Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-213

213. országos ülés márczins 1. 1880. 215 határozott irányokban kijelölve tartani; az enquét-ek nagyon jók arra, hogy a tényleges állapotokról, a szükségekről értesüljön az, a ki az enquét-et összehívja, nagyon jók arra, hogy valamely irányú, vagy tartalmú rendszabályok gyakorlati keresztülvitele, hordereje, módozata iránt felvilágosítást adjon, mert erre nézve nincs gem'us, nincs tapasztalat, a ki önmagából a kellőt meríthesse. De hogy ez mind megtörténjék, szükséges, hogy az irányok arra határozottan jelöltessenek ki. És ez az egy az, a miről a házat felvilágosítani a ministerelnök tir vonakodik. En jól tudom, hogy miért vonakodik, talán beszédem végén fel fogom hozni az okot, miért tér ki ezen kérdés elől, nehogy saját állását, nehogy pártjának egységét legkevésbbé is veszélyeztesse. (Élénk helyeslés a baloldalon. Ellenmondások jobb/elől.) És éppen úgy, mint önök. uraim, a ministerelnök ur is a múlt alkalommal gúnyolódott velünk, hogy mi ezen kérdéssel foglalkozunk, De jól van, gúnyolódjék, de azt kérdem, milyen kormánynak van joga azon törekvésekért, hogy ezen kérdésekben az ország szükségei felett egyetértésre vergődjünk, nekünk szemrehányást tenni ? (Elénk tetszés és helyeslés a baloldalon) Csak azon kormány, a mely érzi, hogy nem az a hivatása, hogy minden kérdés elől kitérjen, a mely állására károsan hat, hanem a mely tudja, hogy o is egy czímen ül itt; hogy neki nemcsak kezdeményezési joga, de kezdeményezési kötelessége is van (Élénk tetszés és helyeslés balfelöl) és azon kormány, a mely kezdeményezési kötelessége elől kitér csak azért, mert a közvéleményben bizonyos kérdésekre nézve megállapodás nincs, mert azzal saját politikai érdekét, saját fónállását megcsorbítani nem akarja, az a kormány önként lemondott arról, hogy a kormányok egyetlen nemes levelét birja, azt t. i., hogy a nemzetnek irányadója, tájékoztatója legyen. (Élénk helyeslés és tetszés bal felöl.) Akkor lépni elő valamivel, midőn a közvélemény ezen kérdésben már megállapodásra vergődött, akkor venni elő, akkor nem kell kormányon ülni. (Helyeslés balfelöl.) Pártoknak és kormányoknak kötelességük a kérdések érleléséhez hozzájárulni és közepette azon habozásnak, mely a magánérdekek, a meglevőhöz természetes ragaszkodás, a javítás szükségének érzete folytán a közvéleményben előáll: mondom, közepette ennek, nekik kell a tájékoztatóknak lenni arra nézve, mi az ország érdeke. Ezért kell az ellenzéknek szólani, habár az hallgat, a kit a szólás kötelessége első sorban terhel, a kormány; miután az ország kívánja és várja a feleletet, miután reális szükség kényszerit bennünket, legalább ne legyen néma parlamentje, ha az országnak néma kormánya van. (Élénk tetszés balfelöl. Mozgás jobbfelöl.) Azért engedjék meg, hogy határozati javaslatuk harmadik pontjához nézeteimet a közigazgatás rendezésére nézve előadjam. (Halljuk! Halljuk!) A határozati javaslat a t. függetlenségi párt részéről félreértetett. Abban a határozati javaslatban kárhoztatva van a kormány, hogy semmi irányra nem tud vergődni, kezdeményezni nem mer, vagy nem akar; de megmondva, hogy mily irányban akar kezdeményezést, egyáltalában benne nem foglaltatik. (Elénk helyeslés balfelöl.) Tehát Simonyí Ernő és Eötvös t. képviselő urak félreértették, midőn nemcsak azt megtalálták benne, de megtalálták azt is, hogy ott a legmerevebb öszpontosító iránynak kezdeményezése javasoltatik. Én nem programmot akarok a közigazgatás rendezésére nézve kifejteni, hanem általános irányokat, a melyek azonban elég határozottak arra, hogy teljesen felvilágosítsanak akárkit; minő czélokra és minő utón törekszik az, a kinek ily átalános iránya van. Annak, a kinek ily iránya van, az okvetetlenül felveendő teendők sorozatára nézve, lehet programmja; a kinek pedig ily általános iránya nincsen, az működhetik a közigazgatás terén törvényhözásilag, de sohasem lesz senki tisztában vele: minő czélokra törekszik és minő utakon akarja azokat elérni; általában azokban, a miket mondani fogok, — sok van, a mi egyedül magán nézetem, de főbb irányaira nézve, a nélkül, hogy azon pártok nevében akarnék szólani, kiknek a körében helyet foglalok, főbb irányára nézve olyan, hogy azon pártok többsége által helyeseltetik. (Derültség a jobboldalon. Halljuk!) Mi reformra törekszünk és ebben kettő foglaltatik: először a fokozatos átalakítás eszméje, másodszor foglaltatik benne az, hogy a létezőből akarunk kiindulni minden pontban s nem is ugy fogunk tenni, hogy a közigazgatás terén megindítandó kezdeményezések valamely fajnak érdekében eszközöltessenek, ellenkezőleg, valamint ezen állam édes mindnyájunké, ugy ezen állam közigazgatási szervezetének megjavítása igazi czélját csak akkor érte el, ha érdekeit és pedig azon érdekeit, melyek védelmezését és ápolását a közigazgatástól várhatja valaki, minden faj egyíránt megvédve és ápolva találja. (Tetszés a baloldalon.) A harmadik pedig, a mit félreértések kikerülése végett előre bocsátani akarok, a pénzügyi tekintet. Nagyon jól tudjuk, hogy azon szomoruságos állapot, a melybe bele jutottunk a t. ministerelnök ur vezetése alatt, minden pénzbe kerülő reformoknak igen szűk tért szab. Semmi esetre sem akarjuk tehát ezen reformokat akár oly rohamosan, akár oly nagy mérvekben egyszerre keresztül vinni, hogy azok pénzügyeink rendé-