Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-212
212. országos ülés február 28. 1880. 179 ,i 1875-ig az általa is átkosnak nevezett közösügyes közjogi alapnak, e haza területéről való száműzése mellett működött: a közösügyek befolyása alatt megtagadva egész életén át követett politikai hitelveit, elfogadta az általa is elkárhoztatott közösügyes alapot, a mint a következés mutatja azért, hogy ezen alapon bejuthasson a ministeri bársonyszékbe. Tehát, t. ház, a közösügyes kiegyezésnek, erkölcsi tekintetben maga Tisza Kálmán ur is áldozata lett. Nem fogadom el a tárgyalás alatt lévő költségvetési törvényjavaslatot továbbá azért, mert e javaslat elfogadásával egy bizonyos összeg bocsáttatnék t a jelenlegi ministerelnök urnák rendelkezésére. En pedig, miután iránta bizalommal uem viseltetem, a nemzet vagyonainak kezelését rá nem bizom, mert nem tartom méltónak őt arra, hogy e törvényjavaslat elfogadása következtében, a nemzet vére és vagyona felett intézkedési jog az ő kezeibe tétessék. Nem viseltetem pedig bizalommal, mert hisz indokolnom kell, hogy mért nem viseltetem bizalommal a ministerelnök irányáhan, mert ó' politikai hitehagyott, mert ő a mai napig egyetlen egy, a nemzet szine előtt tett igéretét sem váltotta be, sőt azokkal, t. ház, tökéletesen ellentétes iráiiyban haladt. Emlékezzünk vissza, mikor a ministerelnöki széket elfoglalta Tisza Kálmán, hogy a politikai hithagyottság elkövetett erkölcstelen bűntényét némileg helyrehozza. [Derültség.) Elnök: Kénytelen vagyok a í. képviselő urat másodszor figyelmeztetni, illetőleg rendre utasítani, avval a hozzáadással, hogy ha a képviselő ur még tovább fog ily kifejezéssel élni, kénytelen leszek a szót tőle megvonni. Csanády Sándor: Akkor leülök. (Derültség) Azt az ígéretet tette itt a képviselőházban a nemzet szine előtt, hogy ő csakis azért fogadta el az általa is kárhoztatott közösügyes közjogi alapon a ministerelnökséget, hogy az állam bevételei és kiadásai köztt az egyensúlyt helyreállítsa, ha emlékezetem nem csal, ezek voltak a ministerelnök szavai; azonban, t. ház, mint a szomorú tapasztalat bizonyítja, e téren sem váltotta be a nemzetnek adott igéretét, sőt ellenkezőleg a deficitek számát szaporította, daczára annak, hogy évenkint magasabbra emelte az adókat, daczára annak, hogy újabb adónemeket hozott be; daczára annak, hogy az egymást felváltó közösügyes alapon működő kormányok, a lefolyt 13 szerencsétlen év alatt 710 milliót frt adósságot csináltak a nemzet rovására, melyből a Tisza Kálmán pusztító kormányzatára körülbelül 500 millió frt esik. (Derültség.) De kérdem én a í. házat, kérdem magukat a kormánypárti képviselő urakat, lehet-e bizalommal viseltetni a ministerelnök úr iránt, a ki elárusította hazánk ezredéves önállóságát, függetlenségét; ki öt évi működése alatt alig tett egyebet, mint szaporította folyton az államadósságot, magasabbra emelte a már úgyis elviseíhetlenné vált adókat, csorbította folytonosan egyesek és a nemzet jogát, a ki Ausztria, Bécs érdekében elárusította a nemzetnek önálló vámterület létrehozatalára, önálló magyar jegy-bank felállítására való jogát, a ki Ausztria, Bécs érdekében Bosznia és Herczegovina elfoglalása által, körülbelül 100 milliónyi teherrel sújtotta a nemzetet (Igaz! ügy van! a szélső haloldalon) s juttatta véráldozatul polgártársait. En részemről t. ház, a ministerelnök ur irányában bizalommal nem viseltetem, (Általános derültség!) sőt kimondom egész őszinteséggel, miszerint az ő ministerségét átokcsapásnak tekintem hazámra nézve; tát ingó nyílt seb a nemzet testén Tisza Kálmán ministerelnöksége, mely szerintem gyógyíthatatlan. Feladatunk tehát a gyógyíthatlan sebet kimetszeni, nehogy az egész nemzettest elfekélyesedjék. Nem fogadom el a költségvetést. (Eelyes'és a szélső baloldalon.) Bánffy Béla gr.: T. ház! Azon határozati javaslat következtében, melyet gr. Apponyi Albert t. képviselő ur beadni méltóztatott, másodrendű kérdéssé vált az, hogy a budget-et, a mint az beadva van, általánosságba! elfogadjuk-e a részletes tárgyalás alapjául, mert ezt ő maga is teszi ; mert azt ő is elfogadja és igy e házban a többség ennek részére egészen biztosítva van. A kérdés fősúlypontja most tehát előttem nem az, hogy magának a budgetnek bírálatába bocsátkozzam ; tették ezt nálam külömbek, támadták ezt nálam szakavatottabbak és védték azt olyanok. A kérdés fő súlya az, hogy vájjon ezen kormánynak adjuk-e a rendelkezést a megszavazott budget felett, vagy pedig ezen kormánynak a parlament bizalmatlanságot szavazva, ugyanazon budget feletti rendelkezéssel másokat bízzunk meg? És itt, midőn én azok közé tartozom, kik a pénzügyi bizottság költségvetési javaslatát általánosságba a a részletes tárgyalás alapjául elfogadom — helyesen vélek cselekedni s daczára azon éles kritikáknak melyek a túloldalról történtek — jobb kezekre a haza kormányzatát jelenleg nem bizhatjuk. És engedjen meg nekem Széli K. mélyen tisztelt képviselőtársam és barátom, ha kitűnő tehetsége egész erejével elmondott beszédjére, én a gyengébb, pár szóval reflectálok. Midőn beszédjét végezte, azt mondotta : Numancziában nemcsak azt büntették meg, ki a határkövekre hamis jelt tett, hanem azt is, ki helyéből kimozdította azt. T. ház, ezen törvény hiányos volt, azt is meg kell vala büntetni, j a ki képes és alkalma van azt visszahelyezni, I de ezt tenni nem akarja. Éles kritikája által 23*
