Képviselőházi napló, 1878. X. kötet • 1880. február 20–márczius 9.

Ülésnapok - 1878-211

211. országos ülés február 27. 1880. 155 hetetlen erőforrásai nélkül ugyanazon státusok feladataival bir és aspiratióit táplálja, azaz magára vette a modern állam terheit annak erőeszközei nélkül : Magyarország már a priori anomal helyzetben van. Egy ily állam, melynek egész közgazdasági és financiális existentiája a természethatalmak tálnyomóságánál fogva, folyton ingadozó, majdnem a véletlennek kitett; melyben remegve és aggodalmasan néz a gondolkodó ember minden legkisebb calámításnak elébe, melyben sok fontos szükséglet kielégítését is meg kell magunktól vonni, melyben a népnek nem kellő mérvű takarékossága, a rendkívüli súlyos adók, (Felkiáltások a szélső' balon: Ez igaz!) s minduntalan előforduló üzletválságok a tőkék képződését annyira feltartóztatják, s a melyek államgazdasági budgetje egy részben fix és változhatatlan tételekből, a másikban pedig adósság-kamati összegekből áll, a bevétel-források majdnem mind kiaknázva vannak, s még a rendes kiadások sem fedeztethetnek rendes jövedelmekkel: egy ily ország anyagi és különösen pénzügyi állapota örvendetesnek bizonyosan nem mondható. Ezt készségesen beismerem. De ép oly erős abbeli meggyőződésem is, hogy ezért a helyzet orvosolhatatlannak, vagy a javulás reményét kizárónak vagy rendkivüli és radikális intézkedéseket igénylőnek ez idő szerint még sem nevezhető; {Ellenmondás a haloldalon), valamint közismereti! tény az is, hogy egynél több investitióink az utóbbi időkben már igen kielégítőleg kezdenek gyümölcsözni; másoktól a közelebbi jövőben várható teljes joggal ugyanaz, ha az üzlet mutatkozó fellendülése tartós leend; államháztartásunk passiv állásának főoka mégis tulaj donkép kamat garantiákban és adóssági tőke törlesztésben rejlik ; hogy szóval vannak, fájdalom, bár szórványosan oly jelek is, melyek a jelennek annyi sivár momentumai közt a hazafiúi aggodalomnak enyhítésére szolgálnak. Nem volna ép érdektelen dolog azon okok kiderítésével foglalkozni, melyek államháztartásunk fentjelzett kedvezőtlen voltát előidézték, s annyi aggodalomnak váltak kútfejévé; nem akarván azonban a t. ház türelmével visszaélni, e részben csak azt jegyzem meg, hogy a baj gyökerét és forrását az 1867-ik év óta lefolyt idők, kormányok és törvényhozások egyikére és igy a mostanira se lehet magára igazságosan visszavezetni; mert valljuk meg, nem kis része volt ebben sanguinikus nemzeti jellemünknek, {Ellenmondás a szélső halon! Helyeslés a jobboldalon) része volt ebben annak, hogy nagyobb volt hitünk a visszavívott önállóság és alkotmányosság termékenyítő voltában és nemzetgazdasági erőink fejlődésképességében, mint a mennyinek a való megfelelt; hogy peecabatur intra et extra muros; de hogy mindezeknél még többet tett a jórészt rajtunk kívül képződött balviszonyok s kedvezőtlen constellatiók egész lánczolatáiiak hatalma, a mely aliü magunkat kivonni nem bírtuk, mely vonszolt és vitt minket is ugy mint több más országot, elementáris erővel, minden combinatiót meghiúsítva, és sok becsületes erőfeszítést eredménytelenné téve. (Helyeslés a jobboldalon.) S e fejleményeknek mint egyik természetszerű folyományát és lánczszemét nézem, t. ház, én aí előttünk fekvő budgetet és mindazt, a mi vele összefügg. Nézem ugy, mint a concret, nehéz helyzet kényszerűségeiből folyó, s azokkal gondosan megalkuvó, az erőket és szükségleteket kapcsolatosan mérlegelő, az általános financzállás sirinvoualát nem sülyesztő s az elértet nem veszélyeztető, s nem ép tervszerűtlenül, s nem minden conceptió nélkül felállított előirányzatok foglalatát; — a miért is azt elfogadhatónak tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezzel szemben a tisztelt ellenzék s annak azon eddig felszólalt tagjai, a kik a pénzügyi kérdéssel tüzetesebben foglalkoztak, a költségvetést majd a függetlenségi politika arzenáljából vett, ma actuális hatályúnak nem nevezhető fegyverekkel, majd a financziális arithmetika és statistika gazdag tárházából egybeállított érvekkei és calkulatiókkal erős, majdnem kíméletlen kritikának vetik alája; a kormány pénzügyi politikáját eszmeszegénynek, ötletszerűnek, a közönség' félrevezetésére alkalmasnak stb. nyilvánítják! Legyen szabad e képviselő urak észrevételeikre nekem is egy-két ellenészrevételt tennem. (Halljuk!) Először t. képviselőtársunknak, Helfynek azon állítására, hogy financziális bajaink legfő forrása a közösügyek és Ausztriával való vámpolitikai stb. viszonyunkban rejlik, azt jegyzem meg: hogy ha azon közös ügyekkel járó kiadásainknak más rendeltetése nem volna, mint csak az, hogy évenként 30—-32 milliót Bécsbe küldjünk, s ha azt lehetne föltennem, hogy ha ezek a közös ügyek nem léteznének, az az összeg az országnak megmaradna, hát akkor sokkal nagyobb hazafias melegséggel mint a concret viszonyok kellő számbavételével elmondott beszédjének ezt a részét acceptálnám. A mi pedig a vámszövetségi viszonyt illeti, nem tartom sem helyesnek, sem indokolhatónak a belőle folyó előnyök ignorálásával mindig csak az abból eredő hátrányokat hangsúlyozni. Azon állításával a t. képviselő urnák pedig szemben, hogy hazánk pénzügyei csak a teljes közjogi önállóság alapján lennének végleg rendezhetők: bátor vagyok — tekintettel a most számbavehető időre — azon meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy tekintve hazánk nem ép 20*