Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-211

156 811. országom ülés február 27.1880. szerencsés geographiai situatióját, az európai hatalmi constellatiókat, s az önállósághoz fűződő ezernyi új igéiryeket és szükségleteket, ezen az alapon finaueiáink igen valószínűleg végleg megzavarodnának. (Ugy van ! a jobboldalon. Ellenmondás a szélső' balon.) Lukács Béla és Lichtenstein t. képviselőtársainknak pedig azt felelném, ha már a financzminister ezt meg nem tette volna s ismétlésekbe ereszkedni akarni elég szerénytelen lennék, hogy számításaik minden alaposságuk daczára is sok hézagot mutatnak s correcturákat tesznek szükségessé. De egyet még sem hagyhatok érintetlenül, t. i. azt, hogy Lukács Béla képviselő ur a finaucminister politikájáról szólván, ott, hol az általa is elismert szükségre való tekintetből adóemelést lát, az adóemelést korholja, a hol adósságcsinálást lát, az adósságcskiálást difficultálja, a hol takarékosságot lát, ott azt mondja, a kormány igen keveset ád szellemi és anyagi érdekek előmozdítására, tehát a takarékosságát tartja helytelennek. Hát praktikus s alapos észjárású szakember létére, miként gondolja t. képviselőtársunk a szükségletet fedezni s a deficitet elszüntetni! ? Csak nem teszem fel róla, hogy azt hiszi, hogy mindezeket a rideg dolgokat rózsavízzel lehet megcsinálni! ? (Derültség a jobboldalon.) Legyen ez alkalommal szabad t. barátom Grünwald felszóllalására is egy-két rövid észrevételt koczkáztatnom. Ugy hiszem, nincs e házban senki, a ki közigazgatásunk rendszerének megjavítását nagy és fontos feladatnak nem ismerné el; ámde a miként, a quomodo, a quando és a quibus auxiliis iránt már nincs nézetegység; a mely nemcsak a tudományi theoriának eddig még több lényeges pontra nézve való eltérítéseiből, de különösen sok százados hazai institutióinknak sokak által még mindig talán nagyon is túlzott kegyelettel körülfogott rendszeréből veszi eredetét. (Ugy van! több oldalról.) A kérdés egy szóval legalább sokak előtt nincs végleg tisztázva, sem megoldása kellőleg előkészítve, sem eldöntve az, hogy a G-neist és Stein-féle tan, a mely t. képviselőtársain e részbeli felfogását dominálja, s a mely még saját alkotói által is egyre csiszoltatik és módosittatik, hogy mondom vajjon-e divatos tan az-e, a mely hazai concret viszonyainknak egészen megfelelő s különösen azon követeléseknek elegettevő, a melyeket épen Grünwald t. barátom tűz önmaga elé, Magyarországra való tekintettel? (Tetszés több oldalról.) Grünwald Béla: Ki akarja ezt? Kautz Gyula: Grünwald Béla! Grünwald Béla : Nem igy akarom! Kautz Gyula: Akkor tetszett volna kívánságait szabatosabban formulázni, mert ugy, a mint azokat előadta, belőlük az én „korlátolt fölfogásommal" mást nem következtethettem. (Tetszés több oldalról.) Ha egyébiránt kézségesen el is ismerem, hogy a közigazgatási reform már azon okból sem halogatható, mert a kormánynak sok új feladata helyes és biztos megoldására szakképzett és tőle egyenesen függő és dispositiójára álló orgánumok nélkülözhetetlenek: nem oszthatom Grünwald Béla és sok más képviselőtársunknak azon nézetét, hogy a financiális rendezkedésben az administrativ rendezkedés valami elsőrangú tényezőt képez; s megelégszem azzal is, ha e közigazgatási reform, egész terjedelemben,de organikus módon, azaz alólról fölfelé, a társadalom elemek megfelelő újjáalakításával is megindittatik, s ä többi gazdasági és culturális reformokkal egyidejűleg és lépést tartva (például olyformán, a mint az az e tekintetben előképül szolgálható jeles porosz és belga rendszerrel történt) s folytonos figyelembevételével hazai viszonyainknak, vétetik eszközlőbe. Grünwald t. barátom nagyon is heves reformeri irányzatában tehát egy nagy fallácia, meg egy kis ideologismus rejlik, mit épen ő irányában a ki oly sokat emlegeti az ideálokat, ideálismusból kiinduló politikát stb. akként kívánok kifejezni: hogy t. képviselőtársunk nem gyakorlati politikus módjára abstrakt ideálok után indul, s azért félek, hogy czélhoz vagy soha vagy csak igen későn érend, (Tetszés több oldalról.) Hozzátehető mindehhez az, vájjon számbavette-e a t. képviselő ur ama költségtöbbletet, a melyet egy ily nagy stílben egyszerre létesített közigazgatási ujjászervezkedés a magyar állambudgetben igénybe veend. Legyen szabad most igen t. képviselőtársamhoz, gr. Apponyi Alberthez fordulni, s szólani hozzá teljes elismeréssel kiváló képességei iránt, de ugyanazon rideg kritika tenorjában is, a melyet ő a kormány és közvetetten az azt támogató párt ellen alkalmazott, tehetetlenségről képtelenségről stb. vádolva az illetőket. Mindjárt első sorban engedje meg a tisztelt gróf ur megjegyeznem azt, hogy azon egész felfogást és irányzatot, mely beszédje közgazdaság-politikai részében kifejezésre jutott, alapjaiban és czéljaiban hibásnak s tarthatatlannak vélem. Nem tarthatom pedig különösen az általa előadott javaslatokat sem a tudományos elmélet szilárdul álló elveivel, sem az általános gyakorlati élet igényeivel, sem specialiter hazai jelen viszonyainkkal összeegyeztethetőknek. (Helyeslés a jobbóldalon. Halljuk! Halljtih 1 a baloldalon) Hibáztatnom kell egyebek köztt a t. gróf ur programmján átvonuló azon tendencziát: az államra jóval többet hárítani akarni, mint a mennyinek az megfelelhet, okszerűleg megfelelni hivatva lehet; mely tendencziára ép hazánkban J az amugyis igen elterjedt hajlandóságot: min-