Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-211

211. országos ülés február 27. 1880. 163 adnának jövedelmet. De hát azt hiszik-e önök t. képviselőtársaim, hogy még évtizedeken keresztül hordhatja a nép a súlyos terheket, melyek alatt már is görnyedez; avagy nem félnek-e attól, hogy mielőtt azon fa, melyet elültetnek, gyümölcsöket teremne, a nép terhei alatt összeroskad ? Egy másik képviselőtársunk Grünwald Béla ur a közigazgatás reformjától vár üdvöt. [Halljuk! Halljuk!) Én teljesen méltánylom a nemes szándékot, melv a szónokot vezérelte, de nézetem szerint esalódott az eszközökben, melyeket nemes szándékának kivitelére ajánl. 0 a hivatalnokok kinevezését, ő a közigazgatásnak a megyékben is államivá tételét ajánlja, mint oly eszközt, mely a nemzet bajainak legnagyobb részét el fogná enyésztetek 0 a közigazgatásnak államivá tételétől a többi között nem csak azt várja, hogy a közigazgatás maga javulni fog, hanem hogy a magyar nemzetiség megerősödik. Úgyde, mellőzve azt, (Halljuk!) vájjon jogos, vájjon helyes lenne-e, ily hatalmi eszközökkel terjeszteni a magyarságot, azt kérdem a képviselő úrtól, nem gondolja-e, hogy ugyanazon czélokat a mostani intézmények reformja után is el lehessen érni; nem gondolja-e, hogy ha a hivatalnokoktól qaalificatiót kívánunk, ha nagyobb elienőrzést hozunk be, ha a felelősséget valósággá teszszük, hogy ha —- és ezt mindenesetre a műnek megkoronázása gyanánt kívánom, — hogy ha közigazgatási bíróságot behozzuk, hogy — mondom — ugyanazon czélokat elérhetjék a nélkül, hogy a nemzet előtt még ma is kedves municipális rendszert végképen eltöröljük. Én magam is azon iskolához tartoztam fiatal koromban, a melyhez t. képviselő ur tartozik. ÉH is a központosítási rendszer híve voltam. B. Eötvös József és Szalay László tanai mélyen hatottak reám, különösen az akkori megyékben divó visszaélések miatt, a melyektől elundorodtam, egy néhány nemes család korlátlan uralkodása és a birtoktalan nemesség rakonczátlankodása miatt. De engem Francziaország példája, a melyet ott a helyszínén sok esztendőn át szemléltem, kijózanított. (Halljuk!) Én ott azt láttam, hogy a központosítás kétségen kivül használ a közrendnek, de a szabadságra nem üdvös. Én azt láttam, hogy a központosítás megöli a spontaneitást, az önkénytességet, hogy ahhoz szoktatja a népet, hogy mindent a kormánytól várjon, és ez által — és ezt ne feledjék el a conservativ urak — ez által a forradalmi hajlamot növeli. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) De ha Francziaországban a központosítási rendszer mellett, ha nem is a szabadság, de rend uralkodik, ha becsületes ott az administratió, ugyan kérdem a t. képviselő úrtól, vájjon ugy áll-e a dolog Oroszországban is, a hol szintén központosítás van. Vájjon nem a legnagyobb corruptiónak tanyája-e és vájjon nem azt bizonyítja-e ez, hogy a hiba, ha van, ha találtatik egyik-másik irányban, nem annyira magában a rendszerben, mint inkább az emberekben keresendő. (Élénk helyeslés a szélső balon.) A franczia tisztviselő legnagyobb részt becsületes, megvesztegethetlen ember. Francziaországban a politikai morál magas fokon, míg ugyanaz Oroszországban még alacsony színvonalon áll. De hát ha talán nem akarja a t. képviselő ur Anglia példáját elfogadni, a mennyibeu Angliának megyei közigazgatása tulajdonkép kinevezett és nem választott tisztviselők által vitetik, — ámbár megjegyzem, hogy az angol önkormányzat nem annyira a megyei, mint inkább a községi rendszeren nyugszik, a mely pedig választott tisztviselőknek kezében van —• ha mondom, nem akarja Anglia példáját szemügyre venni; s ha nem akarja az éjszakamerikai egyesült államok közigazgatását tekinteni, mely különösen az utóbbi időkben fájdalom, a depravatiónak igen számos jeleit mutatja, nemcsak a szorosabb értelemben vett közigazgatásnál, hanem a törvénykezésnél, sőt a törvényhozás termeiben is; ha mondom, nem akarja, sem az egyik, sem a másik példát elfogadni, ott van a svájczi köztársaság. Van-e, lehet-e a t. képviselő urnák kifogása Svájcz közigazgatási rendszere, ezen rendszer működése ellen? Tudtommal Svájcznak közigazgatása, mely pedig az önkormányzaton nyugszik, minden bírálatot kiáll. Ez tehát azt mutatja, hogy nem annyira a rendszer, mint inkább az emberek reformálandók, az emberek tökéletesítendők, az átalános erkölcsi színvonal emelendő. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház ! Ha súlyos és aggasztó is a pénzügyi helyzet, nem kevésbé súlyos és aggasztó az erkölcsi sülyedés. melyet úgy a köz- mint a magánéletben tapasztalunk. Amannak, a pénzügyi helyzetnek megjavítása a kormány és a törvényhozás ernyedetlen erélyét követeli; az erkölcsök tisztaságának helyreállítása minden becsületes hazafinak kötelessége. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Erkölcsös népek, ha szegények is, idővel meggazdagodhatnak; a romlott erkölcsüek, ha gazdagok voltak is, elpusztulnak. Az erkölcsös nép, ha elveszítette is valamely szerencsétlenség által szabadságát, azt ismét visszaszerezheti; az erkölcstelen azt is, melyet bír, elveszíti. A baj egyébiránt, Istennek hála, még orvosolható. Ne várjunk addig, mig késő talál lenni. De hogy a gyógyításhoz sikeresen foghassunk, a kórnak természetét és kiterjedését ismernünk kell. Lesznek uraim, kik hibáztatni fognak, {Halljuk! Halljuk!) hogy itt, a magyar törvényhozás 21*