Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.
Ülésnapok - 1878-211
21Í. országos ülés február 27.1830. 159 lasztott képviselőjének,választóihoz,köztük hozzám is intézett néhány szavát, melyeket akkor föl- ] jegyeztem magamnak s félre tettem jegyzéktáramba, nem gondolván arra, hogy valaha épen Széli Kálmán irányában fogom felhasználni. (Halljuk! Halljuk!) Épen nem állítom, hogy minden szó a maga merevségében Széli Kálmán mai eljárására illenék, s ő meg fog nekem bocsátani, ha én most ismétlem, a miket Deák Ferencz amaz alkalommal mondott, s a miknek minden parlamentben gyéinántb erükkel kellene felírva lenniök. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis Deák igy szólott: „Legyünk állhatatosak és kitartók. Tegye meg mindenki a maga helyén, mindent, a mit tehet a hazának, minden melléktekintet, érdek vagy hiúság, nyilt vagy alattomos gyűlölködés nélkül." Mindenelőtt a haza! (Élénk tetszés a jobboldalon.) Ismétlem, nem szorul szóra illenek reá, de talán mégis alkalomszerű volt az idézet. [(Tetszés a jobboldalon.) S engedje meg a t. képviselő ur, kinek nálamnál őszintébb s önzetlenebb tisztelője kevés van, általában is megjegyeznem, hogy a mily nagy műgonddal és ügyességgel volt beszédének bíráló és elemző része kidolgozva: kívánatos volt volna, hogy ugyanilyen legyen annak positiv és constructiv része is, az a rész, a hol az orvoslás módjairól és eszközeiről emlékezik meg; mert az, a mit elsorol, lényegben attól, a mit a kormány és a pénzügjd bizottság mond és formuláz, nem tér el, sőt egynél több fontos kérdést (például a valuta-rendezés, az általános adóreform, a nemzeti produktió miként fokozására vonatkozót) nem is érint. A mi államháztartásunk rendezésének módját és eszközeit illeti, erről részletesen beszélni nem az én feladatom. Általánossábgan azt jegyzem meg, hogy azokon kivül, a mik a pénzügyi bizottságnak (melynek egyik igénytelen tagja vagyok) „jelentésében" elmondattak, s melyektől Széli Kálmán t. képviselőtársunk e részbeni enunciatiói sem térnek el lényegileg; azokon kivül továbbá, a melyekre jelen felszólalásomban implicite és indirekté utaltam: még a következők lennének kiemelhetők. Szükséges először is, mielőbbi és gyökeres reformja hiányos, rendszertelen és czéljainak meg nem felelő (direct, úgy mint indirect) adórendszerünknek, a mely reform arra szolgálna, hogy adóinstitutióinknak keretét kiegészítse; az adók arányosb s egyenlékenyebb s azért igazságosb s könnyebben viselhető megosztását lehetővé tegye; az adóbeszedéssel és behajtással járó már - már tűrhetetlenné vált állapotokat megszüntesse s főleg arra is, hogy a kincstár érdeke a széltiben gyakorolt adókijátszás, illeték-kikerülés, adólevetés ellen biztosíttassák. Nem volna talán különösen | nehéz megmutatni, hogy az itt jelzett alapokon | az ország jövedelmei nagy megerőltetés nélkül is évenkint legalább 8 — 10 millió forinttal fokoztathatnának; a mihez, ha egy új irányú liberális vámpolitika behozatala által a monarchia botrányosságig menően csekély vámbevételeinek emelkedése járulna; államjószágaink helyesb gazdasági rendszer alapján jobban értékesittetnének; kamatbiztosítási vasutaink egyesítése, esetileg egy e tárgyban keresztül viendő pénzügyi művelet által a kincstár terheltetése kevisbbülne, és mindezzel egyidejűleg a takarékosság elve is azon irányokban, a hol még az okszertíleg lehetséges, (pedig hogy lehetséges, a közös üg}rektől kt zdve le egészen magunkig az országgyűlésig, az iránt kétségem nincsen) foganatba vétetnék, elérhető lenne a deficit oly mérvű alábbszállítása, hogy a fenmaradó összeg legalább is nyugtalanító lenni megszűnnék. (Tetszés a jobboldalon.) A finaneziális deficit végleges és teljes megszűnésének azonban az én nézetem szerint is fő- és sarkalatos föltételét a nemzeti productió és forgalom fellendülése, gazdasági életünk sok tekintetben rozzant és már meg nem felelő szervezetének állami és társadalmi utón való gyökeres átalakítása, vagyis a nemzetgazdasági budget meg]avulása, s az ilyképen keletkező új adóforrások és adóalapok nyerése képezik; a mi nélkül minden erőlködésünk, s legjobb törekvéseink is sikeretlenek maradandnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek után mint egyik tagja a pénzügyi bizottságnak is, s minthogy meggyőződésem az, hogy a ministerium eljárásában és költségvetési előterjesztéseiben nem tervtelenül és nem conceptió nélkül járt el, és a súlyos helyzet közepette is az, a mi lehető volt, a baj kisebb mérvre való leszorítására nézve megtörtént, a ministeri előterjesztésekkel szemben pedig actuális értékű egyetlen egy concret eszmével se találkoztam : a költségvetést, még ha egyik-másik részlete ellen kifogásom is volna a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Klénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Irányi Dániel: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem tehetem, hogy mielőtt beszédem tulaj donképeni tárgyára mennék át, ne tegyek néhány észrevételt az előttem szólott Kautz Gyula tisztelt képviselő ur némely állítására. (Halljuk!) A t. képviselő ur szemrehányást tett a magyar népnek a miatt, hogy midőn oly súlyos terheket vállalt az állam a maga vállaira, nem igyekszik nagyobb szorgalommal, nagyobb takarékossággal az állam terhein segítni. Én, t. ház, azok közé tartozom, kik sohasem fogják rósz néven venni senkinek, a ki a magyar népet, a ki a magyar nemzetet nagyobb erényre, akár a
