Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-212
178 212. országos ülés február 28. 1886. felől ugy az ipar és kereskedelemre nézve semmit érve, jö/edelemforrásul sem szolgálhattak volna. Harmadik és negyedik kifogása, hogy miért van az állam ingatlan vagyonának értéke 449 millió s az ingó vagyoné, —• vagyis mint általánosan kifejezve anyagok, termesztmények és szereké — 79 millió forint értékkel szintén, mint vagyon kimutatva. Ezt is, t. ház, nem képzelte a bizottság kifogásolhatónak, mert maga a t. képviselőház egész időszak alatt s még most is ezen czím alatt tünteti ki megfelelő értékben mindkettőt; s ha ott ugy vau felvéve és ugy szerepel s miután természetes, hogy mind azok, nem remélt körülmények köztt, esakugyan elárusíthatok és igy értékesíthetők is lennének, kötelessége volt a bizottságnak azt a megfelelő rovat alatt kitüntetni. Ötödik kifogása, bogy a künnlevő követelések s pl vasut-kamatgaranciák, adóhátralékok stb. miért szerepelnek, mint vagyonunk egy része s éppen 281 millióval? Erre is csak azt jegyzem meg, mert a bizottság arra volt kiküldve, hogy a lefolyt 10 év aiatt s annak végén tényleg levő adatokat terjeszsze a t. ház elé. Ezen adatok pedig a femiti számot tüntetik elő s igy azt be is kellett foglalni, még pedig azon megjegyzéssel, hogy ha éppen mind nem is, de azoknak jó nagy részét csak méltó joggal remélheti a kincstár, hogy befoly. Ezek voltak, t. ház, a melyeket — mondom, nem réméivé, hogy e pillanatban szólalok fel — a legrövidebben megjegyezni kívántam s mielőtt a jelen vitának főtárgyát, képező 1880. évi költségvetés általános tárgyalása bevégeztetnék, határozottá emelni kérem a következő sorokat: „Indítvány. A magyar korona országainak, tiz évi háztartásáról, a zárszámadási bizottság által előterjesztett jelentést, a t. ház vegye tudomásul." Végül a főkérdésre nézve kijelentem, hogy a beterjesztett költségvetést, a kormány iránt érzett bizalmam kifejezése mellett elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Baross Gábor jegyző (olvassa Nagy Gábor indítványát). Csanády Sándor: (Hulljuk!) T. ház! Mielőtt a tárgyalás alatt levő költségvetésre vonatkozó törvén} javaslat feleit elmondanám nézeteimet, nem tehetem, hogy fájdalommal párosult csudálkozásomat ne fejezzem ki a felett, hogy király ő Felsége azok után, mik Tisza Kálmán ur személyére, politikai és ministeri működésére nézve a képviselőházban, az ország különböző vidékein, az irodalom terén történtek és elmondattak, megtűri őt Magyarország ministerelnöki székében. Elnök: Kénytelen vagyok a t képviselő úrhoz már beszéde elején egy figyelmeztetést intézni. Nyolcz napja tart a vita s mindig oly mederben folyt, hogy sohasem volt alkalmam egy képviselőt is rendre utasítani. Figyelmeztetem tehát a képviselő urat, méltóztassék szintén az illedelem és a parlamentaris szokás határain belől maradni. (Helyeslés.) Csanády Sándor: Az igazat, a valóságos isten színe előtt is megmondom. Erős, lesújtó vádak azok, melyek Tisza Kálmán ministerelnök ur ellenében emeltetnek. A politikai hitehagyottságon kezdve, a nemzet ezredéves jogainak, önállóságának, függetlenségének elárusításával, a közerkölcsiség elsülyesztésével, a nemzet tönkrejuttatásával végződnek. Vagy igazak e vádak, vagy nem. Ha igazak, nem méltó Tisza Kálmán, hogy egy perczig is a magyar nemzet kormányzata élén álljon. Ha igaztalanok e vádak, becsületbeli kötelessége bebizonyítani azok alaptalanságát és a rágalmazók megbüntetését. A mi már magát a tárgyalás alatt levő költségvetési törvényjavaslatot illeti, én azt általában még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. Nem fogadom el igenis azért, mert a költségvetés az 1867-ki közösügyes kiegyezkedések terén működő mmisterek által, a nemzet érdekei ellen terjesztetett a képviselőház elé; azon közösügyes kiegyezkedés alapján, mely oka hazánk minden bajának, minden szerencsétlenségének, mely nemzetünket megfosztotta ezredéves önállóságától, függetlenségétől, mely hazánkat osztrák tartománynyá sülyesztette, mely a nemzet egyrészét a szellemi, közerkölcsiségi és anyagi megsemmisülés szélére taszítosta és koldusbotra juttatta. Hogy a szellemi, illetőleg közerkölcsiségi tekintetben, a nemzet egy része mennyire sülyedt, annak bebizonyítására elegendőnek tartom fölemlítenem azon körülményt, miszerint Tisza Kálmán ministerelnök ur, a ki évtizedeken keresztül küzdött nemzetünk önállóságának, függetlenségének visszaszerzéseért; a ki az 1861. évi országgyűlésen a határozati párt egyik tagja, sőt egyik vezére volt s mint ilyen, még arra sem tartotta méltónak az uralkodót, hogy hozzá felirattal járuljon; azon Tisza Kálmán, ki az 1865. évben Magyarország részére önálló hadügyet, pénzűgyet és kereskedelmet követelt, aki az 1867. évben, midőn a Deákpárí megteremtette a nemzetre nézve átkos közösügyeket, a közösügyek elfogadása ellen nyilatkozott, azt a nemzetre nézve károsnak, vészthozónak, sőt átkosnak is mondotta; ki
