlamenttel, melyeknek egymásra oly nagy szükségök van. T. képviselőház! A hála minden kötelességei ellen vétenék, ha figyelmüket még továbbra is igénybe venni akarnám. (Halljuk! Halljuk!) Sietek tehát befejezni beszédemet. Tartózkodás nélkül jellemeztem a helyzetet. Csupán magát a költségvetési előirányzatot nem vettem még elemezés alá. De ezt nem is tűztem ki feladatomul. Elég talán, ha megemlítem, hogy a pénzügyi bizottság jelentését javaslataival együtt magamévá teszem és hogy ennél fogva a szőnyegen levő budgetet is általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. A költségvetésnek jövőbeni összeállítására nézve azonban, már szükségérzetté vált két követelménynek megvalósítását, bátorkodom a t. ház és kormány kegyes figyelmébe ajánlani. (Halljuk!) Az egyik az, hogy sok drága idő és meddő vita kiméltetnék meg, ha jövőre már a normálbudget rendszere léptettetnék életbe. A másik pedig az, hogy az eddig csaknem elkerülhetlenné vált indemnityktől és provisoriumoktól menekülnénk meg, ha Anglia s a német birodalmi tanács példájára, a pénzügyi évnek kezdete január elsejéről ápril elsejére helyeztetnék át. Felszólalásomat t. ház a kötelességérzet vezérelte. Legalább ki kellé mutatnom azon érzületet, melynek minden körülmények és viszonyok között igazat adni szeretek. Szemben az adott helyzettel mit kellene hát tennünk ? Nézetem szerint csak két eljárási mód, csak két ut van, melyen a bajokból kibontakozhatunk és melyen közviszonyainkat rendezhetjük. Az egyik: a béke, a takarékosság és munka politikának és a másik: az eszmék forrongásának, az illúziók és a kísérletek útja. Az előbbi utón talán később, de biztosabban, mert békében fogjuk a fejlődés alapját megszilárdítani s a jólét áldásait élvezhetni. Az eszmék forrongása utján, melyet egy merész politika okvetlenül elő fogna idézni, a jólét talán korábban, de csak átmeneteiig, mert súlyos válságok kíséretében köszöntene be. február 20. 1880. Ezen irányzathoz tartozó politikusok, t. ház, inkább nemes szívűek, mint előrelátók, képzelő tehetségük csodákat teremthet ugyan, melyeket azonban az élet egyhamar megvalósítani nem fog. (Helyeslés jobbfelöl.) Politikájuk hasonlit azon hajóhoz, (Halljuk!) mely a szükséges vitorlákkal el van ugyan látva, de a melynek egy nagy baja van; nincsenek horgonyai. Szívesen beismerem t. ház, hogy különbség nélkül mindenkit ingerel a csudák képzelő hatalma és a közel nyeremény, de a távolban mutatkozó jó, csak oly előrelátó, eszélyes szellemekre hat, kik az ország lét érdekeit, a már elért vívmányokat, véletlen eshetőségekért koczkára tenni nem akarják. Ily lények aztán uraim, ha nem is éltek hiba nélkül, szemrehányás nélkül halnak meg. (Helyeslés jobbjelöl.) Am válasszon a nemzet. Magyarország sorsa, Magyarország kezében van! Ám hasonlítsuk össze a parlamentarismus korabeli állami tekintélyünket, a mi 48 előtti alárendeltségünkkel. Alkotmányunk visszaállítása óta, a sok akadály és válság daczára, a politikai és polgárosodási dicsőség, az államegység megszilárdítása s a közművelődés terén, el nem vitázható sikereket vívtunk ki. A magyar név nymbusa Európában vissza lett hódítva. Küan és benn, méltósággal védhetjük tehát jogainkat, ápolhatjuk érdekeinket. Az európai súlyegyen fenntartására s a panslavismus terjeszkedésének meggátlására nélkülözhetlen védbástyák, a nemzetközi kérdésekben, a művelt státusok sorában tényezők, — kelet felé pedig a béke, a civilizatio és szabadság leghivatottabb zászlóvivői és őrei vagyunk. Fejleszthetjük, növelhetjük e vívmányokat! A szétszórt golyókból élőfa lett, mely a szabadság sugaraiban terebélyesedik. De gondoljuk meg uraim: a cserfának századok kellenek, hogy megerősödjék és az idő csupán azt tartja tiszteletben, a mit maga alkotott. Meg lehet uraim, a tizenkét éves parlamenti kormányzatban, meglephette önöket egy körülmény és ez az: hogy magának az embernek, ki oly kicsiny az események nagyságában, csak annyiban van valami értéke, a mennyiben az idő jellemét megérteni s a közjólét következményeit felfogni képes. Én három elvet tekintek minden becsületes élet szabályának: a nemzeti souverenitás, a rendet és a szabadságot. Parlamenti vitatkozásainkban igen sokat hangzott egy szó, ez a szó : szabadság. Európa, minden államaiban nagy pártok