Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-211

jgQ 211. országos üléB február 27. 1880. nyilvános, akár pedig a magánéletben serkenti, (Tetszés a szélső baloldalon) és igy helyeslem azt is, ha Kautz Gyula képviselő ur nagyobb szorgalom és nagyobb takarékosságra buzdítja a magyar népet; de viszont engedje meg a t. képviselő ur, a ki egyszersmind a közgazdaságnak az egyetemen tanára, hogy kérdezzem tőle: (Halljuk!) nem gondolja-e ő, hogy azon nép, mely az ő saját bevallása szerint is oly súlyos terheket kénytelen viselni, elcsügged a szorgalom és takarékosság terén, midőn csaknem összeroskad az adók és egyéb terhek alatt, melyeket az ország kormánya és az országgyűlés vállaira vetett? (ügy van! a szélső baloldalon.) Én ismerek olyan közgazdasági Írókat, a kik azt tanítják, hogy a mérsékelt adó a polgárokban a szorgalmat, a takarékosságot ki szokta fejteni, de olyat nem ismerek, a ki azt igyekeznék bebizonyítani, hogy a terheknek túlságos súlyosbítása a szorgalmat és takarékosságot növeli, (Ugy van! a szélső balon.) És ki rakta a nemzet vállaira azon nehéz terheket, a melyek alatt görnyedezik? Ki más, mint előbb a Deákpárt és most az úgynevezett szabadelvű párt, {ügy van! a szélső balon) a melyek mindegyikének a tisztelt képviselő ur tagja volt és tagja most is. Ha van valakinek joga szemrehányást tenni önöknek: azok mi vagyunk; (ügy van! a szélső balon) s ha nincs, a ki szemrehányást tehessen a magyar népnek: azok önök, a kik csaknem a kétségbeesésig viszik, a kik terheket terhekre halmoznak össze és azután említik, hogy azokat könnyű szívvel nem viseli. A t. képviselő ur minket s általában véve az ellenzéket ideologoknak, gyakorlatiatlan embereknek nevezett. Ugyan kérdem a képviselő úrtól, nem mi voltunk-e azok, kik eleitől fogva intettük a kormányt, a többséget, hogy az adósságcsinálás ösvényére ne lépjen, hogy nagyobb takarékosságot gyakoroljon; nem /

hangzott-e el mindig pusztában a szavunk? És ha szabad magamról szólanom, t. ház, én még 1869-ben, tehát akkor, midőn még csaknem cselekvőleg állottunk, akkor, mikor a vasúti kölcsönön kivül semmi külön államadósság nem nyomta válíainkat, a költségvetés tárgyalása alkalmával bátor voltam figyelmeztetni a házat, a szükséges, a hasznos és a fényűzési kiadások közt teendő külömbségre és arra kérni, hogy csakis a szükséges és a leghasznosabb kiadásokat szavazza meg, a fényüzésiekrc pedig csak akkor kerüljön a sor, mikor ugy az első', mint a másodrendűek már fedezve vannak. Egy jobboldali képviselőtársam, a ki egyébiránt most már nem tagja a háznak, ezen figyelmeztetésemet akademicus fejtegetésnek nevezte. | A tapasztalás, a következés megmutatta, hogy | ha akadémikus volt is a fejtegetés, felesleges — fájdalom — nem volt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ugyanazon évben indítványt tettem az iránt, hogy miután az adók egyenetlenül nyomják a polgárok vállait, — a mit imént Kautz Gyula képviselő ur is elismert, — küldjön ki a ház kebeléből egy bizottságot, mely helyessbb, igazságosabb adórendszert készítsen el. Az akkori pénzügyminister ellenezése folytán indítványom elejtetett. Mondják meg most, hogy nem volt-e igazam ? (Ugy van.' Ugy van! a szélső baloldalon.) Ismét később, midőn az ország terhei, naponta szaporodtak, midőn a deficit évről évre nőtt, arra voltam bátor felhívni a képviselőliáz figyelmét, hogy vizsgáljuk meg mindenekelőtt, mit bir meg az ország népe, mielőtt új meg új adókat, új meg új terheket rónánk reá. Szavam ismét a pusztában hangzott el. És a mit én tettem, azt tették barátaim, elvtársaim, minduntalan ellenezve a meggondolatlan költekezést, minduntalan intve önöket a takarékosságra. Éa most önök állnak elő és nevezik magokat gyakorlati embereknek, minket pedig ideologoknak, most, midőn a tapasztalás nékünk ad igazat? (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hisz önöknek nem vádlókként kellene fellépniök; önöket nem a vádló, hanem a bűnbánó szerep illeti meg. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A mi azon észrevételét illeti a képviselő urnák, hogy a mi programmunk létesítése, a persona! unió megvalósítása esetében az állam terhei sokkal nagyobbak lennének, a pénzügyek rendezhetők alig volnának, ezen ellenvetésre beszédem későbbi folyamán fogok röviden felelni. T. ház! A parlamenti kormányok létjoganak két alapja van : az egyik külső, vagy alaki, ez a többség támogatása,- a másik belső, vagy erkölcsi, mely abban áll, hogy a kormány a nemzet életében felmerülő állami feladatok teljesítésére kész és egyszersmind képes is. E nélkül a kormány elvállalása vagy folytatása nem egyéb bitorlásnál. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) A mostam ministerium feje 1875-ben azért buktatta meg az előbbi kormányt, mert ez az ő nézete szerint nem volt képes legfontosabb feladatát: az ország pénzügyei rendezését teljesíteni, s ez által magara vállalta az erkölcsi felelősséget, hogy a mit elődei teljesíteni képesek nem voltak, azt ő maga jobban fogja végrehajtani. Azóta öt év múlt el, s ime államháztartásunk rendezve nincs, a deficit ma is csaknem akkora, mint midőn önök kormányra jutottak, s a mi .még fontosabb, a polgárok tömegének vagyoni állapota napról napra inkább megrongálva, anyagi ereje csaknem kimerítve van;