Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-213

216 213. országos ülés márezius 1. 1880. zésére, —- sajnos, még távol álló rendezésére — fatális befolyással bírjanak; de hogy bizonyos költségtöbbletet, melybe az administratió javítása kerül, mi még ily viszonyok köztt is eszközölhetőnek tartunk, ez azon felfogásunkból ered, mert mi a közgazdasági állapotok emelését, a hitelviszonyok javítását nem várhatjuk a közigazgatás rendszerének javítása nélkül. [Élénk helyeslés a baloldalon). Mi a reformokra nézve szükségesnek tartjuk azt, hogy reformok hozassanak be oly czélból, hogy a közigazgatási szervek gyakorlottság, szakértelem tekintetében megfelelőbbek legyenek feladataiknak teljesítésére; szükségesnek tartjuk azt, hogy a szervezet oly módon átalakíttassák, hogy cselekvési képességben és hatályosságban jelentékenyen nyerjen; szükségesnek tartjuk másrészről, hogy az ellenőrzésnek teljessége és hatályossága a közigazgatás körében valósittassék meg, még pedig nem csak azé az ellenőrzésé, a mely a felső hatóságok által gyakoroltatik, az alsó hatóságok irányában és a mely biztosítja azt, hogy ezen, a felülről jövő állami akarat pontosan és gyorsan végrehajtatik, hanem kívánjuk az ellenőrzésnek másik két nemét is életbeléptetetni és pedig hatályosan életbeléptetni: azt, a mely a kormányzottak réseérői jön; s mindenek fölött az admintstratió cselekvényeire nézve törvényesség és jogszerűség ellenőrzését a közigazgatási bíráskodás által. (Helyeslés a baloldalon.) Harmadszor reformokat kívánunk abban az irányban is, hogy a kormányzottaknak befolyása a közigazgatási ügyek intézésére hatályosabb és szélesebb legyen; s kívánjuk a befolyást nemcsak az által, hogy a kormányzottaknak jogot és befolyást akarunk engedni a fegyelmi bíráskodásban, a jogi ellenőrzés gyakorlásában, hanem az által is, hogy formákat akarunk nyitni, hogy közigazgatási ügyek tgy bizonyos körében a kormányzottak együtthatározólag közreműködhessenek. (Helyeslés a baloldalon.) Végre ki kell jelentenünk azt, hogy az ily módon megerősített szervezet ne absorbeáljon magában minden közigazgatási tevékenységet. Hanem reformokat kívánunk azon ügyekre nézve, a melyek a municipalis autonómia körében okvetetlenül benhagyandók s melyeket a gyakorlati lehetőség legszélesebb határáig kiterjeszteni kívánjuk és kívánunk itt azon irányban is, hogy ezekben teljes szabadsággal mozoghassanak a municipiumok s a kormány felügyeleti joga, de szorosan felügyeleti joga részletesen törvény által szabályoztassék. (Helyeslés a baloldalon.) Ezt össze akarjuk kötni egy oly közigazgatási politikával, mely a társadalmi szervezésre irányzott mozgalmat és egy másik nagy politikai érdeket előmozdít. Az elsőre nézve csak annyit mondok, t. ház, hogy én eltitkolhatatlan örömmel tapasztaltam azt, hogy ugy a mezőgazdaság, mint az ipartermelés terén a társadalmi érdekkörök szervezni óhajtják magukat, önön gazdasági érdekeiknek egyesült erővel való ápolására. Én ebben az irányban nem hogy eltaszító, vagy semmit nem tevő politikát tartanék helyesnek, ellenkezőleg a kormány legsürgősebb kötelességének tartom a lehető impulsiv tevékenységet e társadalmi szervezet irányában kifejteni; mert egyről aztán legyünk meggyőződve, hogy annak a hangyaszorgalmú munkának, a mire a ministerelnök ur is, mint jövő feladatunkra hivatkozott, értelme és sikere csak akkor lesz, ha a társadalom terén szervezni tudja magát. (Helyeslés a baloldalon.) De azután még egy másik feladata van a kormánynak; ezzel szemben kell, hogy ezeket az alakulásokat hozza valami összeköttetésbe azzal a közigazgatási gépezettel, mely analóg érdekek állami cselekvényekkel való megóvására van hivatva. S ez az összeköttetés nem abban áll, mint a ministerelnök ur tévesen magyarázta nézeteinket, mintha mi azon társadalmi alakulatoknak hatósági hatáskört akarnánk adni, hanem abban, hogy a hivatali szervezettel hozassék oly összeköttetésbe, hogy az impulsust és a tevékenységet az egyik a másikra is átvihesse. (Helyeslés baljelöl.) S végre mindezen átalakításnál egy politikát követendőnek tartunk — s erre az összes szervezet megállapításánál ügyeim kell — és ez abban áll, hogy a művelt és intelligens elemek számára a közreműködésnek nemcsak formái, de impulsusai is biztosittassanak a tisztán szakszerű hivatalnokokkal. Mi a legnagyobb biztosítékát politikai közszellemünknek s egy helyes administratiónak is, egyik biztosítékát abban látjuk, ha nem állíttatik oda egy szervezet, mely a hivatalnokot vagy elszigeteltségre viszi, vagy elzárkózottságra kényszeríti. Minden szervezetet elhibázottnak tartunk, ha nem tudta a közélet terén együtt működésre összeköttetésbe hozni a művelt és vagyonos osztályokat. Ezen általánosságok után kell talán, hogy kissé részletesebben szóljak. (Halljuk! Halljuk!) A szerveknek javítását képzettségben és arravalóságban mi is a qualificatío behozatala által akarjuk biztosítani. A szakképzettség alatt azonban nemcsak az elméleti, de a gyakorlási szakképzettséget is értjük. S ha Jókai t. képviselő ur a ház mulattatására humorizál azon közigazgatási szervezet felért, mely a jogtudósokból áll, akkor elfeledi a t. képviselő ur azon komoly tényt, hogy valamely közigazgatási gépezetnek és ennélfogva valamely államnak cselekvési képessége és hatalma attól függ, mennyi szakismeret és mennyi jártasság van a közigazgatásban összpontosulva. Az elmének azon fegyelmezettsége, az ismeretek azon összege,