Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-211

158 211. országos ülés február 27. 1880. szíthetjük elő, és vonhatjuk Magyarország érdek- | és üzleti körébe bele. {Tetszés a jobboldalon.) De valamennyi javaslatai köztt a tisztelt képviselő urnák talán a leggyengébb, s esetileg a legkárosbbá válható rendszabály az, a hol a külföldről bejövő lisztnek ellenében retorsiót és védvámokat követel, és igy az általa eddig s nem dicstelenül hordott szabad kereskedelmi zászlót a protektionismuséval cserélte fel. S ha még oly alapon tette volna ezt igen tisztelt képviselőtársunk, a mely a védvámos theoria és praxis elvkörében áll, s azt mondhatná felőle a méltányosan ítélő, hogy sapientis est mutare consilium in melius; de a t. gróf ur oly esetre nézve és oly körülményíí tárgyat illetőleg postaiálja a védvámot, a mely esetre és körülményre nézve azt nemcsak a tudomány és theoria, hanem még magok elfogulatlamü itélő protectionista praktikusok is már hatálytalannak tartják, s csak az illető tárgy érdeklett producense kiáltoz még védvámért; és ez az eset az a midőn (úgy mint a jelen szóban lévő) valamely termel vény benn az országban oly nagy bőségben állíttatik elő, hogy még exportra is sok marad, s azért a behozatal csekély; a hol tehát a védvám a belföldi productum árát semmivel se emeli feljebb, illetőleg egészen hatálytalan, s legfeljebb a szállítók boszantására szolgáló intézkedés lesz. A mondottakat igazolandó, hivatkozom a t. képviselő ur által felhozott* hibás statisztikai adatoknak következő rectificatiójára. Mint Magyarország, két e szakkérdésben legilletékesebb tekintélye, Kőnek tanár (a magyar birodalom statistikája czímíí munkájában.) Ráth Károly: Melyik évből való? Kautz Gyula: Az 1878-ki évből, a 228. s következő lapokon, azután Keleti Károly az országos statistikai hivatal igazgatója és Bécsben a tekintélyként elismert Brachelli (Statistische Skizze der österr. Monarchie, 1878-ki kiadás 18-ik lapján) főleg pedig a bécsi statistikai hivatal e részbeli jelentéseinek szerkesztője a jeles Pizzala, sokkal nagyobb kivitelt és sokkal csekélyebb behozatalt constatáloak, pl. Pizzala 1878-ra 50 millió kivitelt és csak 7 millió importot. Egyébiránt nem helyezek erre épen akkora súlyt, hanem megengedve, hogy a gróf urnák adatai helyesebbek (bár távolról sem azok) megfordítom a következtetést és azt mondom, hogy a dolog még azon esetre is úgy áll, a melyre a gróf ur utalt. —• Az eddig érintettek a dolognak csak egyik, inkább elméleti oldala, de van még egy másik, egy praktikus s evenfualiter igen komolylyá válható oldala is. Es ez az, hogy azon helyzetnél fogva, a melyben az (itt szóba jöhető) német birodalom j s a közös vámterület alapján Ausztria irányában vagyunk: minden retorsionális rendszabálynak Németország irányában mi adnók meg keserűen az árát; a mennyiben, ha a német lisztterményekre védvámot vetüuk, a németek retorsióból a mi ősterményeinket sújtanák, {Felkiáltások a baloldalon: Hát most nem teszik?!) akkor pedig, ha a német iparczikkekre nézve emelnők retorsióból vámjainkat, akkor egyenesen önmagunkat sebeznők, tehát igy is, amúgy is Magyarország szenvedne a t. gróf uraltál ajánlott vámpolitika által. {Elénk helyeslés a jobboldalon.) S hogy mindezt a t. képviselő ur szemelől téveszthette, egynél több ok a t. gróf úrra s több társára, talán reánk nézve is, hogy Róbert Peel fentebb érintettem aranymondatát megszívlelje s gazdaságpolitikai enunciatióiban valamivel tartózkodóbb legyen. (Elénk tetszés a jobboldalon.) Most még egy szót mélyen tisztelt képviselőtársamhoz Széli Kálmánhoz. [Halljuk!) Jelesül azt, hogy tegnapelőtti beszéde majdnem úgy hangzott, mintha a magyar államháztartás feletti temetkezési beszéd volna; arra alkalmas, hogy minél leverőbb s elesüggesztó'bb hangulatot keltsen. Reám és sokakra nézve azonban, kik e kérdésekkel szintén foglalkoznak (természetesen nem oly eszközökkel és élmények alapján, mint az igen t. képviselő ur) e hatás azon hit és tudat által nem kis mértékben enyhittetik, hogy Széli Kálmán ur talán mégis túlsötét színezést használt a pénzügyi helyzet képének feltárásában s túlment azon határon, a melyet minden momentum egybevetése és minden ide eonvergáló viszony egységes számbavétele s mérlegelése mellett szem előtt kell tartani. Ha azonban a kép a szónok meggyőződése szerint csakugyan \lj sötét, ha oly szilárdul hisz a t. képviselő ur a baj nagyságában és égető voltában: akkor meg nem tartom beszédjének anyagi részét illetőleg az epilógot a prológgal összhangzásban lévőnek, a eonelusiót, a quid ergot az antecedenssel megegyezőnek. Annak az államférfiunak, a ki igy nézi dolgokat, s a ki mint Széli Kálmán t. képviselő' társunk, oly fényes múltú s gazdag fmancministeri praxissal bir, annak ily helyzetben félre kell tenni minden egyéb tekintetet s kezet és támogatást nyújtani azoknak és összehatni azokkal, a kik a fennforgó helyzetben a kivitel actualis eszközeivel {Elénk helyeslés a jobboldalon. Derültség a balon. Halljuk!) vagy föltételeivel rendelkeznek, s kik sem szándékuk tisztasága, sem törekvésök őszinte, becsületes és komoly volta iránt neki kételyre okot nem szolgáltatnak. Engedje meg, hogy most mondott szavaimnak nagyobb súlyt kölcsönözve, idézhessem Deák Ferencznek, mintPest belvárosa egy izben megvá-