Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-211

1 g2 211

« országos ülés február 27. 1880. százalékát teszi. De hogy ezen javulás bekövetkezzék, mindezen kormányok nemcsak szigorúan tartózkodtak minden bonyodalomtól, hadi vállalattól, hanem gondosan ápolták a nemzeti tevékenységet és igyekeztek fejleszteni annak eszközeit. És mit tettünk mi, vagyis mit tettek önök, uraim? Egy, a nemzet érdekeivel ellenkező könnyelmű hadi vállalatba bocsátkoztak, mely máris száz milliókat nyelt el és ezentúl is évenkint milliókkal fogja terhelni költségvetésünket, azonkívül pedig a nemzeti munka éi államjövedelem két igen fontos tényezője, az önálló bank és önálló vámterülettől fosztották meg az országot. És most a nélkül, mondom, hogy a kibontakozásra csak némi reményt nyújtanának is, újabb áldozatok végett fordulnak az országhoz. Mi jogon teszik ezt, kérdezem uraim, mi jogczímnél fogva kivánják, hogy továbbra is az önök kezében maradjon az állami ügyek vezetése ? {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A király és a többség bizalmánál fogva ? {Halljuk!) De vájjon —• és ez minden sértési szándék nélkül legyen mondva —- vájjon az országgyűlési többség valódi többsége-e a nemzetnek, merik-e, kezöket szívökre téve, azt állítani, hogy a nemzet többsége helyesli a kormány politikáját és bizalommal viseltetik iránta ? {Helyeslés a szélső balról.) De azt kérdezik viszont önök a túlsó oldalról, vájjon létezik-e párt e teremben, mely jobban, könnyebben, biztosabban rendezhetné az ország pénzügyeit, mint a jelenlegi ministerium, akár a szélsőbal legyen az, akár pedig az egj esült ellenzék, vagy pedig a pártonkívüli képviselők? Nem tagadom, t. ház, hogy a mi évekkel ezelőtt aránylag könnyű volt, az ma már nehéz feladattá vált. A vérétől, erejétől megfosztott testbe új vért, fris erőt csepegtetni nem kis mesterség. Mindazáltal nézetem szerint nem lehetetlen. Csakhogy ebez nem elég már a megtakarítás, nem elég itt-ott egy kis adó-emelés, vagy pedig némely közgazdasági beruházás, éhez a közjogi alapnak megváltoztatása szükséges. {Zajos helyeslés a szélső balról.) Hiába igyekeznek önök — nem tagadom jó szándékukat — hiában igyekeznek önök ott a túlsó oldalon s hiában igyekeznének önök itt ezen padokon {az egyesült ellenzékre mutatva) a mostani közjogi alapon a nemzet anyagi bajait orvosolni; erőlködésük, megengedem, némi enyhülést fogna ugyan előteremteni, megengedem, hogy a válság bizonyos időre elhalasztatnék, de gyökeres javulást előidézni nem lesznek képesek. Ezt csak a függetlenség, a nemzet teljes önrendelkezési jogának visszaszerzése és ezzel együtt a kínálkozó segélyforrások megnyitása által érthetjük el. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Sokszor volt alkalmunk, úgy nekem, mint t. elvtársaimnak ezen meggyőződésünket nyil- j vánítani; számokkal, kétségtelen számokkal mutatni ki azt is, hogy a persona! unió alapján államháztartásunkat takarékosabban rendezhetnők be, a deficitet hamarább enyésztethetnők el a nélkül, hogy e miatt akár Magyarország, akár pedig, ha úgy tetszik a kettős monarchia védképessége legkevésbbé veszélyeztetnék. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Ugyanazért annak ismételt bizonyításába ezúttal nem bocsátkozom. De nem tehetem, hogy legalább egy ellenvetésre ne felelj ek, arra, a melyet minduntalan tesznek a mi programmunk ellen, s a melyet Kautz képviselőtársam is jónak látta mai beszédében felemlíteni. (Halljuk!) Azt mondják, hogy a mi programmunk békés úton nem valósítható; sem a király — mondják — sem Ausztria annak valósításába nem egyeznék bele. Hallgatva arról, t. ház, hogy ezen vallomás, hogy ezen akadály, ha valóban létezik, legkétségtelenebb bizonyítéka az 1867-ki kiegyezés tökéletlenségének. (Ugy van! a szélső bal/elől) a mennyiben a nemzet akaratának teljesülését a nemzet romlásának árán is akadályoztatná, (Igaz! Ugy vau! a szélső baloldalon) megengedem, hogy a mostani közjogi viszony megváltoztatását nem igen szívesen vennék oda fenn Bécsben. De kérdem önöktől uraim, szívesen hajoltak-e 1867-ben csak azon engedményekre is, melyeket önöknek akkor sikerült kieszközölniök ; nem keserű tapasztalás egyfelől, nemismételt követelés, szívós kitartás, — vajha szívósabb lett volna, — kellett másfelől ahoz, hogy csak annyi jogokat is visszanyerjenek? és nem tehető-e tehát fel, hogy ha a régi követelés, a régi összetartás, a régi, de erősebb szívósság megújul, akkor fellépésünket új siker fogja koronázni ? A ki, előre lemondva a győzelem lehetőségéről, a küzdelmet még csak meg sem kisérti, az természetesen nem is győzhet. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Mi tehát igenis mutattunk módot a kibontakozásra, mi állítjuk, hogy a personál-unio alapján Magyarország pénzügyeit rendezni, a deficitet megszüntetni lehet. (Igaz! Ugy van! Élénk tetszess a szélső baloldalon) A mi az egyesült ellenzéket és az azzal kezetfogó párton kivüli képviselőket illeti, én figyelemmel hallgattom beszédeiket, de megvallom t. ház, hogy szoros, és megengedem igazságos bírálaton kivül azokban egyetlenegy igazi, mentő eszmét nem voltam képes felfedezni. Ok közgazdasági reformot ajánlanak azonképen, mint a kormány, ők megtakarításokra utalnak és béketűrésre intik a nemzetet. Már meg volt mondva és talán felesleges is ismételnem, hogy azon közgazdasági befektetések eleinte mindenesetre szaporítanák az ország terhét, és hogy azok csak évek és évek multán