Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-212

212. országos fllés febmár 28. 1880. 177 9 millió írttal romlott az 1880. év mérlege 1877-hez képest. Ez t. ház! az igazságos, elfogulatlan és egyenlő alapokra fektetett számítás eredménye, igy kellett volna, ha méltányos akart volna lenni, számítani a t. pénzügyministernek, de a t. pénzügyminister ur, a pillanatnyi siker kedvéért ki találta feledni számításából ezen igen lényeges 12 millió frtnyi bevételt, mely 1877-ben nem létezett. {Zaj.) De, t. ház, mint már előadásom elején is mondtam, mindenkor kellő tisztelettel szoktam viseltetni a t. ház türelme s figyelme iránt: nem fogom tehát folytatni megjegyzéseimet. {Halljuk !) Én azt látom, hogy a mi pénzügyi helyzetünk igen súlyos, igen komoly és aggasztó. Az államháztartás rendezésére irányuló óriási erőfeszítéseink a követett külpolitika folytán és a kiegyezésnek, nézetem szerint, nem egészemhelyes közgazdasági alapokon való megoldása folytán, eredményre nem vezettek. Pénzügyi helyzetünk súlyát növeli azon körülmény, hogy az állam közgazdasági viszonyai hanyatlásnak indultak; pangást, hanyatlást, tespedést, visszaesést tapasztalunk a közgazdasági élet majd minden ágában és nincsen megadva a mód, nincsenek megadva az eszközök, melyekkel ezen közgazdasági hanyatlást gyökeresen orvosolni is képesek lennénk. Egy évről évre, legalább is az évenkint, a hiány fedezése czéljából felveendő kölesönök kamatterhével növekedő deficittel állunk szemben, a mely deficit elenyésztetése iránt egyáltalában semmi biztos támponttal, semmi biztos kilátással nem birunk. Uj adók megszavazása és kivetésével a bajon nem segíthetünk, mert az eddigi adók is már megtámadják az adózok adóképességét és_ ha megszavazunk is új adókat, azok eredménye csak az, hogy növeljük az állam bevételét e czímen, de növeljük a hátralékokat is a másik czímeu. Az ország annak, a mit adó fejében beszolgáltatni képes, meggyőződésem szerint elértej már netovábbját: ezentúl az adómegszavazások csak a papíron segítnek, tényleg nem fognak segíteni pénzügyeinken. Ez lévén meggyőződésem a pénzügyi helyzetről, én nem tehetek egyebet, minthogy ismételjem a pénzügyi bizottság tavalyi jelentésében foglaltakat, hogy igenis erélyes, határozott rendszabályokra van szükség az államélet minden ágában, hogy pénzügyeinknek és közgazdaságunknak jobb fordulatot adjunk; szükség van | erélyes és határozott rendszabályokra a pénz- j ügyi kormányzat, közgazdasági viszonyaink és a közigazgatás terén egyaránt. \ Minthogy pedig én ezen erélyes és határo- j zott rendszabályokat a tapasztaltak után a jelen- i KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. X. KÖTET légi kormánytól egy irányban sem várom és nem remélem, elfogadom t. képviselőtársam gr. Apponyi Albert határozati javadatát. {Élénk helyeslés a halóidalon) Nagy Gábor; T. képviselőház! Mint a zárszámadási bizottság előadója vagyok bátor azon jelentésre vonatkozólag, melyet az 1868— 1877-ig terjedő 10 évi államháztartás eredményeiről beterjeszteni szerencsés voltam, a t. háznak ez alkalommal határozatát kérni ki. tr Őszintén megvallva legkevésbé sem voltam készülve, hogy e pillanatban kell fel szólalnom s igy csak legrövidebben, egyedül a Lichtenstein képviselő ur által tett kifogásokra leszek bátor pár megjegyzést tenni. A képviselő ur 5 pontban tesz kifogást s az egészen az látszik végig húzódni, mintha ezen kimutatás leginkább hitelezőink megnyugtatására állíttatott volna össze. A zárszámadási bizottság nem ezen nézetben volt, hanem államháztartásunk eredményeit azon tételekkel összegezte és csoportosította, a milyen tételekkel azok annak idejében esetről esetre, a K képviselőház által elfogadtattak és legkevésbé sem érezte magát arra hivatottnak, hogy akár a bevételi, akár a kiadási tételek egyike, vagy másika felett helyeslő, vagy helytelenítő határozatot hozzon javaslatba. Lichtenstein ' képviselő ur különösen a vagyon-álladékra vonatkozólag tett kifogásokat s nem helyesli először is, hogy miért vétetett fel vagy on-lel tárunkba azon 32 millió frt vagyonérték, mely a közösügyi költségekből szereztetett. Hát t. képviselőház ezen vagyon, laktanyákból, kórházakból, fegyverzeti s más felszerelési — de nem élelmezésre vonatkozó — olyan ingó és ingatlan tárgyakból áll, a melyek ma is léteznek és határozottan érceket képviselnek. Hogy az eredeti kimutatásokba az állami számvevőszék által, azon okból, mert ő azoknak beszerzését és felhasználását közvetlenül nem ellenőrizheti, máskép csoportosíttatott, még talán érthető, de miután a t. képviselőház a delegatió által azt teheti, igen természetesnek mutatkozott, tulajdonjogunknak kifejezéseképen, világosan kijelölni azon értéket, a mely a quota arányában abból minket illet. Második kifogása a képviselő urnák az, hogy miért vétettek a kőutak, fiumei kikötő és Dunapart és ehhez hasonló, pl. hídépítések 28 millió forint értékkel szintén fel a vagyon leltárba, Ha mindenekelőtt kijelentve, hogy a fenntartási költségek nincsenek bevéve, a bizottság igen is vagyonérték nevekedésnek tekintette nemcsak az új hidak stb. építését, hanem nevezetesen a kikötőkét is, a melyek a forgalmat nevelve, sokkal értékesebbé tették azon parti helyeket, mintha elő.obi állapotba hagyva, egy23