Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-212
212. országos ülés február 28. 1880. 173 azt tudom, hogy nálunk, garasos gazdáknál tudva van, hogy vannak szükséges és elkerülhetetlenül szükséges kiadások. Szerintem zilált viszonyaink köztt, csak az elkerülhetetlen szükségesekre lehet kiterjeszkedni és igy én a szükségeseket törlendőknek tartom. Ez egyszerű megjegyzésem után a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobbfelHl.) Szende Béla honvédelmi minister: T. ház! Nem szándékozom a jelen költségvetés felett folyó általános vitában részt venni, hanem röviden csak egy pár észrevételt kívánok tenni azokra, a miket Degré Alajos képviselő ur tegnap fölhozott. (Bulijuk! Halljuk!) 0 előadását két részre osztotta. Az egyik a honvédség szervezetére vonatkozik. Én azt hiszem, t. ház, hogy nem most van idején ezekre reflectálni, hanem a honvédelmi minister tárczája költségvetésének megvitatásakor jön meg erre az alkalom s reménylem. hogy akkor be fogom bizonyíthatni, (Halljuk! Halljuk!) hogy a t. képviselő ur talán nem elég figyelmet fordított a honvédség szervezetére és hogy nem ismeri azt minden részletében. A t. képviselő felhozott dolgokat, a melyek állanak ugyan, de a melyek egészen más szempontból tekinthetők és tekintendők is, mint a minőből a í. képviselő ur nézi. Én azonban ezekre most nem reflectálok, hanem fenn tartom magamnak, hogy tárczám tárgyalásánál terjeszkedjem rájuk, a mikor válaszolni fogok azon egyenes felszólításra is, a melyet ő hozzám intézett. Beszédének második része azonban személyes (Halljuk! Halljuk!) és ha tegnap beszédének elején itt lettéin volna, erre rögtön megtettem volna észrevételemet, mert nem tartom sem a méltányossággal, sem az igazsággal összeférőnek, e tekintetben a t. házat egy perczig is kétségben hagyni. (Halljuk!) Azt mondotta a t. képviselő ur, hogy «• honvédség élén álló adlatus a régi honvédeknek és általában a magyaroknak nem barátja. Hivatkozik e részben nem tudom minő időre. (Felkiáltások a szélső haloldalon: Zsandár!) En személyes tapasztalásomról szólva, csak azon időkre hivatkozhatom, a mióta működését ismerem. Ebből következtetve pedig meggyőződésem az, hogy ő akkor is, mint katona, nem tett egyebet, mint teljesítette szoros katonai kötelességét. (Helyeslés a jobboldalon. Fölkiáltások a szélső balon: Zsandár !) Működését ismerem a honvédség fennállása óta és hivatkozva azokra, a kik működését a Királyhágón túl figyelemmel kisérhették és hivatkozva magára az alatta állott kerületekre, mondhatom, hogy minden tekintetben, ideszámítva a magyar szellemet is, az általa vezényleti honvédségi hatodik kerület kitűnő volt. (ügy van! jobbfelöl.) Ez pedig, ha tekintetbe veszem a szervezés első nehézségeit, mindenesetre oly működés, a mely nem gáncsolásra, nem olyan, minőket Degré képviselő úrtól hallottunk, hanem dicséretre érdemes. (Helyeslés jobb/elöl.) Felhozta a t. képviselő ur, hogy a kiről itt szó van, a régi honvédeknek ellensége és derűre - borura nyugdíjazza őket, mit tanúsít ezeknek nagy jegyzéke, a melyet ő megilletődéssel látott. T. ház! O mint adlatus, a ki nem áll a honvédség élén, hanem a főparancsnok adlatasa, nincsen hivatva bárkit is nyugdíjazni, mert erről a törvény rendelkezik és nem az egyesek önkénye. Ez irányban nem rokonszenv, vagy ellenszenv határoz, hanem a törvény értelmében a ministerium kebelében összeállítandó felülvizsgálati bizottság, a mely az illetőre a képességet, vagy képtelenséget kimondja. Tehát bármennyi van nyugdíjazva, ez nem az ő érdeme, vagy az ő hibája. Nem itt rejlik az ok. Magam is sajnálattal látom azt a névsort és rólam csak nem teszi fel a t. képviselő ur sem, hogy én a régi honvédeknek nem vagyok barátja, hogy én gyűlölöm őket; mondom, magam is szomorúsággal látom azt a nagy jegyzéket; de nem ott rejlik az ok, a hol a képviselő ur keresi, hanem ott, hogy a jelenlegi honvédeknek első honvédsége óta 32 év múlt el. Nincs mit tagadni, t. ház, kivénülünk s egy pár év múlva azt fogjuk tapasztalni, hogy a régiek közül már alig van valaki soraink köztt, mert már nem képesek kiállni azon testi fáradalmakat, nem képesek teljesíteni a szolgálatot ugy, mint azok, kik talán abban a korban születtek, midőn amazok szolgálatukat kezdték. Ez a baj s ezt a bajt nem most hozom fel először, hanem volt már alkalmam a pénzügyi bizottságban is nyilvánítani, hoerv ez az állapot bizonv be fog következni s ez a névsor még egy darabig fog szaporodni mindaddig, ini<í ki nem vénül valamennyi még e sorrendből is. Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy az államtitkár ur a felsőházban nevetségessé tette a magyar vezényszót. Nem tudom, hogy ez mikor történt s ám h ár nem szoktam hivatkozni az egyik házban a másik házban történtekre, de mivel szóba hozatott, annyit kell mondanom, hogy. ha jól emlékszem, ez a felsőházban az elszállásolási törvényjavaslat körül folyt tárgyalásokra vonatkozik. Akkor azonban nem erről volt szó és az államtitkár ur ott tett nyilatkozata nem ide vágott. Akkor arról volt szó, hogy lehetne talán a hadsereget kétfelé osztani s talán a közös hadseregbe is dualisticus formákat behozni. Erre mondta ő azt, a mi tökéletesen áll is, hogy a jelenlegi viszonyok közit már csak a magyar tiszteknek csekély létszáma miatt, rögtön a dualisticus nyelvkérdést is ott azonnal megvalósítani, lehetetlenség, mert a tiszteknek csak igen csekély része tud magyarul.
