Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-212

172 212. országos ülés február 28. IS80. Antal Gyula jegyző: Jelentem a t. ház­nak, hogy az interpellatiós könyvben a követ­kező bejegyzések foglaltatnak : Bakay Nándor, a Szeged város újjáépítésére vonatkozó törvény­javaslat érdemében, a ministerelnökköz; ugyan­csak Bakay Nándor, a Szegedváros építési tervé­nek felülvizsgálása tárgyában, a ministerelnök úrhoz; ugyancsak Bakay Nándor, a szegedi és tiszaszabályozási kölcsön tárgyában, a pénzügy­ministerhez. Elnök : A képviselő ur az interpellatiókat a mai ülés végén a rendes időben meg fogja tehetni. Antal Gyula jegyző: Az indítványkönyv­ben a következő bejegyzés foglaltatik: Majoros István indítványa, hogy a len- és kender-terme­lés ügyében a kereskedelmi minister utasittaseék törvényiavas lat beadására. Elnök: Az indítványtevő képviselő ur, ha a t. báz beleegyezni méltóztatik, az általános vita befejeztet követő napon fogja indokolni indítványát. [Helyeslés.) Következik a napirend: a tegnap félbe­szakadt tárgyalás folytatása. B. Jeszenszky Sándor: T. ház! A teg­napi és tegnapelőtti napokon mondott nagy sza­bású szónoklatok után, gyengeségem tudatában nem gondolhatok arra, hogy a babérért küzdők­kel lépjek sorompóba, meggyőződve levén arról, hogy csakis teljes egyszerűségemet bizonyítha­tom. Ha mégis felszólalni kénytelen vagyok, ezt nem saját akaratom, de a kényszerűség követ­keztében teszem. [Halljuk! Halljuk!) Egyik igen t. barátom és képviselőtársam, Széli Kálmán, általam igen tisztelt képviselő ur nagy szabású szónoklatának befejeztével, ezen szavakkal for­dult hozzánk: ,,Ezek után most már lehetetlen, hogy bizalommal viseltessünk a kormány iránt." Lehetetlen, hogy ezen nyilatkozatra én is pár szóval ne reflectáljak, nehogy szédelgőnek tar­tassam e padokon, a hol helyet foglalok. (Hall­juk!) Éppen azért tisztelettel kérem a ház türel­mét, hogy igénytelen szavammal igen rövid időre figyelmét igénybe veszem. (Halljuk!') Én nem választatásom óta vagyok párton­kívüli, hanem már 1865-ben, midőn a párt-élet a testvéri háborút felkeltette, akkor már elhatá­roztam magamat, hogy én ezen barezban részt nem veszek soha, hanem egyszerű meggyőző­désemből eredő szavamat hangoztatom egyéni álláspontom megjelölésére; de én ugy hiszem, hogy a képviselő ur, a ki minket megszólított, nem egy véleményt táplált a Széli Kálmán kép­viselő ur által mondottakra nézve. Én nem lelke­sülhetek e nagyszerű nyilatkozat fölött, mert megvallom, nem akarok Ítéletet mondani fölötte, a mire hivatva nem is lehetek gyengeségem miatt, de subtilis érzéssel én ast helyeselni nem tudom, hogy mint minister, előbbi testvéreit akkor, midőn az ellenzéki padokon mások is elegen találtattak, éppen ő támadja meg, azok irányában éppen ő mondja ki a bizalmatlansági nyilatkoza­tot. (Derültség a baloldalon.) Különben is igen röviden akarok némely nézetére nyilatkozni, a mennyiben, mint értesülve vagyok, most már ő is hajlandó lenne a pénzügyministerséget ismét elvállalni. (Általános élénk derültség.) Bocsánatot, kérek, én igy hallottam. (Nagy derültség.) Nem tehetek róla, solum relata refero. (Tartós de­rültség.) E tekintetben pedig ismét kétszeresen nem helyeselhetném a t. képviselő ur eljárását, mert ha akkor ok volt a boszniai ügy arra, hogy kilépjen a ministeriumból, ma már, mikor ez bennfoglaltatik, hogy akkor miképen lehessen belépni, azt én megvallom, szerénységem mellett felfogni képes nem vagyok. (Élénk derültség a haloldalon. Széli Kálmán közbeszól! En sem!) A mi a bizalmatlansági nyilatkozatot illeti, én nem pártszemüvegen nézem a dolgokat. En 67-től egészen máig azt tapasztaltam, hogy egyik ministerium a másik után haladva, mindig alább és alább szállt, inig végre a mostaui ministerium talán a legalantabb áll. (Elénk derültség a balon.) En tehát itt nem az egyénekben látom a hibát, hanem az intézményekben s e tekintetben Irányi t. képviselőtársamnak tökéletesen igazat adok ; (Élénk helyeslés és derültség a szélső balon) és a szélső baloldallal csak annyiban nem egyezem meg, (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon), hogy a fennálló viszonyokat mostanában megdöni­hetőknek nem tartom s bevárandónak r hiszem azon időt, midőn az egyezség letelik. És mint­hogy azon meggyőződésben vagyok, hogy ha más kormányt ültetnék is a jelenlegi helyébe, másként nem lehetne, mint ez, azért én bizal­matlanságot a kormánynak nem szavazok. (He­lyeslés jobbfelül, derültség a balon) Hanem azt óhajtom, hogy ha a mi szomorú házassági szer­ződésünk alatt, a Lajtántúli feleség túlköveteíé­seinek mindenben engedni kénytelen is, (Élénk derültség a baloldalon) mint papucsuralom alatt állók, legalább abban, a mi kizárólag minket illet, legyünk kizárólag és határozottan magyarok; hogy igy azt, a mit engedékenységünk által elveszítettünk, a magyar államnak magyarrá tétele által kárpótoljuk; hogy mikor megjön az idő, midőn ezen szomorú viszonyon segíteni lehet, akkor legalább megerősödve és megcsontosodva és talán valahára egyetértve, nem ilyen zilált állapotban, mint most vagyunk, segíthessünk bajainkon. Ezek yoltak azok, miket mondani bátor vol­tam. A költségvetésre pedig, mint olyan ember. a ki csak garassal tudok bánni és szoktam ez I ideig, milliók tömkelegébe nem keveredem, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom