Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-212

182 212. országos ülés február 28. 1880. javaslat egyik aláírója, melyet Apponyi Albert gr. í. képviselőtársam e ház elé terjesztett, természetes, hogy én e határozati javaslatot egész kiterjedésében, minden pontjában osztom és a midőn felszólalok, teszem ezt azért, hogy ezen határozati javaslatot, ugy miként magam előtt igazolni birom, megkísértsem a tiszt, ház előtt igazolni. Mielőtt azonban ehhez fognék, előre kell egyet bocsátanom. Abbeli meglepetésemnek kell kifejezést adnom, hogy ezen költségvetés általános tárgyalása elején, a t. kormány részéről el lett mulasztva az arra vonatkozó és méltán el várható tájékoztatás, hogy egy egész napon át megindult az általános költségvetési vita a nélkül, hogy a t. kormány és nevezetesen a pénzügymínister ur a költségvetésre vonatkozólag, az igen t. kormánynak méltán várt előterjesztését, méltán várt nézetét a házban kifejtette volna; hogy csak a második napon, midőn az ellenzék részéről a költségvetés iránt támadás intéztetett, fogta fel a kormány a fonalat, a támadás ellenében fejtette ki azt, a mit kifejezni képes volt. Én azt hiszem, hogy normális körülmények köztt a kormány ily eljárást követhet; egy budgettel szemben, mely megnyugtató, normális keretben mozog, a kormány méltán bevárhatja az ellenzéknek erre vonatkozó kifogásait. De egy ily budgettel szemben, mint a jelenlegi, mely oly nagy mérvbeü felkölti az aggodalmakat pénzügyi megállhatósága iránt, méltán elvárhattuk volna, hogy azon kormány, mely ezen aggasztó budgetet előterjeszti, azt kisérje a megnyugtatást legalább szerezni törekvő azon felvilágosítással, melyiyel a kormány ezen művét köteles lett volna a ház előtt plausibilissé tenni. Ennek ellenében látjuk, hogy a kormány és a t. kormánypárt is, tisztán az ellenzéki oldalról oda vetett gondolatokkal foglalkozik; és én ebből levezetem azt, hogy az igen tisztelt kormánynak legalább ezen magatartása nem tesz tanúságot arról, hogy a tisztelt kormánynak helyzetünkre vonatkozólag, megállapított tervű nézetei és czélzatai volnának. Conatatálom ezt pedig azért is, mert éppen a kormánypárt szempontjából azon oldalról, mely a kormánypártot képezi, szemrehányáskép az ország előtt, az ellenzék, legalább az ellenzék mérsékelt árnyalata ellenében hangoztatva lett, hogy az ellenzéki árnyalatok, nem bírnak kellő programmal. Engedelmet kérek, hogy ezt visszautasítsam azzal, a mit bevezetéskép megjelöltem. A tisztelt kormánypárt legkevésbé vau hivatva az ellenzék valamely árnyalatának azt a szemrehányást tenni, üOgy elvi alapokon álló egyöntetű programmja nincs. E részben, ha állana is az, az ellenzék csak a kormánypárt visszatükrozését képezhetné . Én egyébiránt kereken tagadom azt is, hogy az ellenzék köteles volna programmal előállni. Az ellenzéknek hivatása bírálni a kormány eljárását, a kormány concepcióit, S én még tovább megyek, t. ház. Én azt hiszem, hogy az ellenzék részéről néha még az is eléggé indokolt és megérthető törekvés, ha az országot bizonyos kormánytól meg akarja szabadítani. Én azt hiszem, hogy lehetnek viszonyok, a midőn egy ellenzék minden elvi megállapodás nélkül is a hazára nézve üdvös müvet végez akkor is, ha azt a maga tömörülése, a maga fellépése által, egy bizonyos kormánytól megszabadítani tudja; (Helyeslés a baloldalon) és merem állítani, hogy ez országban —- nem szólok többségről, kisebbségről, egyik sem képes erre nézve meggj-őző bizonyítékot előállítani — de meg vagyok róla győződve, hogy e nemzetnek számos polgára van és jelentékeny elemek vannak a hazában, a kik részéről ez a programm: a jelen kormánytól megszabadítani az országot, — eléggé érthető és eléggé hazafias törekvésnek ismertetik el. [Helyeslés a baloldalon). Ezzel kapcsolatosan engedje meg a t. ház, hogy még egy ellenvetésre reflektáljak. Az ellenzék elé vetett programmtalanság vádjával kapcsolatban szokott az mondatni, hogy az elleniek sem birna az ország sorsán segíteni. — Nem hiszem, hogy azon képviselő urak, kik a költségvetési vitában is ezt a vádat emelték, jól meggondolták volna e vád egész horderejét. Mindenekelőtt nagyon kétlem, hogy ezzel magának a kormánynak használnak, mert ha egy országban azon beismerés történik, hogy a bajok olyanok, hogy ezen már voltakép senki sem képes segíteni, — engedelmet kérek: ez oly állapot, a mely annak a kormánynak, a mely azt az állapotot létesíté, nagy dicsőségére bizony nem válik; sőt ha ez az által fokoztatik, hogy a jelen kormánynak lelépte után a chaos áll elő, ugy ez a valóban nem hízelgő nyilatkozatok superlativusa; sőt megjegyzem erre, hogy a ehaossal való fenyegetés tőszomszédja azon politikai iránynak, a melynek egész bölcsesége utoljára abban foglaltatik: „utánunk az özönviz" ; nagyon közel áll a ehaossal való fenyegetés mellett azon hajlam, a dolgokat azon korlátolt szempontból fogni fel, hogy az ország ügyeit és dolgait vigyük el addig, a míg mi leszünk, — utánunk pedig, hogy mi történik, azzal törődjenek mások. Ezzel azt, a mit előzetesen meg kívántam jegyezni, elmondottam és áttérek a határozati javaslat részletes indokolására. (Halljuk!) És itt mindenekelőtt megjegyzem, hogy teljesen érzem,